Kovrig János magyar újságíró és utazó 1932 októberében érkezik Kínába – sorozatunk előző részében láthattuk, milyen benyomásokat szerzett útjának első állomásáról, Hongkongról. Az alábbiakban Kantonba kísérjük el a szerzőt, aki A sárga kontinensen déltől északig című könyvében számolt be élményeiről.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

 A régi és új Kanton

Megérkezve Kantonba, Kovrig János legelébb azzal szembesül, hogy hatalmas építkezés zajlik az egész városban: a város teljesen átalakul.

Kanton egyszerre akar behozni mindent. Csatornáznak, útakat építenek nem házakat, nem utcákat: egész városnegyedeket rombolnak le és építenek újra. Ki van adva a parancs: a régi, egészségtelen, egymás hegyére-hátára épített vityillóknak, az egész festői Kantonnak el kell tűnnie, helyében stílustalan, csúnya emeletes házak nőnek amerikai tempóban. Szinte aggódva kérdeztem, vajjon mennyi maradhatott meg a sok „echt”-kínai érdekességből, amelyet a Baedeckerem beígért.

(21. oldal)

Kantoni utcakép, 1860-as évek. Kovrig János vajon láthatott-e még ilyet?
(Forrás: Wikimedia Commons / Peabody Essex Museum / CC BY 3.0)

A szerző keserű csalódással veszi tudomásul, hogy a nagy átalakulás bizony nem vált feltétlenül a város előnyére:

Beadecker Kantonja nem létezik többé. Órákig jártam a várost, kerestem a két méter széles sikátorokat, a hosszú vászonnyelvekre írott hirdetésekkel teleaggatott átjárók furcsa félhomályát; e helyett mindenütt széles, európai méretű utakat találtam, a régi városból hírmondónak is alig maradt valami. Az utolsó pár év sarkaiból kiforgatta Kantont.

(25. oldal)

Vérbeli utazóként azonban a szerző az új Kína szimbolikus épületeit sem hagyja figyelmen kívül:

Egy egész romváros úgy-ahogy megtisztított terén, hatalmas négyzetalapon, impozáns épület emelkedik: a Szun Ját-szen emlékmű. [...] Ha az egész elkészül, pompás benyomást fog kelteni: szinte kinő majd a városból, ahogyan a nép elképzelésében Szun Ját-szen, ez a modern szent, fölötte áll kortársainak.

(30. oldal)

A Szun Jat-szen emlékműve Kantonban
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Berthold / CC BY-SA 3.0)

Hogy képünk lehessen a harmincas évek Kantonjáról, tekintsünk meg meg egy 1937-es videót.

Sámin (Shameen) szigete és egy magyar festő

Kínában különösen fontos volt a központi kormány által a külföldi hatalmak kezelésébe átengedett területek, az úgynevezett koncessziók szerepe. Kovrig Kantonban ezek egyikébe is ellátogat: Sámin (Shameen) szigetére.

Sámin szigete
(Forrás: Wikimedia Commons)

Sámin [...] kis, hosszúkás sziget, házakkal majdnem teljesen beépítve, csak a közepén van fasoros út tenniszpályákkal és a folyóparton szűk futball-, golfpálya és egy kis park. Az egész olyan kicsiny, hogy még a Kantonba élő hétszáz európainak sem nyújt elegendő helyet, egyesek a Gyöngy-folyó tulsó partján levő városrészekben laknak. A sziget mintegy kétharmadrészben angol és egyharmadrészben francia fennhatóság alatt áll, de a kettő nincsen egymástól szembetűnően elválasztva, többnyire csak akkor tudja meg az ember, hogy francia vagy angol területen áll-e, amikor rendőrrel találkozik. A kínai város lármájával, piszkos, emberektől nyüzsgő útjaival szemben itt tökéletes a nyugalom, csend, tisztaság. Olyan, mintha az ember valami hazai kisvárosban járna a kanonokok utcájában. Még a házak is erre emlékeztetnek, ósdiak, zárkózottak, de mind emeletesek, mert kevés a hely. Van itt két kis templom; különösen a franciáké olyan, mint valami játékszer. Minden nagyon kisszerű ebben az „állam”-ban, amelynek teljes autonómiája van.

(22–23. oldal)

A franciák temploma Sámin szigetén
(Forrás: Wikimedia Commons / Slomox / CC BY 2.0)

Sorozatunk előző részében már láthattunk példát arra, hogy magyarokkal lépten-nyomon találkozhat az ember szerte e világon: nem kivétel Sámin szigete sem. Kovrig itt találkozik Tatz László festőművésszel.

Tatz László: Fiatal kínai szépség – ha a datálást jól értelmezzük a kép bal alsó sarkában, a művész 1937-ben, Shanghajban festette a képet
(Forrás: invaluable.com)

Sáminban él egy magyar festőművész, Tatz László. Meglátogattam műtermében. Szun Ját-szen nagyméretű képét akkor fejezte be épen, Kanton városa rendelte nála.

(40. oldal)

Az 1888-ban Máriapócson született Tatz László már az 1910-es években nyert díjakat alkotásaival; az 1920-as évektől kezdve pedig a világon számos helyen, így a Távol-Keleten is megfordult. Kovrig kantoni tartózkodása idején pedig, úgy tűnik, éppen egy Szun Jat-szen portrét fejezett be: azét a Szun Jat-szenét (1866–1925), aki 1912 elején a frissen kikiáltott Kínai Köztársaság első (ideiglenes) köztársasági elnöke lett s aki egyúttal a Kuomintang megalapítója.

Szun Jat-szen (1866–1925)
(Forrás: Wikimedia Commons)

A folytatásban még mindig Kantonban kísérjük el útján Kovrig Jánost, aki ezúttal a harmincas évek kínai gasztronómiájába és színházi világába is bevezeti az olvasót.

Felhasznált forrás

Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.