Az angol igeidők általában nehézséget jelentenek a magyar anyanyelvű tanulóknak. A mai magyarban alakilag egyféle múlt idő van. Ezt használjuk ezekben a mondatokban: Mária tíztől hétig aludt, Mária egészen mostanáig aludt, Mária a múlt héten sokat aludt, Mária tíz óta aludt. Igekötőkkel finomíthatjuk a múltbeliség különböző részleteit. Például az esemény kezdetét tudjuk így jelezni: a tegnap tízkor Mária aludt mondat nem zárja ki, hogy háromnegyed tízkor is aludt, a tegnap tízkor Mária elaludt esetében viszont ez nem valószínű, hiszen itt az igekötő jelzi, hogy tízkor kezdte az alvást, előtte nem aludt. Más esetekben az esemény befejezett voltát jelezheti igekötő: a tegnap olvastam a könyvet nem utal arra, hogy be is fejeztem-e, a tegnap el-/kiolvastam a könyvet viszont igen. Ezt mutatja, hogy a tegnap elolvasgattam a könyvet mondat furcsának hat, mivel a -gat- jelentése ellentétes a befejezettséggel.

Cikkünk feltételezi, hogy az olvasó ismeri az angol igealakokat, ezért az egyes alakok felépítését nem magyarázzuk.

Ilyen múlt, olyan múlt

A magyarban is léteztek ilyen összetett igealakok: aludt vala, aludt volt, de mára ezek elavultak. Egyedül a feltételes mód múlt ideje maradt ilyen: aludt volna.

Az angolban egynél jóval több igealaknak felel meg a magyar múlt idő. A következő mondatokban például a sleep ’alszik’ igének négy különböző alakja szerepel, ezeknek a magyar megfelelője minden esetben az aludt.

1. Mary slept with Joseph
   ’Mária Józseffel aludt’
2. Mary was sleeping when Joseph came home
   ’Mária (épp) aludt, amikor József hazaért’
3. Mary has slept with Joseph
   ’Mária aludt (már) Józseffel’
4. Mary had slept with Joseph before their son was born
   ’Mária aludt Józseffel a fiuk születése előtt’

Láthatjuk, hogy a magyar megfelelőkben az épp vagy a már segítségével közelíthetjük az angol mondatok jelentését. Az éppel azt jelezhetjük, hogy az egyik esemény egyidejűleg folyt a másikkal.

Szemléljük az eseményeket

Előfordul, hogy az angolban használunk külön igét, a magyarban pedig más vonzatot: Mary looked at me ’Mária rámnézett’, Mary watched me ’Mária engem nézett’.

Egy-egy esemény lehet pillanatnyi és tarthat hosszabb ideig is, esetleg azért, mert többször ismétlődik. A magyarban ezt kifejezhetjük külön igékkel: pl. Mária meghalt vagy Mária haldoklott. Az angolban ugyanazt az igét használjuk mindkét esetben, a különbséget a nyelvtani eszközökkel, az ige különböző alakjaival fejezzük ki: Mary died, illetve Mary was dying. Az első igeidőt egyszerű, a másodikat folyamatos múlt időnek nevezzük. Ez utóbbi esetben a múlt az ige ideje, a folyamatos pedig a szemlélete (latin szóval aspektusa). Folyamatos igealakot használhatunk akkor is, ha az esemény rendszeresen ismétlődik: Mary was sleeping with Joseph every night ’Mária minden éjjel Józseffel aludt’.

A latinos hagyomány a befejezett szemléletet perfektnek nevezi, azaz ’végigcsináltnak’. Ami végig van csinálva, az be van fejezve, és egyben ’tökéletes’ is. A folyamatos szemlélet viszont imperfekt, azaz ’befejezetlen, tökéletlen’. Angolul azonban ez utóbbi esetben a continuoust (nem az imperfectet) használjuk.

Másfelől szemlélhetünk egy eseményt befejezettként is. Befejezett szemléletű igét többféle esetben használhatunk az angolban. Jelenthet előidejűséget: egy befejezett jelen idejű ige által leírt esemény előbb történt, mint egy egyszerű jelen idejű ige által leírt, és ugyanígy egy befejezett múlt idejű ige egy egyszerű múlt idejű igéhez képest jelzi ezt. Pl. Mary told me that she had slept well ’Mária elmondta, hogy jól aludt’: itt az alvása már nyilván befejeződött, mikor Mária erről nekem beszélt. Az alábbiakban azonban kiderül, hogy a befejezett igealakokkal más jelentéseket is kifejezhetünk. Az igei szemléletmódokról korábban részletesebben is írtunk.

A jelen, ami múlt

Más nyelvekben is használatos a befejezett jelen a múltra. A franciában szinte teljesen átvette az egyszerű múltnak nevezett igeidő szerepét: a Marie dormit (egyszerű múlt) archaikussá vált, ma csak a Marie a dormi (befejezett jelen) formát használjuk ’Mária aludt’ értelemben. Az utóbbit a francia nyelvtanok összetett múltnak nevezik.

A has slept formailag jelen idejű, mivel a has (have+s) egyszerű jelen idejű igealak. Elsősorban azonban múlt idejű események leírásakor használjuk, az egyszerű múlt időhöz hasonlóan. A befejezett jelen idejű igékre jellemző, hogy az általuk leírt esemény hatása, eredménye a jelenben is fennáll. A befejezett jelen idejű Mary has lost her job ’Mária elvesztette az állását’ mondat azt is állítja, hogy Máriának még most sincs állása. Ezzel szemben az egyszerű múlt idejű Mary lost her job jelentheti azt, hogy Mária tavaly elvesztette az állását, de azóta már szerzett újat. Bizonyos esetekben a befejezett jelen időnek a magyarban jelen idő felel meg: Mary has lived in Nazareth for thirty years ’Mária harminc éve él Názáretben’, de Mary lived in Nazareth for thirty years ’Mária harminc évet élt Názáretben’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A befejezett jelen idővel együtt nem használhatunk a múltra vonatkozó időhatározókat, a egyszerű múlttal együtt pedig a jelenre vonatkozóakat. Az mondhatjuk, hogy Mary has by now woken up ’Mária mostanra felébredt’, azt viszont nem, hogy Mary by now woke up. Ugyanígy jó az, hogy Mary woke up at 5am ’Mária hajnali 5-kor ébredt’, viszont az nem, hogy Mary has woken up at 5am. Ezt a különbséget sok angolul tanuló összemossa, de gyakran az anyanyelvi beszélők is így tesznek.

Van olyan eset is, amikor a két igeidő minden beszélő számára egybeesik. Segédigék után csak nem-finit igealakokat használhatunk. A nem-finit igealakoknak nincsen igeidejük és számban-személyben sem tudnak egyezni az alannyal. A Mary may lose her job ’Lehet, hogy Mária elveszti az állását’ mondatban a may ’lehet’ segédige utáni lose ’elveszt’ igének nincsen ideje és az alannyal (Mary) sincs egyeztetve, hiszen akkor loses lenne. Ha azt szeretnénk kifejezni, hogy a lose ige által jelölt esemény a múltban történt, akkor erre csak egy módunk van: Mary may have lost her job ’Lehet, hogy Mária elvesztette az állását’. Mivel múlt idejűvé nem tudjuk tenni a nem-finit igealakot, csak befejezetté (have lost) tehetjük. Ebben az esetben tehát szükségszerűen megszűnik a különbség az egyszerű múlt és a befejezett jelen között. (Figyeljük meg, hogy itt a have is nem-finit alak: nincsen egyeztetve az alannyal, nem has.)

A múlt, ami még múltabb

Az angolban a múlt idejű igealakot nem csak elmúlt, hanem feltételezett, akár a jövőben bekövetkező eseményekre is lehet használni: Joseph would be sad if Mary lost her job ’József szomorú lenne, ha Mária elvesztené az állását’. Itt tehát a lost nem azért van múlt időben, mert a múltban történt eseményre utal, hanem mert az állás elvesztését csak feltételezzük. Ha ezt a mondatot múlt időbe tesszük, akkor egy nem-finit igét (be) és egy már eleve múlt idejűt (lost) kell múlttá, illetve még múltabbá tenni. A nem-finit igét a már ismertetett módon tudjuk kezelni: befejezetté tesszük. A második igével (lost) is ugyanígy kell eljárnunk, az eredmény tehát: Joseph would have been sad if Mary had lost her job ’József szomorú lett volna, ha Mária elvesztette volna az állását’. Azaz a befejezett múlt idő a feltételes múlt kifejezésére használható.

Mint fentebb már említettük, ugyanígy befejezett múlt idejű igei szerkezetet találunk akkor, ha azt akarjuk jelezni, hogy egy esemény egy másik eseménynél korábban következett be: Mary told me she had slept well ’Mária mondta, hogy jól aludt’, Mary left after she had had breakfast ’Mária elment, miután megreggelizett’.

A múlté lesz a befejezett múlt?

Sokakban felmerült az érzés, hogy a befejezett igeszemlélet visszaszorulóban van az angolban. Az ilyen érzéseket azonban nem könnyű igazolni, viszont könnyű abba a hibába esni, hogy a valóság általunk érzékelt szeletét hisszük a teljes valóságnak. Kutatók beszélt nyelvi korpuszokat (adathalmazokat) vizsgáltak a múlt század 60-as és 90-es éveiből, hogy igazolják vagy cáfolják ezt az érzést. Azt találták, hogy a befejezett múlt idő használata bizonyos szerepeiben mintha valóban csökkenne, a befejezett jelen időé viszont mintha éppen nőne – legalábbis az angliai angolban, az amerikai változatokban mindkét befejezett igeidő szerepének csökkenését figyelték meg már a 19. század óta. A bizonytalan eredmények annak köszönhetőek, hogy nem világos, mihez kell mérni egy igealak előfordulásait: az összes szóhoz, csak az igékhez, vagy csak a múlt idejű igékhez.

Egy másik bizonytalansági tényező az, hogy az angol beszélt nyelvben a befejezettséget jelölő have segédige múlt idejű alakja, a had átsorolódik feltételes segédigévé. Az if Mary had slept ’ha Mária aludt volna’ mellett használhatjuk az emelkedettebb stílusú had Mary slept szerkezetet is. Ezt múlt időbe téve, a Mary would have slept és would Mary have slept mintájára jön létre a had Mary have slept szerkezet, ami a szokottabb szórenddel if Mary had have slept lesz. A had és a would azonosítását hangtani okok is elősegítik: az előbbi a [hed] > [öd] > [d], az utóbbi a [wud] > [wöd] > [d] útvonalon gyengül, míg végül hangtanilag azonossá válnak. Ezt a helyesírás is tükrözheti: a Mary’d alak egyaránt megfelel a Mary had és a Mary would szerkezeteknek. Ezért az adatokból még azt sem egyszerű kiszűrni, hogy mi a segédige, és hogy ha a had az, akkor vajon befejezettséget vagy feltételességet jelöl-e az adott helyen.

Források

Jill Bowie – Sean Wallis – Bas Aarts, The perfect in spoken British English

Rodney Huddleston – Geoffrey K. Pullum, A Student’s Introduction to English Grammar, Cambrdige University Press, 2005.

A had feltételes segédigévé válására Mark Newson hívta fel a szerző figyelmét.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése