-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A világ nyelvei mind az emberi nyelv megvalósulásai – fogadjunk tehát kétséggel minden olyan állítást, amely bármely nyelvről azt állítja, hogy „az egyetlen, amelyikben”... Házi szakértőnk ismét ilyen ügyben kénytelen kiábrándítani olvasónkat.
Erős a gyanúm, hogy János nevű olvasónk kérdése egy újabb modern legenda létezésére utal:
Szeretném megkérdezni, igaz-e az a legenda, hogy a világon a magyar nyelv az egyetlen, ahol külön szó van a ’szeretet’ és a ’szerelem’ fogalmainak megkülönböztetésére?
Nem végeztem filológiai kutatásokat arra vonatkozóan, hogy ki és mikor állított olyasmit, amire János utal. De akárki volt is, biztos, hogy rosszul közelítette meg a kérdést, és rossz választ adott rá.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Először is azért közelítette meg rosszul, mert azt, hogy milyen fogalmakat vagyunk képesek nyelvileg megkülönböztetni, nem lehet azzal mérni, hogy milyen szavak vannak a szótárainkban. Például a franciában az aimer ige kétségtelenül utalhat testi-lelki szerelemre is, meg szeretetre is, de a franciák nagyon könnyen egyértelműsíteni tudják a különbségtételt, ha arra van szükségük, hiszen például a je l’aime bien mondat már egyértelműen a magyar ’kedvelem őt/azt’ mondatnak felel meg, nem utalhat lángoló szerelemre. Az angolban az love ige a francia aimer-hez hasonlóan többértelmű, de a to be in love with somebody már csak azt jelentheti, hogy ’szerelmes valakibe’, és számos angol kifejezés alkalmas annak kifejezésére, hogy nem kell szexuális tartalmának lennie a szeretetünknek, pl. like vagy care about.
Másrészt azért közelítette meg rosszul, mert amikor „a szeretet fogalmának” nyelvi kifejezéséről beszélünk, eleve főnevekre gondolunk. Az előző példákkal arra is próbáltam utalni, hogy igéket, sőt összetett kifejezéseket is használhatunk a megkülönböztetés kifejezésére, ezért nem jó leragadni az egyszerű főneveknél. Egyébként az előzőekhez hasonló példákat főnevekkel is találhatunk, például az angolban a sokféleképpen használható love mellett ott van az affection, ami nagyjából a magyar szeretet megfelelője, szexuális tartalom nélkül.
Azt pedig, hogy rossz a kérdésre adott válasz is, azért mondtam, mert a magyar semmiképp sem egyedülálló ebben a tekintetben, még akkor sem, ha csak egyszerű főnevekre korlátozzuk a lehetséges megoldásokat. Most nem olyan különlegességekre gondolok, mint a mesterségesen megalkotott angol limerence ’szerelem’ szó, hanem teljesen hétköznapi és gyakori szavakra.
A leghíresebb eset a görög nyelvé, amelyben legalább négy különböző főnév van különböző szeretet-jellegű érzelmek kifejezésére. A legáltalánosabb az αγάπη [agapé], ez nagyon sokféle mély szeretetérzést kifejezhet; az έρως [erosz] feltétlenül forró, szexuálisan töltött lángolásra utal; ezzel szemben a φιλία [filia] inkább ’rajongást’ vagy ’barátságot’ jelent, szexuális töltet nélkül; végül a στοργή [sztorgé] mindenféle mély, de testiségre nem utaló érzelmet, például a szülői szeretet. A latinban az amō mellett, ami a legáltalánosabb szeretet-ige (amilyen a magyar szeret) ott van a diligō is, ami inkább ’kedvel, tisztel’ értelmű – ez szerepel a bibliai „Szeresd felebarátodat, mint magadat” parancs latin megfelelőjében is. (Az eredeti görögben a már említett αγάπη főnévből képzett igealak szerepel: ἀγαπήσεις [agapészeisz].) A kínai ai (愛) jelentése inkább ’szerelem’, de legalábbis nagyon mély érzelem, ami egyben felelősségvállalást is jelent a szeretett lénnyel kapcsolatban, míg a hszihuan (xihuan, 喜欢) inkább ’szeretet’. A szanszkrit kāma szó (amit a magyar olvasók például a híres Káma-Szútra könyv címéből ismerhetnek) ’szerelmet’ jelent, méghozzá olyat, ami testi gyönyörök formájában be is teljesül.
Szóval ahány nyelv, annyi szokás, a nyelvek a pozitív érzelmek változatos árnyalatait is sokféleképpen osztják fel. A magyar nyilván egyedülálló ebből a szempontból, ahogy a többi nyelv is egyedülálló, nem valószínű, hogy két különböző nyelv két kifejezéséhez egészen pontosan egyforma árnyalatok, képzettársítások kapcsolódjanak.