Tamás két kérdést tett fel. Az egyikre már válaszoltunk, a másik most következik.

A második kérdés pedig igazából egy gondolatmenetem igazolása illetve cáfolása lenne. Köze lehet a fázik igének magához a fa főnévhez? Fázik az illető tehát fát vág.

Nem igazán értjük Tamás gondolatmenetét. Miért fát vág, miért nem inkább fát gyűjt? Az persze világos, hogy a fázik ige pont úgy hangzik, mintha a fa főnévből -z- képzővel hozták volna létre: az ilyen igék általában ikesek. A két jelentés azonban nehezen összeegyeztethető: ha valaki fával csinál valamit, akár vágja, akár égeti, attól inkább lesz melege, mint hogy fázni fog. Ráadásul a fát nem csak vágni lehet, nem csupán ég, de úszik is.

De lássuk, mit mondanak azok, akik járatosak a szófejtés tudományában!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A fáz(ik) ugor örökség, a manysiban csak főnévként ’jégkéreg’, ’jégen álló víz’ jelentésben használatos. A hantiban is megvan ’jégréteg, hókéreg, hóréteg’, ’megfagyott hó’ jelentésben, de itt igeként is használatos, jelentése ’fázik’, ’fagy, odafagy, megfagy’, ’lehűl’. Talán néhány szamojéd szó is ide tartozik – ebben az esetben a szó uráli eredetű – ezek jelentése ’megéget, süt’. A két, látszólag ellentétes jelentés úgy kapcsolódik össze, hogy a fagyás és az égés hasonló sérüléseket okoz. Hasonló a helyzet a fagy szónál, ez egyes nyelvekben a magyarhoz hasonló jelentésű, másokban ’ég, éget’, de például a finnben és a lappban a származékai mindkét jelentésben előfordulnak.

Fák a fagyban
(Forrás: Wikimedia Commons / Berit / CC BY 2.0)

A fa szó uráli eredetű, tipikus példája szokott lenni a p > f változásnak, innen aztán sokan tudhatják, hogy finnül (és észtül) puu [pú]. Semmi nem utal arra, hogy az uráli alapnyelvben ennek őséből képezték volna a fázik ősét: a fa szó eredetijében van egy *w, melynek egyik leánynyelvben sincs nyoma. A -z- képző őse, mely *-t- lehetett, kétségtelenül régi lehet, de semmi nem igazolj,a hogy az a funkciója, melyben ma ismerjük (azaz hogy főnévből ’az adott dologgal csinál valamit’ jelentésű igét képez), nagyon régre nyúlik vissza. Így aztán – figyelembe véve a fentebb bemutatott jelentésbeli problémákat is – olvasónk elképzelését nem tarthatjuk valószínűnek.