"Elsősorban a magyar-szkíta-héber rokonságot bizonygatta."

Ja, persze "szkítául" sem tudok. A szanszkrit (nyelvcsalád)-ot azért kevertem véletlenül bele - de akkor már kiegészítek - mert nagy valószínűséggel az is közösködik a finn-magyar-héber előnyelvében. Csak szanszkrit nyelvtudás hiányában ezt nem én fogom eldönteni. De vannak, akik már kutatják, lásd Wikiszótár:-).

@deakt: Meg persze - természetesen - KÜLÖN IS KELLENE válogatni, tételesen, hogy amiket AKKOR egy jó koponya írt, mondott, kitalált, abból MA mi volna...

(Eszelősség nem volna, mert a tudatlanság nem elmekórtünet. Tehát ilyesmit emlegetni, pláne egy ismert emberről, randalírozás, csávók!)

...szóval mi volna, "korszaktól függetlenül" MA IS ostobaság?

HA egy ilyen feltételezésnek semmilyen bizonyítéka nincs, akkor az valóban tudatlanság. Pl. annak, hogy a magyar nyelv volna az elő-, a neander, a korai Sapiens és keveréke a gyeniszovai - a Samu, de akár az európai szubsztrátnyelv eredete is, ez (MA MÁR) - információ hiány. A többi tételt azonban szintén tanulmányozni kell. Szanszkrithoz semmit nem értek, de a finn-magyar-héber gyöknyelvek közös eredete - "szótárkövető" ténykérdés.

@Untermensch4: eszelősségnek. Természetesen előbb be kell bizonyítani hogy AKKOR is korszaktól független, a valóságtól elrugaszkodott dolog volt.

@Eino81: A <Leventevár> ugyanolyan újkori csinálmány, mint az <Istókhalma>: a XI. sz.-i német <Lauentenburch> ~ <Laventenburg> nevet faragták át.

<Brno>-nak valóban volt a XVI. sz.-ban hasonló neve, mint amit említesz, de az csak egy volt a sok „igazi magyar” neve közül. És miért éppen ezt válasszuk ki, és miért ne pl. <Börön>-t. Vagy <Bruno>-t. Vagy a magyar forrásokból előkerült legkorábbi névalakját a <Brünna>-t? Ezek a névformák már rég kihaltak, és vélhetően akkor sem használta őket egy szűk réteg kivételével senki sem. Ugyanolyan művi dolog lenne ezek közül most egyet feltámasztani, mintha egy teljesen új nevet fabrikálnánk neki.

Nemrég futottam bele Leventevár nevébe. Nem tudtam, hogy az a cseh Breclav... Zavaró elsőre, de kellemes név. De Brno "magyar" neve már más, a Brünn az német. Nem lehetne akkor már az igazi magyar nevét, a Beren-t használni?

@deakt: ami korszaktól függetlenül el van rugaszkodva a valóságtól azt mégis hogyan neveznéd?

@bloggerman77: kérdés persze, hogy utólag eszelősségnek minősíthetünk-e bármit, a maga korában az a bizonyos lengyel csákó is eszelősségeket beszélt a Napról meg a Földről.

Gondolom, német forrásból vette át az angol fordító az Ofent. Nem köteles tudni minden kis falucska honi elnevezését...

Az idegen (külföldi) város nevek - tágabban földrajzi nevek - nemzeti nyelven történő írása/ejtése nem speciális magyar sajátság. A francia térképek, útikönyvek pl. Londont "Londres"-nek írják. De még inkább meghökkentő, hogy nemzetközi szervezet hivatalos vlistái, amelyeknek pedig ügyelniük kellene az adott ország hivatalos megnevezését, szintén önkényesen hol angolosítják, hol németesítik az elnevezéseket. Pl. Kopenhága nem Kjøbenhagen, hanem Copenhagen, néha Copenhague. A legmeghökkentőbb, hogy pl. a nemzetközi meteorit katalogus (Monica Grady, British Museum kiad. 2000) Budát még most is Ofen-ként ismeri, holott már a Schedel krónikában is Buda néven szerepel. Egyszóval nemzetközi egyezség kellene a névírásban! Bartha L.

@bloggerman77: Én is így tudom.

@aryanem vaejo: Tegnapi kommentemben hibáztam, rosszul emlékeztem.

Az Istókhalmát és Kappanhágót 1791-ben javasolta magyarításként Sándor István (a "Lipcse" helységnév megalkotója). Szily Kálmán és Kiss Lajos is írja. Tehát nem is etimológiáról van szó.

A Kard-hágó és Babilon-Bábolna származik Otrokocsitól. Horvát ráadásul 1809-ben kritizálta Otrokocsit. Ez olyan, mintha a kritikuson a kritizált mű hiányosságait kérnénk számon.

@Galván Tivadar: Élnek is vele páran. Szerintem azért adták reprintben a Rajzolatokat.

@aryanem vaejo:

Horvát "Kazinczy pesti triásza", röviden "a pesti triász" tagja volt Szemere Pállal és Vitkovics Mihállyal együtt. Tehát ő íróként indult, csak később lett belőle "történész". Rajzolatjai ennek a kettősségnek az eredményei (de természetesen eszelősségek), a hiányos történeti forrásokat dús fantáziával pótolta ki a romantika kora által megkövetelt nemzeti nagyság bűvkörében.

@aryanem vaejo: "Elsősorban a magyar-szkíta-héber rokonságot bizonygatta." Akkor éppen ideje, hogy föllebbentsük róla a bús feledés poros fátylát, ennek a tudománynak manapság is nagy keletje van.

@LvT: Köszönöm!