Távoli nyelvrokonaink közül néhánynak Szibéria a hazája; ez a kevéssé ismert, zord, ám egyúttal titkokat és különleges felfedeznivalókat rejtő tájék. Ilyen például a jukagir nyelv is, amely a szamojéd (távoli rokonságban állnak a finnugor nyelvekkel) és az uráli nyelvekkel sok közös vonást mutat, de a tudomány mai állása szerint nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. A jukagir ma izolált vagy szigetnyelvnek tekinthető, valószínűleg egy korábban létezett nagy nyelvcsalád utolsó tagja, mint a ket vagy a nyivh. A ketet vagy jenyiszeji osztjákot Szibériában, a Jenyiszej folyó mentén beszélik; a nyivh-nek vagy giljáknak pedig körülbelül 2000 beszélője van, és az Amur folyó mentén és a Szahalin-szigeteken élnek. Az említett nyelveket a jukagirrel együtt egy Paleoszibériainak nevezett nyelvcsaládba sorolják, azon belül is a jenyiszeji ághoz. A nyelvrokonsági kérdések azonban igencsak kényesek a nyelvcsaládon belül, ezért elővigyázatosabb, ha nem olyan nyelvcsaládként kezeljük, mint a világosabb nyelvgenetikai viszonyokat mutató családokat. A paleo- elnevezés arra utal, hogy e népeket Szibéria, sőt egészen Közép-Ázsia őslakóinak gondolták, akiket a később betelepült népek északra szorítottak.

Jukagir nők a 19. század végén
(Forrás: Wikimedia Commons)

Kihalásra ítélve

A jukagirt szinte már csak néhány tucat ember beszéli ma Észak-Szibériában. Maga a nép valaha sokkal nagyobb volt, de ma már csak kis területen élnek és nagyon kevesen. A jukagir származású lakosság körülbelül 1000 fő, erősen keveredtek más népekkel, és nagy részük az orosz, mellette esetleg a tungusz nyelvet használja. Eredeti nyelvük, a jukagir erősen veszélyeztetett nyelvvé vált, aminek oka a nagyfokú asszimilálódás. A 19-20. században az e területre száműzött értelmiség igyekezett magának kutatási témát keresni, ezért tanulmányozni kezdték a jukagir nyelvet; ebből származik sok leírása és a hozzá fűződő nyelvápoló tevékenység. A száműzöttek „unaloműző tevékenysége” nagyra értékelhető, hiszen már sokkal korábban eltűnt volna a nyelv, ha a sors nem intézi úgy, hogy megkapja a figyelmet. Ennek a tevékenységnek és örökségnek köszönhetjük, hogy ha nem is sokat, de tudhatunk valamennyit erről a nyelvről.

Ahol a jukagir népcsoport él
(Forrás: Wikimedia Commons)

Amit csak kevesen tudnak

A jukagir nyelv kifejezés valójában két egymással szorosan rokonítható nyelvet foglal magában, amelyek elnevezése a jukagir nép etnikai és területi szétválására, a Kolima folyó menti elhelyezkedésére is utal: a felső-kolimai vagy erdei jukagirt és a tundrai vagy alsó-kolimai jukagirt. Különféle források és leletek (például helységnevek és személynevek) alapján azt az elméletet vallja a kutatók nagy része, hogy a jukagir népcsoport sokkal nagyobb területen volt elterjedt. Azt is feltételezik, hogy a csoportot alkotó nyelvek és változatok között megvolt a dialektuskontinuum, azaz az egymással földrajzilag szomszédos nyelvek kölcsönösen érthetőek voltak. A két jukagirt, a tundrait és az erdeit ennek a dialektusláncnak a két végére teszik. Bár szókészletüknek kis része feleltethető csak meg egymásnak, és beszélőik között a kölcsönös megértés nem áll fenn, az alapvető nyelvtani struktúrák és kategóriák nagyon hasonlóak. A magánhangzó-harmónia és a mássalhangzók szótagépítő szabályai szintén mindkét nyelvben megtalálhatók. Gazdag ragozási rendszerük van (agglutináló nyelvek, mint a magyar), és kevés mellérendelést használtak – hogy csak néhányat említsünk a közös vonásokból.

Egy kis történelem

Az első jukagir nyelvi töredék a 17. századból való, és a „Mi atyánk” kezdetű ima jukagir fordítása. Az 18. és a 19. század fordulóján különféle gyűjtések folytak, melyek főként néprajzi és nyelvi jellegűek voltak. Szójegyzékek készültek, de sajnálatos módon nehéz a mai kutatóknak hasznosítani ezeket, mert a környező nyelvekből kölcsönzött szavaktól nehéz elhatárolni, melyek lehettek az eredeti jukagir szavak. A gyűjtés kevéssé volt szervezett, és a módszertanának is voltak akkor még hiányosságai. A mai összehasonlító nyelvészeti eredmények megerősítik, hogy a két jukagir nyelv nagyon sok környezeti hatáson ment keresztül: sok nyelvvel kapcsolatba került, és ezek mind nyomot hagytak fejlődésében. Bár több évszázadból is származnak dokumentumok a jukagir nyelvről, mindig más nyelveken írtak róla. A ma használatos írásrendszer 1969-től létezik, ettől az évtől kezdtek nyelvi anyagokat, verses köteteket, könyveket publikálni. A jukagir írás kifejezetten a tundrai változathoz készült, és tulajdonképpen a jakut cirill ábécéből alakították ki. Az írást 1987-ben fogadták el hivatalosan, és később kiterjesztették a kolimai (erdei) dialektusra.

Képekbe rejtett költői metaforák

Az írásos emlékek után történő kutatás a folklórnak egy olyan szép oldalát fedte fel a kevésbé bennfentesek számára, amely azóta is sokak szívét megérinti: ez az ajukagignak is nevezett „írásrendszer”. Eleinte azt hitték, hogy ez egy ősi írásrendszer, de aztán rájöttek, hogy a jelek a nyelvi elemekkel nem feleltethetők meg egyértelműen. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy ez ugyanolyan jelképrendszer lehet, mint ami más írásbeliséggel nem rendelkező kultúrákban is kialakult, és párhuzamba állították az észak-amerikai indián törzsek piktogramjaival. A jelképrendszer maradványait a jukagir „szerelmes levelek” őrizték meg az utókor számára, amiket a lányok nyírfakéregbe metszettek és szerelmesüknek küldtek. Piktogramjaik között a fenyőfélék személyeket szimbolizálnak – igazán költői lélekre vall az „ember – fa” metafora. Az egyik legszebb ilyen levelet 1896-ban Krahmer publikálta, mondanivalója a következő:

„Te most elmégy. Te egy orosz leányt szeretsz, aki nem enged hozzám. Majd jönnek a gyerekek, és te örülni fogsz nekik. Én pedig örökké gyászolok, és csak rád gondolok, bár van egy másik férfi is, aki szeret.”

A jukagir hagyomány szerint a fiatal lányok nem vallhatták meg nyíltan szerelmüket, s ezt a korlátozást kerülték meg nagyon kreatívan a természeti, egyetemes ősi jelekkel történő kódolással.

A jelképes szerelmes levelek hagyománya még egészen a 20. század elejéig életben maradt, de aztán ez a szokás az orosz és más nagyobb nyelvek térhódításával és az alfabetikus írás elterjedésével fokozatosan eltűnt.

Jukagir szerelmeslevél Krahmer 1896-os könyvéből
(Forrás: Wikipedia)

Nyelvpolitika – kár, hogy csak névleges

A jukagir nyelv törvényi státusza az Orosz Föderációban „bennszülött kisebbségi nyelv”, a Jakut Köztársaságban pedig, mint minden más őslakos közösségnek a nyelve, hivatalos nyelv. Sajnos, mivel a beszélők száma alacsony, illetve hiányzik a kidolgozott, egységesített nyelvváltozat, a hivatalos státusz csupán névleges. Anyanyelvként már csak az idősebb generációk beszélik, az ötven évnél fiatalabbak szinte már csak az oroszt használják. Kísérletet tettek a jukagirnek az óvodai és az iskolai alapképzésbe történő bevezetésére, de jelentős nehézségek mutatkoztak ebben. A jukagir anyanyelvi oktatásnak nincsenek meg az alapjai: mivel nincs kidolgozott nyelvváltozat, egynyelvű értelmező szótár sincs és egyéb oktatási segédletek sem, továbbá hiányzik maga a helyi tanítókat kitermelő képzési rendszer is. Bár van intézmény a jukagir nyelv magas szintű tanulmányozására és elsajátítására (The Institute of peoples of the North of Russian State Pedagogical University), a motiváció viszont eléggé gyenge, ugyanis semmi nem ösztönzi a jukagir nyelv használatát sem a családi környezetben, sem azon kívül. Így viszont a család mint az anyanyelv-elsajátítás bölcsője sem támogatja a jukagir anyanyelvűvé válást. Identitásjelölőként még fel-felbukkan helynevekben és egyéb földrajzi nevekben, személynevekben, ünnepségeken, köszönésekben és sablonos, közhelyes szóváltásokban, de másutt már nem nagyon. Sajnos, így fokozatosan a jukagir nyelv is eltűnik, ahogy jó száz évvel ezelőtt a titkos szerelmes levelek is.

Forrás:

Comrie, Bernard – Matthews, Stephen – Polinsky, Maria: A nyelvek világatlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest, 2003.

Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003. 170-173.

http://lingsib.unesco.ru/en/languages/yukagir.shtml.htm

http://www.lurkovilag.hu/index.php?c=96&rovat=5&menu=2