-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Régóta vitatott kérdés, hogy a nyelvművelők képesek-e valóban megváltoztatni az emberek nyelvhasználatát. Úgy tűnik, képesek, de nem biztos, hogy abba az irányba, amelyikbe szeretnék.
R. Márton nagyrészt a választ is megadta a saját kérdésére, hiszen a kérdéses szóalak régi előfordulásainak is utánanézett.
(Forrás: Wikimedia commons / Mohylek)
A minap vita kerekedett egy társaságban, ahol én az elvessze szót bátorkodtam használni. Egyesek szerint ez teljesen hibás szóalak, mások kétkedtek, hogy talán csak az elveszni és az elveszteni szavak ragozása keveredik hibásan. A példamondat így hangozhat: Csak aztán a kulcsot nehogy elvessze!.
Annyi mindenesetre tény, hogy az elveszítse alak minden kritikán felül elfogadható, ám keresgélve a kérdéses alak után két nemes találatra is bukkantam:
„Hizlaló kúrára fogtam, hogy ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.” (Kosztolányi Dezső: Szeretlek)Valamint:
„Már földi reménye idealant romban:
S elvessze hitét az örök irgalomban...?
Gyötrelmes az élet, a halál rettentő:
Maga egymagában viadalmas kettő.”
(Arany János: Toldi szerelme. Hatodik ének)Azt hiszem, nem kérdés ezek után, hogy nem csak a hétköznapi beszédben szerepel ezen alak, de megbízható gyökerei is vannak.
A kérdésem mindazonáltal az, hogy nyelvtanilag pontosan milyen szabályok vonatkoznak ide, mi okozza az elvessze szó kissé szokatlan mivoltát?
Először is le kell szögeznem, hogy nekem semmi bajom az elvessze igealakkal, nem hangzik egy csöppet se furcsának. Másodszor: ha valaki furcsállja, akkor sem az elveszik ige alakjaival való keveredés miatt. Igaz, hogy az elvessze formailag lehetne az elveszik alakja (határozott tárgyra utaló, vagy ahogy az iskolában tanultuk: „tárgyas ragozású” alakja), de az elveszik tárgyatlan ige, ezért ez az alakja nemigen fordulhat elő. Akkor már inkább az elveszít ige alakjaival interferálhatna (amelynek ráadásul szinonimája is), de annak meg minden alakja alaposan különbözik az elveszt alakjaitól, ahogy a levélíró is idézi (elvessze ∼ elveszítse).
Azok, akik Márton nyelvhasználatát furcsának találták, egy folyamatban levő változásban mintha már előbbre tartanának, mint levélírónk. (De ez nem ok arra, hogy bírálják!) Jól megfigyelhető tendencia ugyanis, hogy az elveszt kötő-felszólító módú alakjai helyett egyre inkább a rokonértelmű elveszít megfelelő alakjait használják. Legalábbis ezt találtam gyors internetes keresésem során. Tehát a következő változásokat figyelhetjük meg:
| Egyes | Többes | |||
| „alanyi” | „tárgyas” | „alanyi” | „tárgyas” | |
| 1. | elvesszek → elveszítsek | elvesszem → elveszítsem | elvesszünk → elveszítsünk | elvesszük → elveszítsük |
| 2. | elvessz(él) → elveszíts(él) | elveszd/elvesszed → elveszíts(e)d | elvesszetek → elveszítsetek | elvesszétek → elveszítsétek |
| 3. | elvesszen → elveszítsen | elvessze → elveszítse | elvesszenek → elveszítsenek | elvesszék → elveszítsék |
Gyors kereséseim eredményeiből ítélve ez a helyettesítés a kijelentő jelen és múlt idejű alakokat nem érinti. Például az elvesztettem jelentősen gyakoribb, mint a elveszítettem. Persze nem tudok biztosat mondani arról, hogy miért történik ez. De megkockáztatom azt a feltevést, hogy itt egyfajta hiperurbanizmusról (hiperkorrekcióról) van szó. Régi észrevétel, hogy az emberek kerülik a -t végű igék kötő-felszólító módú alakjait (amelyekben a toldalék előtt hosszú -ssz-, -ss- vagy -ts- van): lát ∼ lássak, lássuk stb.; halaszt ∼ halasszon, halasszák stb.; tanít ∼ tanítsak, tanítsátok stb. Ennek az az oka, hogy ezek között az alakok között olyanok is vannak, amelyeket sok nyelvváltozatban kijelentő módú, jelen idejű alakokként is használnak, és ezt a társadalom (az ún. „nyelvművelők” tevékenységének hatására) súlyosan megbélyegzi. Az alábbi táblázatban aláhúzással jelölöm azokat az alakokat, amelyeket rengetegen használnak kijelentő módú alakokként is:
| Egyes | Többes | |||
| „alanyi” | „tárgyas” | „alanyi” | „tárgyas” | |
| 1. | lássak, halasszak | lássam, halasszam | lássunk, halasszunk | lássuk, halasszuk |
| 2. | láss(ál), halassz(ál) | lásd/lássad, halaszd/halasszad | lássatok, halasszatok | lássátok, halasszátok |
| 3. | lásson, halasszon | lássa, halassza | lássanak, halasszanak | lássák, halasszák |
Ezek az aláhúzott alakok éppen azok, amelyekben a kijelentő módban -tj- szerepel: látjuk, halasztjuk, látjátok, halasztjátok, látja, halasztja, látják, halasztják. A megbélyegett nyelvváltozatokban ezek a -tj- hangot tartalmazó alakokat nem használják, hanem helyette a kötő-felszólító módú alakokkal azonosakat mondják kijelentő módban is. Tapasztalatom szerint sokkal kevésbé elterjedt a -ts- alakok (pl. tanítsuk, hajtsátok) kijelentő módú használata, és ezért a „nyelvművelők” is kevésbé pécézték ki.
Hogyan képezzük a kötő-felszólító mód alakjait? A kijelentő módú alakoktól általában a -j- jelenléte különbözteti meg ezeket, a szokásos egybeolvadásokat is beleértve: ír ∼ írj-, rak ∼ rakj-, halad ∼ haladj- [-ggy-], bán ∼ bánj- [-nny-]. Az egészen kivételes igéken kívül (mint amilyen például a megy ∼ menj-, jön ∼ gyer-, lesz ∼ legy-) csak az ún. szibilánsokra (-s, -sz, -z, -zs) és a -t-re végződő igetövek viselkednek ettől eltérően. A szibilánsoknál az a szabály, hogy a kötőmódban hosszúak: ás ∼ áss-, hoz ∼ hozz stb. Viszont a tővégi -tsz- hosszú -ss-el váltakozik: tetsz- ∼ tess-, metsz ∼ mess. A magánhangzó + -t végűeknél a -t- helyet -ss- áll a kötő-felszólító módban: lát ∼ láss-, vet ∼ vess. A mássalhangzó + -t végűeknél általában [cs]-nek ejtett -ts- (pl. bánt ∼ bánts-, tart ∼ tarts-), és érdekes módon ide tartozik sok olyan tő is, amelyekben hosszú magánhangzót követ a -t: az -ít végűek (borít ∼ boríts stb.), valamint műt ∼ műts-, tát ∼ táts. Végül az -szt- végűek esetében nem -szts-, hanem -ssz- jelenik meg: oszt ∼ ossz-, választ ∼ válassz- stb.
Bár a 12 kötő-felszólító módú alakból csak négyet, tehát egyharmadukat bélyegezték meg (az elölképzett, vagy ahogy az iskolában tanultuk: „magas hangrendű” igéknél pedig csak egyetlen egyet, a többes szám első személyű, tárgyas ragozású alakot: vetjük helyett vessük), a hiperkorrekt nyelvhasználatban az egész ragozási sort, paradigmát „megfertőzi” az irtózás a hosszú -ssz- és -ss- hangokat tartalmazó alakoktól. Egyébként érdekes, hogy az -ss- alakok sokkal erősebben meg vannak bélyegezve, vagy legalábbis feltűnőbbek a magyar beszélők számára, mint az -ssz- alakok. Vagyis az ossza, halassza sokkal jobban „elcsúszik” kijelentő módban is, mint mondjuk az üssük. A -ts-t tartalmazó alakoktól azonban nem irtóznak az emberek, mert ezen nem lovagolnak annyit a „nyelvművelők”.
Nagyon érdekes jelenséget fedezett fel tehát R. Márton: mivel az elveszt ige mellett létezik az ugyanabban az értelemben használható elveszít, a „nyelvművelők” által belénkplántált irtózást könnyen elkerülhetjük, ha kötő-felszólító módban egyszerűen az utóbbi ige alakjait használjuk.