Sarolta nevű olvasónk szerint a bakfitty eredetének kiderítése számunkra nem fog gondot jelenteni, mondhatni bakfitty... Szerencsére mi nem kutatóintézet, csupán ismeretterjesztő portál vagyunk, így nincs más dolgunk, mint megírni, mi van a szakirodalomban – jelen esetben A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz.). Ebben az esetben azonban olyan bonyolult a kép, hogy ez sem lesz bakfitty.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Aki nem ismeri a szót, a fentiekből annak is kiderül, hogy a bakfitty jelentése ’könnyű, egyszerű dolog’ – azonban nem közönséges főnévről van szó (nem mondunk olyat, hogy *el kell intéznem még egy-két bakfittyet vagy *arról a bakfittyről inkább ne is beszéljünk, hanem kizárólag állítmányként: nekem ez bakfitty, ez már neki sem bakfitty. Esetleg teljes értékű mondatként használjuk, mondatszóként, körülbelül úgy mint az áment. Emellett azonban a TESz. tud ’bukfenc’ és ’bakugrásos gyermekjáték’ jelentésről is, ráadásul mindhárom jelentésben nagyjából egyszerre, a 18. század végén bukkan fel. Ezen kívül a 20. század elején használták tréfás megszólításként is.

Bakugrás az idősebb Pieter Brueghel Gyermekjátékok című képén
(Forrás: Wikimedia Commons)

Eredetére több lehetséges magyarázat is van. Az egyik szerint elvonás a bakfincál ~ bakfincoz ’bukfencezik’ igékből, melyek viszont a bak ’hím (kecske)’ főnév és a fincol, fincároz ’ugrál’ ige összetételéből jött volna létre. Ez eredetileg a bakkecskééhez hasonló ugrándozásra vonatkozott volna. A TESz. arra is felhívja a figyelmet, hogy a német Purzelbock ’bukfenc’ is a Bock ’bak’ szóból jött létre (egyébként a magyar bak is ennek átvétele), illetve a magyar nyelvjárásokban is van kecskebicska, kecskebucska ’bukfenc’ is a kecske állatnévből alakult ki.

A másik magyarázat szerint bakfitty a bukfenc népetimológiás alakváltozata. A helyzetet bonyolítja, hogy a bukfenc eredete sem világos. Az egyik lehetőség, hogy ez is elvonás a bakfincál ~ bakfincoz ’bukfencezik’ igékből, u-ja pedig a bukik hatására alakult ki. Egy másik magyarázat szerint a bukfenc a bukik és a segg összetétele. Ez magyarázná azt is, hogy miért van a szónak annyi alakváltozata: ezek tréfás-szemérmes szóferdítések (eufemizmusok) lennének. Mondanunk sem kell, a bukik eredete megint csak bizonytalan: lehet, hogy hangutánzó jellegű, de az is, hogy a bújik ~ búvik alakváltozata. Ki gondolta volna, a bújik ~ búvik eredete is bizonytalan: szerencsére csak egy eredete jöhet számításba: a finnugor – azonban itt a szókezdő b helyett a magyarban f-et várnánk. Szerencse, hogy a segg biztos alapokon nyugszik: ez kétségtelenül finnugor eredetű (bár az Uralonet keresője szemérmesen titkolja).

Bukfenc az idősebb Pieter Brueghel Gyermekjátékok című képén
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mindkét lehetőség esetében kérdés, hogy mi lehet az a fitty. Az a legvalószínűbb, hogy valamiképp összefügg azzal a szóval, amely a fittyet hány (rá) ’nem törődik (vele)’, illetve a kevésbé ismert nagy fittyre ’sok hűhóval, magabiztosan’ mondásokban él. Ez hangutánzó szó, mely az ujjal való pattintás hangjára utal (vö. fittyent). Ebből származhat a fitying és a fityisz is.

A TESz. nem tér ki arra, hogy a bakfitty becsmérlő jelentése honnan származik. Bár a bakfitty a fitymálást fejezi ki, a fitymálhoz nincs köze: ez a fityeggel függ össze, és eredetileg az ajak biggyesztésére utal – mivel pedig az ajak biggyesztésével a lebecsülést fejezzük ki, másodlagos jelentése innen származik. Elképzelhető, hogy a bukfenc vagy a bakugrás egyszerűségére utal a kifejezés, de az is lehet, hogya már kialakult bakfitty alak jelentésére hatott a fitty – ebben az eseteben a fitymál hatása is feltételezhető.

Na, erre mondja valaki, hogy bakfitty...