Korábban már beszámoltunk róla, hogy Edward Vajda (egyébként magyar származású) amerikai nyelvész döbbenetes felfedezést tárt a világ elé. Azt állította, hogy a Közép-Szibériában beszélt jenyiszeji nyelvek (a kihalófélben levő ket és a nemrég kihalt jug, továbbá néhány korábban kihalt nyelv, mint a Castrén általt dokumentált kot), illetve az Észak-Amerikában beszélt na-dene nyelvek rokonok. A feltételezés több szempontból is szenzációnak számított. Azt ugyan már régóta feltételezték, hogy Észak-Amerika Szibéria felől népesült be, de ennek nyelvi nyomait nem találták. A másik meglepő dolog az, hogy a feltételezett nyelvcsalád két ága földrajzilag igen távol esik egymástól.

A jenyiszeji és a na-dene nyelvek elterjedése a 17. században (zöld), a mai ket nyelvterület (piros)
(Forrás: Wikimedia Commons / Ryanaxp, fremantleboy, Minami Himemiya / CC )

Kérdés azonban, hogy mennyire megalapozott  feltételezett jenyiszeji–na-dene rokonság. Az alábbiakban Lyle Campbell, a manoai Hawaii Egyetem professzorának cikke (a Vajda feltételezését fogadó reakciókat tartalmazó kötet Az ismertetett kötet:
The Dene-Yeniseian Connection.
Edited by James Kari and Ben A. Potter.
Anthropological Papers of the University of Alaska, New Series, 5 (1-2).
Az ismertetések:
Campbell: International Journal of American Linguistics 77, 2011, 445–451.
Rice: Diachronica 28, 2011, 255–271. ismertetése) alapján bemutatjuk, hogy milyen érvek szólnak a feltételezés mellett és ellen. Emellett néhány adatot Keren Rice ismertetéséből veszünk.  Az eset azonban nem csupán e nyelvcsalád létének kérdése miatt tanulságos, hanem azért is, mert rajta keresztül megmutathatjuk, mennyi mindent kell figyelembe vennünk, mielőtt két nyelvről vagy nyelvcsaládról kimondhatjuk, hogy azonos nyelvcsaládba tartoznak.

Az elképzelés fogadtatása

A nyelvészek többsége nem utasítja el mereven a feltételezett jenyiszeji–na-dene rokonságot. Ennek oka, hogy Vajda komoly kutató, aki az elvárt módszerességgel nyúl anyagához: bemutatja a feltételezése szerint összetartozó elemeket, melyeket az alapszókincsből vesz, szabályos hangmegfeleléseket állapít meg, az összevetett szavak nem feltétlenül hasonlítanak is egymásra.

Ketek 1914-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / Fridtjof Nansen)

Szám szerint azonban több az ellenérv. Ilyenek a már fent említett hatalmas földrajzi távolság, mely a nyelvterületek között feszül. Emellett meg kell említeni, hogy ha a két nyelv egy ősből is származik, ezt a közös őst annyira régen beszélhették, hogy valószínűtlen, hogy a rokonságnak még kimutatható nyomai maradtak. Vannak, akik a megfeleltetéseket hangtanilag vagy jelentéstanilag tartják problémásnak. A kritikusok kifogásolják azt is, hogy túl kevés a bemutatott anyag ahhoz, hogy meggyőzőnek vehessük. Egyáltalán nincsenek rokonítható névmások vagy rokonsági terminusok. Többen felvetik, hogy az összetartozásnak nincsenek nyelven kívüli bizonyítékai: régészeti, genetikai vagy folklórkutatások nem támasztják alá a rokonítást. (Ez utóbbi kissé furcsa érv, hiszen a nyelvrokonság kutatásában régészeti, genetikai és néprajzi adatok nem játszanak szerepet, és nem is szabad szerepet játszaniuk.)

Vajda bizonyítékait két csoportba sorolhatjuk: szókincsbeliekre és morfológiaiakra (alaktaniakra). Vannak, akik úgy vélik, hogy a szókincsbeli bizonyítékok meggyőzőek, a morfológiai bizonyítékok azonban kívánnivalókat hagynak maguk után. Vannak viszont olyanok, akik szerint a morfológiai bizonyítékok jobbak, de a szókincsbeliek meglehetősen kétségesek. Az alábbiakban külön-külön tekintjük át részleteiben a szókincsre, illetve az alaktanra vonatkozó érveket, illetve ezek kritikáját.

Két tlingit nő gyerekekkel 1902-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. National Archives and Records Administr)

Problémák a szókincsre vonatkozó bizonyítékokkal

A szókinccsel kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy Vajda mindössze száz olyan szópárt nevez meg, melyek szerinte a feltételezett alapnyelvből származnak.

További probléma, hogy a szavak jelentős részének a jelentése távol áll egymástól. Ez ugyan természetes, a nyelv változik, és a szavak jelentései is változnak benne: ám minél lazábban kezeljük a jelentést, annál valószínűbb, hogy fogunk olyan szavakat találni, amelyek hangtanilag megfelelnek. A bemutatott száz szó közül 27 olyan, melyeknél meglehetősen nagy a távolság a jelentések között (az alábbiakban csak a rokonított szavak jelentését adjuk meg):

Ezen kívül Vajda közös eredetűnek vél egy toldalékot, mely a na-dene nyelvekben disztribúciós többesjel (azaz azt jelöli, hogy valamiből több van, de különböző helyeken vagy időben), a jenyiszejiben viszont gyűjtőnévképző (mint a magyarban a hegység, dombság stb.).

Ezeket a bizonytalan megfeleléseket Vajda időnként megpróbálja áthidalni. Megjegyzi például, hogy a ’pénisz’ jelentésű jenyiszeji tő van meg talán a jenyiszeji ’fullánk’, ’darázs’, ’megcsíp (rovar)’ jelentésű szavakban. Ez támasztaná alá, hogy a ’fullánk’ jelentésből fejlődhet ’pénisz’ jelentés (esetleg fordítva). Csakhogy már e jenyiszeji szavak összetartozása is bizonytalan, ráadásul a ’fullánk’ sem a legjobb megfelelője a ’tüské’-nek.

(Természetesen általában ezek a megfelelések elfogadhatóak – még ha esetleg bizonytalanok is –, ha már bizonyítottuk, hogy két nyelv valóban rokon. Amíg azonban a rokonság bizonyítékait keressük, nem támaszkodhatunk rájuk.)

Navahók a 19. és 20. század fordulóján
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. National Archives and Records Administr)

Más esetekben is vannak jelentésbeli különbségek, de sokkal kisebbek, így sokkal valószínűbb a következő jelentésű szavak összetartozása.

stb.

A száz szóból tíznél is több tűnik hangutánzónak: ’mell, emlő, tej’; ’sír, kiált’, ’sas’, ’vörösbegy’, ’lucfajd’, ’lucfajdtyúk’, ’köp’, ’farkas’, illetve

Azaz a felhozott bizonyítékok 10%-a megkérdőjelezhető azon az alapon, hogy talán hangutánzó szavakról van szó.

Kerceréce
(Forrás: Wikimedia Commons / Calibas / CC BY-SA 3.0)

A szavak egy másik csoportját azért kell kizárni, mert bizonyára jövevényszavakról van szó, tehát nem származhatnak a feltételezett közös alapnyelvből. Így például a Vajda által a vizsgálatba bevont ’nyírkéreg’, illetve ’csomó, dudor, bütyök’ jelentésű ket szavakat a szakirodalom szölkup jövevényszavaknak tartja, és Vajda is elismeri, hogy ezek lehetséges etimológiák. Néhány további szó is inkább kölcsönzésnek tűnik.

Az összehasonlított tövek közül 30 nagyon rövid, vagy csak egy magánhangzóból, vagy egy mássalhangzóból és egy magánhangzóból áll. Márpedig minél rövidebbek az összevetett szavak, annál könnyebben lehet, hogy csak a véletlen játékának köszönhetően tűnnek megfelelő alaknak.

Furcsaság, hogy Vajdánál előfordul, hogy az egy formának több megfelelője is lehet a másik oldalon. Ez csak úgy lehetséges, ha a felhozott megfelelők etimológiailag összetartoznak, ugyanabból az ősi elemből fejlődtek.

A legtöbb feltételezett hangmegfelelésre csak nagyon kevés példa van, és vannak olyan példák is, melyek ezeknek ellentmondanak – ezekre Vajda maga hívja fel a figyelmet. Ráadásul ha kizárjuk a jelentéstanilag bizonytalan megfeleléseket, a hangutánzókat és a lehetséges kölcsönzéseket, nem marad annyi, hogy alátámassza a lehetséges hangmegfeleléseket. A jenyiszeji alapnyelvben összesen csak 20 mássalhangzót rekonstruálnak (a ketben mindössze 13 van!), míg a na-dene alapnyelvben 43. Ez azt jelenti, hogy egy na-dene mássalhangzónak a jenyiszejiben kettő is megfelelhet, ami szintén növeli annak esélyét, hogy adott esetben csupán véletlen egyezésről van szó. Mint Vajda is elismeri, több megfelelő tőre lenne szükség ahhoz, hogy a hangmegfelelések biztosabbnak tűnjenek.

Hód (Beaver) indiánok három generációja 1899-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / Canada)

Összességében tehát azt kell megállapítani, hogy a javasolt szókincsbeli megegyezések problémásak, nem annyira biztosak, hogy a rokonság bizonyítékaként elfogadjuk őket. Az elfogadható egyezések száma viszont nem elegendő ahhoz, hogy szabályos hangmegfeleléseket állapítsunk meg. A szókincsbeli bizonyítékokat tehát nem tarthatjuk megfelelőnek.

Alaktani bizonyítékok

A na-dene és a jenyiszeji igealakok felépítése nagyon hasonló: az igető előtt egy sor toldalék állhat: ezek kifejezhetik az alany személyét, számát, a tárgy személyét, azt, hogy az ige által jelölt esemény többször lejátszódik-e stb. A navahóban például tíz különböző toldaléktípus kapcsolódhat a tőhöz (bár egyszerre maximum nyolc). A toldalékok sorrendje nagyon szigorú. A hasonlóságot többen nagyon meggyőző érvnek találják a rokonság mellett, mások viszont inkább elutasítóak.

Mivel a nyelvek nyelvtana folyamatosan változik, nagyon meglepő lenne, ha mind a jenyiszeji, mind a na-dene nyelvek ennyi időn át megőrizték volna az eredeti igeragozási mintát. Az olyan, bizonyítottan összetartozó, de nagyon régen elkülönült nyelvek esetében, mint például az uráli vagy az indoeurópai nyelvcsalád tagjai, nagyon különböző szerkezettípusokat találunk. Ráadásul Vajda elismeri, hogy a mai jenyiszeji igék felépítése csak újabb fejlődés eredménye: ma a ketben nyolc toldalék kerülhet a tő elé (és egy mögé), de a jenyiszeji alapnyelvben még csak négy kerülhetett. Mi több, az is vitatott, hogy a ket toldalékok valóban toldalékok-e, vagy inkább önálló szavak. Mindenesetre az is biztos, hogy nagyon sok toldalék bizonyíthatóan önálló szavakból fejlődött, illetve a bonyolult szerkezet úgy jött létre, hogy egy toldalékolt segédige és egy toldalékolt ige kapcsolódott össze. Ez pedig azt jelenti, hogy a hasonló szerkezet nem ősi örökség, hanem a véletlennek köszönhetően párhuzamosan jött létre.

Apacsok
(Forrás: Wikimedia Commons / Ish ishwar)

A na-dene igékben van egy toldalék, mely a legközelebb esik a tőhöz. (Ez lényegében az ige vonzatkeretét határozza meg, de a részletek itt nem érdekesek.)  Ennek a toldaléknak azonban nincs megfelelője a jenyiszeji nyelvekben. Márpedig feltételezhető, hogy a szerkezet kialakulásakor először a tőhöz legközelebb eső toldalékok váltak az igealak részéve, a többi csak később kapcsolódott (minél távolabb van a tőtől, annál később). Ha tehát az igealakoknak legalább a magja a feltételezett közös alapnyelvből ered, a jenyiszejiben is meg kellene lennie ennek a pozíciónak. Vajda ugyan megkísérli ezt azonosítani olyan elemekkel, amelyeknek a jenyiszejiben más funkciójuk van, de érvelése nem meggyőző.

Hupa indián 1923-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Curtis, Edward S.)

Vajda megpróbálja kimutatni, hogy bizonyos toldalékok azonos eredetűek (ez akkor is lehetséges, ha önálló szóból keletkeztek!): ezekkel azonban ugyanaz a probléma, mint a szókincs esetében: a toldalékok túl rövidek ahhoz, hogy kizárhassuk a véletlen szerepét, illetve funkcióik összeegyeztetése sem mindig meggyőző. Ráadásul a toldalékok tipikusan egyszerű képzésű mássalhangzókat tartalmaznak, így a véletlen egyezés esélye még nagyobb.

De ha igaz is lenne, hogy a két nyelv igealakjainak felépítése ősi (tehát nem lenne kimutatható, hogy a szerkezettípus a nyelvtörténeti közelmúltban jött létre), akkor sem lehetne erős bizonyítéka a rokonságnak, hiszen hasonló szerkezettípus a világ számos nyelvében előfordul. A na-dene esetében kialakulásában közrejátszhatott az is, hogy számos észak-amerikai nyelvben találunk hasonló szerkezetet, tehát areális jelenség is lehet: a terület nyelveiben folyamatos egymásra hatás közben fejlődött ki. A jenyiszeji meglehetősen egyedül áll ezzel a tulajdonságával a környéken, de számos nyelv esetében mutatható ki, hogy külső hatástól függetlenül is létrejött hasonló szerkezet.

Összefoglalás

Campbell végül azt állapítja meg, hogy a jenyiszeji és a na-dene nyelvek rokonságát nem tekinthetjük igazoltnak. A felvetés érdekes, és a bizonyítási kísérlet is nagyon szakszerű, de a felsorolt bizonyítékokat mégsem tekinthetjük elégségesnek ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk a rokonság meglétéről. Sem a szókincsbeli, sem az alaktani párhuzamok nem eléggé meggyőzőek.

Ketek napjainkban
(Forrás: Wikimedia Commons / SergeiXXX)

Ugyanakkor úgy véli, hogy a kutatásnak a végeredménytől függetlenül  jelentős hozadéka is van. Ez pedig az, hogy a jenyiszeji nyelvekről, különösen a ketről, sokkal több információ vált elérhetővé. A vita során mélyreható elemzések születtek, és előrelépés történt a jenyiszeji nyelv rekonstrukciójában is. A kutatás ugyanakkor azt is megerősítette, hogy a tlingit nyelv a na-dene nyelvek családjába tartozik (korábban ez kérdéses volt), és új felfedezéseket hozott a na-dene alapnyelv hangrendszerére vonatkozóan is.

Vajda kutatásai és az arra adott reakciók minden bizonnyal bátorítani fogják a nyelvek közötti távoli rokonságok felfedezésének és igazolásának módszertanát.