Ha valakit a héber nyelvű szöveg érdekelne: www.nyest.hu/blog/noi-nemet

@jan:

3) lásd előző hozzászólásom.

@jan A héber szöveg megfejtése: Példabeszédek 2:6 "Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik."

@E.:

Tisztelt E! Fordítására és átírására hivatkozni szeretnék az Inscriptionoes Alborum Amicorum adatbázisában. Ha ezzel egyetért, kérem, keressen meg. E-mail címem: latzkovits@t-online.hu

@E.: Ó, mi köszönjük, egyébként remek volt! :)

@LvT: ez az <ö> ejtés nekem nem volt ismeretes*, de ennek ellenére ez tűnt értelemszerű sejtésnek (l. 21. hozzászólás). A puzzle szépen összeállt.

*sok más ismerettel együtt, ami nekem ide (is) hiányzik, de így érdekesebb a rejtvényfejtés, és közben lehet tanulni.

Elnézést az utolsó sorért (erre nem is gondoltam!), s köszönöm a javítást :)

Akinek kedve van, ez itt nem nehéz (nekem sikerült elolvasnom, pedig csehül ugyanúgy nem tudok, mint szlovénül :-) ), 1705, Csehország/Szudétaföld:

comagna.com/ligeti/family_entry.jpg

@bloggerman77: Az <ö> éppen megerősíti E. olvasatát, hiszen éppen a magyarországi szlovén nyelvjárásokról ismeretes, hogy van bennük <ö>, és éppen leginkább ajakhangok mellett lesz hangsúlyos <e>-ből. Mukics Ferenc Szlovén nyelvkönyve szerint itteni <vöčen> van az irodalmi szlovén <večen> helyett: ehhez teljesen passzol a <vedu> helyetti <vödu>. Még a <p> ajakkerekítő hatása is indokolhatja a <löpe> formát.

Én az olvasatot is megfelelőnek tartom: ez népdalszövegnek tűnik. A „spánpet” szót pl. a szlovén szótárak <špampet> formában hozzák ’ágy’ jelentésben [1], amúgy német szó, vö. <Spannbett> ’sodronyágy’ [2]

Csak az utolsó sornál javasolnék más olvasatot. Szerintem az elején hiányos szerkezet van az előző sorra való visszautalással:

<Pri takih [ročicah], pri takih [očih] so kratke noči> ’Ilyen [karocskák]-nál, ilyen [szemek]-nél rövidek az éjszakák’

.

Egyébként a Gaj-féle helyesírási reform előtt a horvátoknál is volt magyaros helyesírás,, amelyben a <s> betű éppen a /zs/ hangot jelölte, vö. [3]

.

[1] bos.zrc-sazu.si/cgi/a03.exe?name=sskj_testa&expression=ge%3D%C5%A1pa

[2] www.woerterbuchnetz.de/DWB?lemma=spannbett

[3] en.wikipedia.org/wiki/File:AlphabetiSerborum_1841.jpg

@E.: Egészen kiváló, gratulálok!

A fordításba szerintem egy apró hiba csúszhatott: az utolsó sorban nem ’ilyen’, hanem ’ilyeneknél’ (mint a szerető) rövidek az éjszakák.

@gligeti: @bloggerman77: @bloggerman77: A szlovén helyesírás a svá-t is e-vel jelöli, márpedig a svát gyakran ö-vel írják át magyarra. Azt ugyan nem tudom, hogy szlovénban, pláne nyelvjárásaiban itt tényleg svá van-e, de ez a legvalószínűbb megoldás.

@gligeti: A magyar helyesírás nagyon sokáig z-vel jelöli az [sz]-t is (l. az utolsó sorban a létigét!), és s-sel a[zs]-t is, szóval a le[ž]i nagyon is valószínű olvasat!

én elhiszem E. olvasatát, nem is vitatom, viszont konzisztensnek tűnik az ö->é (hangsúlyos helyzetű e) magyaros átirata. Most, összefoglalva, így olvasom:

Dábi vödu, dábi vödu, gde Lubcza lesi,

Tám notár, tam notár, gde Spánpet sztoj

Imá löpe Rotsicze, imá tserne otsi,

Pri tákeh, pri tákeh zo krátke notsi.

A s->š ts->č cz->c sz->s plusz ö->é behelyettesítéssel lényegében megkapjuk E. nagyon is plauzibilis olvasatát Gaj-féle délszlávos ábécével:

Dábi védu, dábi védu, gde Lubca leši,

Tam notár, tam notár, gde Španpet stoj,

Imá lépe Ročice, imá černe oči,

Pri tákeh, pri tákeh zo krátke noči.

A leži lehet, hogy zöngétlennek hangzott, vagy nem talált jobb magyar megfelelőt, tehát s->š/ž. A nagybetűk következetlenek, a főneveket hol nagybetűsítette, hol nem (ezért akadtunk fenn a _očice szón).

Bocs, de szerintem prekoncepcióval közelítesz a szöveghez. Az "ö" jelet "e"-nek kiolvasni - nos ez kissé meredek. :) Lehet, hogy az a tuti amit írsz de ez az olvasat meredek kissé. :)

@bloggerman77: a szöveg ebben az esetben értelmetlen lenne. Itt a szlovén nyelvjárásban használatos noter: benn, bent jelentésű szóról van szó :)

@E.:

A "notar" szót egy 18. századi, Magyarországon élő-író ember szerintem a "jegyző" (nótárius) értelemben használhatta.

@gligeti: 18. századi kéziratok esetében szerintem veszélyes a helyesírásból kiindulni. Meglehet, hogy olyan személy jegyezte le a verset, aki nem is beszélte az adott nyelvet. Egész biztosan állítani viszont ezt sem lehet, mert nem lévén rögzített irodalmi nyelv, sem helyesírás még a 20. század eleji rábavidéki és muravidéki nyomtatott kiadványok is magyar helyesírási gyakorlat szerint rögzítik a szlovén szövegeket.

A keltezés és mellette álló szövegrész latinul van, az aláírás gót betűkkel. (Ezért gondolom, hogy a szláv részt hallás után jegyezte le a kéz, de mindez csak találgatás...)

A szöveg erősen gyaníthatóan szlovén, vagy horvát. Körmend környékén ma is, a 18. században is éltek horvátok (Horvátnádalja). A szláv nyelvek esetében ebben az időben valóban nehéz megmondani, hogy melyik változatról is van szó, ráadásul a szlovénnek az a nyelvjárása, amit ezen a vidéken beszélnek - ha jól tudom - sok hasonlóságot mutat a horvát egyes nyelvjárásaival.

(Mindez csak egy vélemény, komolyabb utánanézés nélkül: nem biztos, hogy minden elemében helytálló.)