Amikor beszélgetünk, kevésszer gondolunk bele abba, hogy a nyelv, amit használunk, milyen elképesztően bonyolult rendszer. A pszicholingvistákat és a neurológusokat pedig az is ámulatba ejti, hogy mire a kisgyermek megtanulja bekötni a cipőjét, olyan nyelvi szabályokat sajátított már el, amelyeknek a segítségével végtelenül sokféle mondatot képes produkálni. Ez a képesség az élővilágban egyedülálló: kizárólag az emberre jellemző.

Ráadásul azért, hogy nyelvet tudjunk használni, láthatólag nem kell túl nagy erőfeszítéseket tennünk: a gyerekek úgy tanulják meg, hogy azt sem tudják, hogy ők most éppen tanulnak. De mi történik ilyenkor az agyunkban? – Egy új kutatás azt mutatta ki, hogy más és más kapcsolatok épülnek ki az agyban a mandarin, illetve az angol nyelv beszélőinél. Ez azt bizonyítja, hogy az agyunk rendkívüli mértékben rugalmasan alkalmazkodik a tanulandó nyelvhez – számolt be a kutatásról a The Conversation.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hálózatok az agyban

Mielőtt az agyi képalkotó eljárások lehetővé tették volna, hogy a nyelvi képesség agyi hátterét feltérképezzék a kutatók, már két speciálisan nyelvi területet – a Broca- és a Wernicke-területet – azonosítottak a bal agyféltekében. Agyvérzés vagy baleset következtében ezeket a területeket ért sérülés súlyos nyelvi – produkciós és értelmezései – nehézségekkel járt együtt a betegeknél. Az ilyen moduláris elképzelésekkel ellentétben a ma is népszerű konnekcionista elméletek azt feltételezik, hogy valaminek a tudása bizonyos területek közötti kapcsolatokból eredeztethető.

Beszéd értelmezése közben például szükség van arra, hogy azonnal össze tudjuk kapcsolni a hallott szavak formáját a jelentésükkel, azaz a hallókéreg által észlelt hangokat integrálni kell a megfelelő jelentésekkel, amelyek frontális lebenyhez köthetők. A konnekcionista modellben gondolkodók tehát inkább úgy képzelik, hogy a beszéd bonyolult folyamati során több agyterület aktiválódik, és a „tudás”, vagyis a képesség a közöttük lévő kapcsolatokban rejlik.

Agyi hálózatok
(Forrás: Wikimedia Commons / Soon-Beom HongAndrew ZaleskyLuca CocchiAlex FornitoEun-Jung ChoiHo-Hyun KimJeong-Eun SuhChang-Dai KimJae-Won KimSoon-Hyung Yi / CC BY-SA 3.0)

Nyelvek összehasonlítása

A kisgyermek hat és tíz hónapos kora között már érzékennyé válik az anyanyelvében előforduló fonémákra. A nyelvek pedig jelentősen eltérhetnek egymástól a fonémakészletükben is. A mandarin, a kínai nyelv egyik legelterjedtebb változata tonális nyelv, ami azt jelenti, hogy ugyanazok a hangsorozatok egészen különböző dolgokat jelölnek attól függően, hogy milyen az intonációjuk, azaz, hogy milyen a dallammal ejtik őket. Az angol viszont nem tonális nyelv, a szavak dallama kifejezheti a beszélő érzelmeit, viszonyulását az elmondottakhoz, de a lexikális (szótári) jelentésüket nem befolyásolja.

A pekingi egyetem kutatói Jianqiao Ge vezetésével most olyan kísérleteket vezettek, amelyekből kiderült, hogy a mandarin kínai és az angol beszélők agyában az idegrendszeri hálózatok eltérően működnek. Angol és kínai beszélőkkel kísérleteztek, hogy a tonális és a nem tonális nyelvet beszélők agyi hálózatainak különbségeit vizsgálják. Harminc kínai anyanyelvű beszélőhöz választottak angol anyanyelvűekből egy olyan mintát, amely egyezett a kínai csoporttal a nemek, az életkor és a kezesség (mindnyájan jobbkezesek voltak) arányaiban. Minden résztvevőnek meg kellett hallgatnia egy érthető és egy érthetetlen beszédrészletet; és azt kellett eldönteniük, hogy a beszélő milyen nemű. Közben felvételeket készítettek a résztvevők agyáról.

Tonális a nyelvük
(Forrás: Wikimedia Commons / NicoleLai)

A jobb oldali kapcsolat

Mindkét csoportba tartozó résztvevők esetében aktiválódtak a nyelvhez kötődő főbb területek, a Broca- és a Wernicke-terület, amelyek a bal agyféltekében találhatóak. Volt azonban két jellegzetes különbség a kínai és az angol anyanyelvűek aktivációs mintái között.

Az egyik a területeket összekapcsoló aktivációs mintában rejlett: az angol beszélők esetében a Wernicke-területről a Broca felé induló kapcsolat jóval erősebb volt. Ez a kapcsolati erősség azzal magyarázható, hogy az angol beszélők sokkal inkább hagyatkoznak a beszédhangokra, mint az intonációra. (Ugyanis az anyanyelvük nem tonális.) A kínai beszélőknél viszont halántéklebeny felső-elülső agytekervényétől  a Broca- és a Wernicke-terület felé irányuló kapcsolatok voltak erősebbek. Ez az agyterület szintén nagyon fontos szerepet játszik a nyelvi feldolgozásban, „szemantikai központnak” is szokták nevezni. Ennek a kapcsolatnak az erőssége azzal magyarázható, hogy a hangok és a jelentések leképezése a tonális nyelvet beszélők esetében fokozottabban történik.

A Broca-terület
(Forrás: Wikimedia Commons / Fatemeh Geranmayeh, Sonia L. E. Brownsett, Richard J. S. Wise / CC BY 3.0)

A másik eltérés a kínai és az angol beszélők agyi felvételei között a jobb agyfélteke képében mutatkozott. A kínai beszélőknél ugyanis aktiválódott a jobboldalon a halántéklebeny felső része is; ezt a tónusok értelmezésével lehet összefüggésbe hozni. Korábban is tudtak már a kutatók erről a funkcióról, de úgy gondolták, hogy ez a terület a nyelvi területektől teljesen függetlenül működik. A mostani kísérletből azonban kiderült, hogy a nyelvi tevékenység során a két agyfélteke együttműködik egymással – különösképpen a tonális nyelvet beszélők esetében.

A kutatók úgy gondolják, hogy a jövőbeli vizsgálatok még több ilyen, az agyterületek közötti kapcsolatra fognak fényt deríteni.

Forrás

If you speak Mandarin, your brain is different