A közelmúltban több cikket is közöltünk arról, hogy miként hathatnak a politikai változások a nyelvhasználatra. Laci nevű olvasónk kérdése is az ilyenek sorába tartozik:

A hírekben az ukrán városok neve hol orosz, hol ukrán formájában jelenik meg, Harkovról és Harkivról is olvashatunk. Melyik szóhasználat lenne a helyesebb?

A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, inkább csak elveket lehet megfogalmazni. Az elvek alapján sokszor több helyes megoldás is lehetséges, de az is, hogy különböző helyzetekben más-más elnevezést kell – vagy érdemes – használni.

A legegyszerűbb helyzet az, ha a városnak már meggyökeresedett neve van a magyarban. A legegyértelműbb ilyen példa a fővárosé, Kijevé. Ez ugyan ukránról átírva Kijiv lenne, de ezt a formát a magyarban egyáltalán nem használjuk. Nem is érdemes, hiszen a kicsit is tájékozatlanabb olvasó talán fel sem ismeri a nevet – azt hiszi, a hasonlóság csupán véletlen, mint Pécs és Bécs vagy Bukarest és Budapest esetében.

Nagy Vlagyimir (Volodimir) emlékműve Kijevben
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrew Butko / GNU-FDL 1.2)

Szintén értelmetlen az olyan magyar városnevek ukránra (pláne oroszra) cserélése, mint Beregszász, Ungvár vagy Munkács. Vannak azonban olyan települések, melyeknek több neve is gyökeret vert. Ilyen például Galícia legnagyobb városának a neve: ez németes Lemberg és oroszos Lvov formájában is gyakori, de mostanában ukrános Lviv formájában is egyre többször előfordul. (Például a magyar Wikipédia ebben az esetben az ukrános változatot használja szócikként, míg a főváros esetében a Kijev formát választja.) A lengyeles Lwów [lvuv] azonban szinte ismeretlen, habár a város a két világháború között Lengyelországhoz tartozott. (Ugyanakkor ennek írásképe erősíthette a Lvov forma használatát.) A németes, oroszos és ukrános változat közül bármelyiket használhatjuk, bár célszerű, ha a szovjet időszak előtti időkről szólva inkább a Lemberg, a későbbi korszakkal kapcsolatban a Lvov vagy a Lviv alakot használjuk. A város igazán magyaros nevét, az Ilyvót viszont szigorúan kizárólag a város középkori történetével kapcsolatban érdemes használni – ahogyan a modern kori Galíciáról szólva sem használjuk a Halics elnevezést.

Lemberg / Lvov / Lviv, városháza
(Forrás: Wikimedia Commons / Jorge Láscar / CC BY-SA 3.0)

Arra azonban fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a helyzet itt nem ugyanaz, mint a Leningrád és a Szentpétervár elnevezések esetben. A szovjet korszakban mind az ukrán, mind az orosz elnevezés hivatalos volt (más kérdés, hogy Ukrajna határain kívül, illetve a külföldiekkel való kommunikációban az orosz alakot – és általában is az orosz nyelvet – használták). Oroszul beszélve viszont ma a legnacionalistább ukránok sem használják az ukrán alakot.

A kérdésben szereplő Harkov / Harkiv kérdésben is hasonlóan kell eljárni. Feltehető azonban, hogy ezt a várost még kevesebben ismerik (és még kevesebben tudnák megmondani, különösen az -ovos változatokat hallva, hogy Ukrajnában, és nem Oroszországban található). Márpedig minél kevésbé gyökeresedett meg egy városnév valamilyen formában, annál inkább érdemes az aktuális hivatalos elnevezést használni. Mivel azonban éles határt amúgy sem tudunk húzni az ismert és ismeretlen településnevek közé, ilyenkor más szempontokat is figyelembe vehetünk. Így például ha a a Szovjetunióban tanuló diákokról írunk vagy beszélünk, nyugodtan használhatjuk a Harkov formát, hiszen ilyen esetekben a diákok általában orosz nyelvtudással érkeztek és oroszul tanultak, és maguk is az orosz formát használták. Ha viszont a jelenlegi politikai helyzetről szólunk, politikailag korrektebb a Harkiv formát használni.

Harkov / Harkiv
(Forrás: Wikipedia Commons / Дм. Следюк / CC BY-SA 3.0)

Hasonló a helyzet például Dnyepropetrovszk / Dnyipropetrovszk, Luganszk / Luhanszk, Vinnyica / Vinnica, Tyernopol / Ternopil (ennek történelmi, 1944 előtti Tarnopol nyeve is használható megfelelő környezetben) stb. Azonban pl. Donyeck orosz neve már valószínűleg elterjedt annyira, hogy ne cseréljük le az ukrán Doneckre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Érdekes kettősség figyelhető meg Odessza / Ogyessza esetében. A magyarban mindkét változat használatos, a helyesírási szótárak azonban csak az előbbit fogadják el. (De például olyan tekintélyes források is használják az Ogyessza alakot, mint Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című műve.) Ezek közül azonban egyik sem ukrán, az ukrános alak Odesza lenne – ennek használatát viszont kár lenne erőltetni, hiszen a város Odessza / Ogyessza néven már eléggé ismert (még azok körében is, akik vaktérképen nem tudnák elhelyezni). E két forma mindkettő orosz.

A Patyomkin/Potemkin (Richelieu)-lépcső, Odessza jelképe
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az oroszban – szemben az ukránnal – [e] nem szokott kemény mássalhangzót követni, ilyen kizárólag jövevényszavakban (pl. интернет [internet], és nem [intyernyet]) fordul elő. A város neve görög eredetű, így természetes, hogy az [e] előtt [d] áll, ez a város nevének eredeti, „helyes” orosz kiejtése. Azonban a város fontos helyet tölt be az orosz kultúrában, nevének idegen eredete sem szembeötlő, így elkezdett „oroszosodni”, azaz az orosz kiejtés általános elvei szerint az [e] előtt álló mássalhangzót lágyan kezdték ejteni. Ma az oroszban egyre inkább ez az ejtés kezd uralkodóvá válni. A magyar ejtés azonban feltehetően nem egyszerűen az orosz ejtésből származik, hanem sokkal inkább az írásképből: a normatív orosz nyelvet kevéssé ismerők ugyanis nem tudhatták, hogy ebben az esetben a д nem [gy]-nek, hanem [d]-nek ejtendő, és már azelőtt [gy]-ztek, hogy az oroszban ez az alak vált volna általánossá. (Hasonló a helyzet a csehben, ahol a város neve Oděsa [ogyesa] – a rövid [sz] azonban nem az ukránból jön, csupán a csehben nincsenek hosszú mássalhangzók.) Mindettől függetlenül az Ogyessza forma a magyarban már annyira általánossá vált, hogy nem lenne szabad hibáztatni.