Újra és újra kiderül, hogy az angol nyelv sem elég „gazdag”, mert lehet találni újabb és újabb szavakat más nyelvekben, amelyek az angolból fájóan hiányoznak. A téma igen népszerű az interneten, mi is beszámoltunk már az ezzel a témával foglalkozó Twitter-oldalról, de nem árt óvatosnak lennünk az ilyen szenzációs szókeresgéléssel. Egyrészt azért, mert valójában nem sok mindent árul el egy nyelvről, hogy mire van külön szava, és mit lehet csak körülírással kifejezni. Másrészt pedig azért, mert ezekről az „egzotikus” szavakról gyakran kiderül utólag, hogy nem is pontosan, vagy nem is csak azt jelentik, amit a szóbűvölők gondolnak. Lássuk, mik a legújabb leleményei a szókincsbányászoknak!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Enni minden nyelven tudni kell, mégis úgy tűnik, hogy az angolból hiányzik a magyarul egyébként több kifejezéssel is körülírható teljes teltségi állapot. A grúz nyelvben állítólag egyetlen szóval is le lehet írni ezt:

1. semomedzsamo (grúz): a finom ételt a teltség legvégső fokáig enni

Ez persze nem jelenti azt, hogy az amerikaiak nem szokták degeszre zabálni magukat mondjuk hálaadáskor. És persze, mi, magyar anyanyelvűek is képesek vagyunk a karácsonyi ünnepek alkalmával arra, hogy pukkadásig együk magunkat.

Maradva az evésnél, a németeknek állítólag még arra a folyamatra is van egyetlen kifejezésük, amikor az ember plusz kilókat szed fel valamilyen érzelmileg megterhelő történés miatt.

2. Kummerspeck (német): túlsúly, amit valamilyen érzelmi traumából eredő zabálás révén szedtünk fel

Anélkül, hogy a magyar nyelv végtelen gazdagságát kisebbíteni akarnánk, el kell ismernünk, hogy a magyarban pont erre nincs kifejezés, bár az ellenkezőjére igen: a kicsattan a boldogságtól, vagy a kikerekedett a boldogságtól valami hasonlóra utal – ha szó szerint értelmezzük. Igaz, a boldogtalanság miatti önjutalmazó túlzabálásra ezek a kifejezések nem használhatók (nincs olyan, hogy kicsattan a boldogtalanságtól, kikerekedett a szenvedéstől). De ezekre a kifejezésekre a magyar anyanyelvűeknek nincs is szükségük, hiszen egy nagyon ritkán előforduló helyzetet írnának le.

Valóban unikum?
(Forrás: Wikimedia Commons / Bujdosó Attila / CC BY-SA-2.5)

A pszichés problémák persze nem csak zabálás formájában ölthetnek (egyre szélesedő) testet. Japánban, de a világ más tájain is egyre nagyobb problémát okoz, hogy a fiatalok rákattannak egy-egy játékra. És a játékfüggőségük olyan súlyossá is fokozódhat, hogy ki se dugják az orrukat a monitor mögül. Egyre népesebb táboruknak a japán nyelvben külön elnevezése van.

3. hikikomori (japán): az a tizen- vagy huszonéves fiatal, aki nem él társasági életet, mert TV-t néz vagy videójátékozik

A gépőrületnek a különböző fokaira persze az angolnak, és az angolból átvéve a magyarnak is vannak szavai. A geek [gík] az a fiatal számítógép- és kütyübuzi, aki leginkább valamilyen kütyü képernyője előtt érzi otthon magát, éppen ezért a szociális képességei némileg visszamaradottak. A nerd [nörd] a geeknek az intellektuálisabb formája, aki érdeklődik az természettudományos és technikai eredmények iránt, tudja, hogy működik a számítógép stb. De ezek a kifejezések valóban nem feltétlenül tartalmazzák a szociális életre vonatkozó jelentésárnyalatot: a geek azért barátkozik a geekekkel, meg a nerdökkel is, a hikikomori viszont senkivel sem barátkozik.

Nerd
(Forrás: Wikimedia Commons / Haddy22 / CC BY-SA 3.0)

A szókincsbányászok esetében is néha azért kibújik a szög a zsákból. Például, amikor rájönnek, hogy a nyelv kincsesbányájában nemcsak a szavak az érdekesek, sőt. Az általunk idézett válogatásba is becsúszott egy tibeti kifejezés, ami egyáltalán nem egy szó, hanem négy.

4. gadri nombor sulen csongu (tibeti): szó szerint: zöld választ adni egy kék kérdésre; olyasmit válaszolni, amit nem kérdeztek, elkerülni a kérdést

A magyarban ezt mellébeszélésnek hívják, és a jelenség valószínűleg világszerte – nyelvektől függetlenül – ismert és elterjedt. Gondoljunk akár a politikai életre, akár a mindennapjainkra. És ha jól csináljuk a gadri nombur sulen csongut, azaz, ha elég nagy zöldséget válaszolunk, talán még azt is elérhetjük, hogy nem kapunk több kellemetlen kérdést.

Inuit vadász iktsuarpok közben
(Forrás: Wikimedia Commons / Ansgar Walk / CC BY-SA 2.5)

A várakozás érzése ismerős lehet mindenki számára. De nem minden nyelven van arra a fajta hiábavaló cselekvésre szó, amikor újra és újra kimegyünk csekkolni, hogy nem jött-e valaki. Az inuitok nem szégyellik ezt a fajta kiszolgáltatott magányosságot, a példa annyira népszerű, hogy már más listákban is előkerült:

5. ikcuarpok (inuit): rendszeresen kimenni megnézni, hogy nem jött-e egy váratlan vendég

Az őszinteségért a dán nyelvnek sem kell a szomszédba mennie – legalábbis, ami az anyák nem megfelelő viselkedését leíró szavakat illeti. Nekik állítólag van szavuk arra az anyára, nőre, aki az utcán hangosan „neveli a gyerekét”.

6. kaelling (dán): borzalmas nő, aki ocsmányul kiabál a gyerekeivel

Ez a példa azonban félrevezetőnek bizonyul – mutatja ki a The Economist dánszakértője. Ugyanis a kaelling nem azt jelenti, amit a fenti leírásban megadtunk, csupán annyit, hogy ’rossz életű nő’, hogy ’kurva’. Az persze igaz, hogy a női szerepnek valóban nem a legpozitívabb oldalát jeleníti meg a kaelling.

A hibás példa kapcsán a The Economist ajánl még néhány dán kifejezést, amit fel lehetett volna venni a sorba:

bagstiv (dán): aki még másnap reggel is részeg (magyarul szokás ezt aznaposnak hívni)

lækkermopset (dán): valaki, aki titkon élvezi a passzív-agresszív lamentálást

flueknipper (dán): aki rögeszmásen és állandóan panaszkodik az apró részletkérdések miatt

A németeknek meg nem kell a szomszédba menniük a szomszédok bosszantására épített melléképületek elnevezéséért:

7. Neidbau (német): olyan építmény, aminek semmi haszna vagy funkciója nincs azon kívül, hogy bosszantja a szomszédot

És bár a jelenség a magyar anyanyelvűek körében sem ismeretlen, szavunk sajnos nincs erre a  fajta tákolmányra.

Szintén nem ismeretlen jelenség számunkra, amikor valaki állandóan kérdez. Az orosz nyelvben van erre egy kifejezés, a „miértke”:

8. pocsemucska (orosz): az olyan, ember, aki túl sokat kérdez

A kisgyerekeknek valószínűleg még elnézhető, amikor végtelen sorban ismétlik a miérttel kezdődő kérdéseiket, de egy felnőtt bizony igen idegesítő, ha pocsemucska. Sajnos ellene az sem használ, ha gadri nombor sulen csonguzunk a kérdésére.

És végül, de nem utolsó sorban egy szintén nagyon ismerős jelenség: amikor valaki örömét leli az apró helyesírási, gépelési, központozási vagy tipográfiai hibák elősorolásában.

9. pilkunnussija (finn): az az ember, aki minden helyesírási és központozási hibát kipellengérez, és ez elégedettséggel tölti el, ettől érzi jól magát.

Ha a nyelvrokonságot nem is bizonyítja, a lelkit mindenképp, hogy a finneknek van erre külön szavuk. Bár a The Economist finnugorszakértője figyelmeztet, a finnben a pilkunnussija nem jelenti a nyelvi hibákra való specializálódást, annál általánosabb okoskodást jelent. De ki tudja, lehet, hogy a szakértő is csak egy pilkunnussija.

Forrás

9 Foreign Words the English Language Desperately Needs

Focusing on the wrong things