@papa68: " Máskor számlát kértem egy eladótól,- igaz, kínai volt,-majd "ő" ad, mármint a pénztárgép. Szörnyű hallgatni az effajta beszédet. Ha magyarok vagyunk, legyünk magyarok, és ne majmoljuk az idegen nyelveket!"

Nekem jól esik hallani hogy vki aki külföldi, próbál magyarul beszélni, még ha nem is sikerül neki tökéletesen.

Az idegen nyelvek majmolása az "ÖN" -re is vonatkoztatandó? :)

@papa68: Megkérdezhetem, melyik nyelvet majmolja szerinted az "ő" ilyen fajta használata?

Csak mert angolul pl sosem mondanák a porszívóra hogy "him" vagy "her", sőt a fenti szituációban még azt se hogy "it", hanem "Do you want this one, or rather this?"

@papa68: „… a filmekben a trágár beszédről és káromkodásról”.

Erről egy 11 évvel ezelőtti informatikai fórumos aláírás jut eszembe: „A mai fiatalság azt hiszi, hogy ha trágárságokkal tűzdeli tele a mondanivalóját, akkor azzal egyénivé válik. De mekkorát tévednek a nyomorult kis g*c*k.”

Minden van benne, mi ékes anyanyelvünkbe kell, még kötőszóval kezdett mondat is 🤠

@papa68: A kulturális hatások oda-vissza átjárják az embercsoportokat az idők kezdete óta. Nagyon rossz lenne a világ, ha ez nem így lenne.

Ha neked egy nyelvi forma nem tetszik, annyit tehetsz, hogy nem használod. A cukrászdás csaj nyilván nem mondhatta neked, a kliensnek/idősebbnek, hogy kedves uram/hölgyem, törődjön a saját dolgával, pedig ezt teljes joggal megtehette volna. Úgyhogy most én mondom helyette.

Elmondom, hogy mennyire elharapödzott már ez a felfogás a köztudatban is. Egyszer az egyik áruház éttermében süteményt kértem. A hölgy megkérdezte, hogy "őt" kérem-e. Ekkor nem tudtam megállni, hogy rákérdezzek, miért használ személyes névmást egy tárggyal kapcsolatban, Erre a kislány olyan zavarba jött, hogy nem tudott mit mondani, összevissza kapkodott, rosszul adott vissza stb. Máskor számlát kértem egy eladótól,- igaz, kínai volt,-majd "ő" ad, mármint a pénztárgép. Szörnyű hallgatni az effajta beszédet. Ha magyarok vagyunk, legyünk magyarok, és ne majmoljuk az idegen nyelveket!

Most nem beszélek a nyelvromboló médiáról, a filmekben a trágár beszédről és káromkodásról.

Azért van egy nyelvtani része is ennek. A cikk is írja, hogy a hangsúlytalan "őket" szokott rendesen élettelen dolgokra utalni, és ez már tulajdonképpen egy teljesen bevett használat a köznapi nyelvben:

"- Mit csináljak a könyvekkel?

- Tedd le őket az asztalra."

Ez nekem például fel se tűnne. Viszont kontrasztív hangsúllyal egyáltalán nem olyan természetesek ezek a mondatok, vagy legalább egy olyan fajta, jelölt kontextus kell melléjük, amit József is felvet a levelében:

"- Szerintem a könyveket itt hagyom.

- Inkább pont ŐKET hozzad magaddal, a füzeteket meg hagyd itt."

A cikk lényege a vége. Az, hogy valami nem nyelv(tan)i probléma, még megnyilvánulhat akként. Velem is előfordult a helyzet, én nem manipulációs kísérletként éltem meg, hanem gyerekes, bizalmaskodó gügyögésként. Ide tartozik, hogy, hogy az óvodában "apuka" voltam, pedig tudták a nevem, vagy akár szólíthattak volna "uramnak" is. Nem tették. Ez nem nyelvi, hanem kommunikációs probléma, és a kommunikáció fő eszköze a nyelv. Tehát mégis?

@szigetva: Kérdés, hogy a valós életben mennyire használják. Mi is még úgy tanultuk, hogy az állatokra, csecsemőkre az "it" használatos, de tapasztalatom szerint rájuk is inkább a he/she-t használják. Persze az angolnál az is kérdés, hogy ezt egyáltalán mennyire lehet nyelvtani nemnek nevezni -- nem csak arról van-e szó, hogy külön névmás jelöli a hím- és nőnemű személyt és a dolgot.

A spanyolban egyértelmű, hogy ezek nemek (él < ille, ella < illa, ello < illud, vö. este < iste, esta < ista, esto < istud; ese < ipse, esa < ipsa, eso < ipsum, ill. aquel < eccille, aquella < eccilla, aquello < eccillud), viszont a semlegesnemű alakok (ello, esto, eso, aquello) csak elvont fogalmakra, ill. teljes névszói kifejezésekre használhatóak, bármely mondattani esetben (konkrét főnévi előzményre nem).

Az én tapasztalatom szerint az utóbbi években terjedő jelenségről van szó. Engem személy szerint rendkívül irritál, mint pl. ha valaki az "emberke" szót használja ismeretlenek megjelölésére, de végül is ez (is) szubjektív...

@Sultanus Constantinus: Az angolban az „it” használható csecsemőkre.

@Sultanus Constantinus: Az angolban az „it” használható csecsemőkre.

Ez a probléma arra hívja fel a figyelmet, hogy a "személyes névmás" megnevezés nem a legjobb, hiszen csak az alanyi és a tárgyi használatára igaz az, hogy csak személyekre (meg legfeljebb állatokra) alkalmazva elterjedtek. Lehet, hogy jobb lenne "általános névmás"-nak nevezni ŐKET. ;)

Az újlatin nyelvekben pl. a személyes névmások a latin mutató névmásokból alakultak ki (ugyanezek hangsúlytalan alakjaiból pedig a határozott névelők).

Azokban a nyelvekben pedig, ahol nyelvtani nem van és annak személyek esetén egyeznie kell a biológiai nemmel, már önmagában is paradoxon, hogy a semlegesnemű személyes névmások egyáltalán nem is utalhatnak személyre (pl. angol it, spanyol ello, orosz [anó]), hiszen nincs semlegesnemű személy.