Arról megoszlik az emberek véleménye, hogy érdemes-e felnőttkorban tanulni, főként nyelvet tanulni. Amerikai kutatók azt találták, hogy a felnőttkori nyelvtanulás sikeressége részben genetikailag meghatározott: a nyelvtanulási stratégia kiválasztását ugyanis az úgynevezett nyelvi gén, a nyest által már többször említett FOXP2 gén befolyásolja, adta hírül a Texasi Egyetem.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kísérlet során a kutatók több mint kétszáz, 18 és 35 év közötti felnőttet kértek meg arra, hogy mandarin kínai szótagokat kategorizáljanak. A kísérleti alanyoknak egy számítógépen kellett bebillentyűzniük, hogy az anyanyelvi beszélő által kiejtett szótag melyik csoportba tartozik a négy közül. A kategóriákat 1-től 4-ig számozták. Semmiféle további utasítást nem adtak a résztvevőknek.

A mandarin a tonális nyelvek közé tartozik, azaz egy szó jelentése nem csupán a benne levő hangoktól függ, hanem attól is, hogy az adott szót milyen dallammal, azaz tónussal ejtik. A fenti kísérletben tehát valójában az volt a feladat, hogy a felnőttek megtanulják felismerni a különböző tónusokat. Amint besorolták a hangszórón keresztül hallott szótagot valamelyik kategóriába, a gép azonnal visszajelezte, hogy helyes választ adtak-e. 40 hangot kellett kategorizálniuk, öt menetben. A hangfelvételeteket minden menetben más, véletlenszerű sorrendben játszották le.

Kínai szerzetes: a dallamra figyel?
(Forrás: Pixabay / AWFG_Berlin / CC0 PD)

Emellett a kísérleti alanyok nyálából megállapították, hogy a nyelvi zavarok keletkezésében és a nyelvtanulásban kulcsszerepet játszó FOXP2 gén melyik variánsával rendelkeznek. Az egyes genotípusokon belül a nemi megoszlás, az előzetes zenei képzés és a szubjektív megítélésű muzikalitás tekintetében nem volt statisztikailag jelentős különbség. A genotípusok megállapítása után a kutatók megnézték, hogy van-e összefüggés a tónusok felismerésének sikeressége és a gének között.

Az derült ki, hogy a legsikeresebb, legjobb tanulási stratégiát választó tanulók a GG genotípussal rendelkező kísérleti alanyok voltak. Kevésbé voltak sikeresek az AG genotípussal rendelkezők, míg az AA csoportba tartozóknak sikerült legkevésbé felismerniük a mandarin kínai tónusokat. Úgy tűnik tehát, hogy legkönnyebben a nyelvi gén GG változatával rendelkező emberek képesek arra, hogy hanglejtéseket felismerjenek és megtanuljanak.

Várjuk a további kutatási eredményeket, hiszen a dallamok elsajátítása csak egy kis része a nyelvtanulásnak. Emellett a kísérletben viszonylag kis számú résztvevővel dolgoztak. Ha több emberrel és több kategorizálandó tónussal dolgoztak volna, megbízhatóbbnak tűnnének az eredmények. Amíg szélesebb körű vizsgálatokat nem végeznek a kérdésben, érdemes az eredményeket fenntartásokkal kezelni. De a kutatók is azzal zárják beszámolójukat, hogy ez a kísérlet még csak a kezdőpontja annak az útnak, ami az FOXP2 gén és a nyelvtanulás kapcsolatának felderítéséhez vezet.

Források

Foreign Language Learning in Adults Associated With Genetic Variation

Bharath Chandrasekaran et al.: Enhanced Procedural Learning of Speech Sound Categories in a Genetic Variant of FOXP2