A ganajtúrók nagyobb állatok ürülékét fogyasztják. Ehhez a trágyából egy náluk nagyobb golyót formáznak, amelyet lábaik segítségével alkalmas helyre gurítanak, ahol táplálékraktár gyanánt elássák. A nőstények petéiket az elásott trágyagolyóra rakják, amely a későbbiek során utódaik táplálékforrása lesz.

Mielőtt a bogarak a trágyagolyót elkezdenék gurítani, felmásznak rá, és megfordulnak saját tengelyük körül. Ez segít nekik, hogy a szállítás során egyenes irányban maradhassanak - írja Emily Baird, a svédországi Lundi Egyetem kutatója és csapata a PLoS ONE című folyóirat internetes kiadásában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatók egy dél-afrikai tanyán figyelték meg, hogy mikor adják elő jellegzetes forgásukat a Scarabaeus nigroaeneus fajhoz tartozó ganajtúrók. Ez többnyire közvetlenül a golyó elkészültét követően történt, mielőtt a bogarak elkezdték volna gurítani azokat. Ha
útjuk során megzavarta őket egy akadály vagy elvesztették a golyóval való kapcsolatukat, gyakran újból felmásztak rá, és újra kezdték a táncot, mielőtt folytatták volna útjukat.

A kutatók egy enyhén hajlított, felül nyitott csőbe kényszerítették az állatokat, hogy eltérítsék őket választott útirányuktól. Ez esetben is fokozott táncba kezdtek a bogarak, de csupán akkor, ha láthatták az eget.
Egy másik kísérlet folyamán egyenes alagúton át vezették a bogarakat, és tükrök, valamint árnyékolók segítségével elhitették velük, hogy hirtelen a másik oldalon süt a nap. Erre fel az állatok újra és újra felmásztak golyójukra, és mindannyiszor táncot lejtettek.