Az Ő mint semleges nem, szerintem értelmetlen.

-A magyar nyelv szemlélete alapján:

Idézet a Wikiszótár.hu-ból:

"Értelmes élőlény, aki észszerűen működő közösségben él, illetve férfi és nő alakban létezik."

Ez szerint az ember értelmezése:

1/ élőlény

2/ értelmes

3/ közösségben él

4/ észszerűen "működik"

5/ "férfi" (-->szerintem ha gyermek, "fiú"!) //

vagy "nő" (-->szerintem ha gyermek, "lány"!), összegezve valóban kétféle nem van.

-Szerintem, az állatokra is érvényesek az 1-5-ig felsorolt jellemzők, csupán azokat másként nevezzük a magyarban.

Személyes névmással azokat nem illetjük!

A kérdések jól rámutatnak a fenti jellegzetességre:

Pl:

"Mi az (amit látok)? Látom, hogy egy állat, de azon belül? Az egy disznó. Mi a neme? Hím. És hogyan nevezik, ha hím? Kan disznó. Ha nőstény, akkor emse a neve."

Láthatóan ha mutató névmást használunk, akkor mondjuk ki az állat nevét (az egy /a sok közül/ disznó).

Vagyis az állat szó élőlény csoportra utal, amelynek összességében nincs neme, hiszen vegyesen vannak benne hímek és nőstények.

És hogyan van ez az emberrel?

Szerintem pontosan úgy, mint az állatoknál ha szemléletre utalunk.

A fenti szöveget emberre vonatkoztatva:

a1/

"Ki AZ (aki kopog)? (akkor kérdezzük, ha nem látjuk azt, aki kopogott, de a hangját halljuk, így tudjuk, hogy ember).

a2/

Ő ki(csoda)? (akkor kérdezzük, ha rámutatunk valakire, tehát mutató névmásként használjuk a személyes névmást).

-A fentiek alapján "az egy állat", "ő egy ember", és ilyenkor MUTATÓ NÉVMÁSKÉNT SZEREPELNEK az AZ vagy az Ő.

A rámutatás határozottá teszi azt, hogy állatról, vagy emberről beszélünk általánosan, vagyis két önálló egységről, amikben vagy csak állatok, vagy csak emberek vannak.

-Tehát az "ember" és az "állat" kifejezés önmagában mivel vegyes nemű csoportokra utal, nem egyes állatokat vagy embereket jelöl.

Személyes névmást mivel az állatok nem kaptak, marad számukra az "az" mutató névmás, és mivel "semleges" (mert "nem" szempontjából vegyes csoport!), jobb híján élettelen tárgyakra is használja a magyar nyelv. ("az egy asztal" vagyis egy a sok közül!!).

-Emberek estén, Ő (AZ AKI..) akár kitesszük az "az aki" bővítményt akár nem, a bővítmény teszi teljessé az "Ő"-t, vagyis személyessé.

E' nélkül mutató névmás lenne az "ő" is mint az "az"!

(PL.: mikor felismernek egy betörőt. "Ő az (aki..), fogják meg!")

-A fenti szemlélet alapján az "ő"-nek nem is lehet neme, mert párbeszédet (benne van a nevében a kettő) két ember folytat, egy vagy több "harmadik személy/ ember" bekapcsolódásával már beszélgetésről, vagyis kommunikációról van szó.

Ha egy vagy több "harmadik személy" bekapcsolódik, sok minden kiderül róla// róluk, és nem a neme/ nemük a legfontosabb tényező.

-Más aspektus a "messziről jött ember", aki azt mond, amit akar, vagyis akár hazudhat is. Akkor különösen nem a neme a legfontosabb tényező..

-A "nem is férfi nem is nő", egy sajnálatos genetikai rendellenesség, ami kívülről is látható, szerencsére ritkán fordul elő..

Szerintem ezt különösen gyermek korban csak abban az esetben kéne magyarázni, ha előfordul egy közösségben. Ahogyan más jellegű születési eltéréseket sem magyarázunk lépten nyomon (amik nagyon sokfélék lehetnek, pl, végtag hiány ami látható, vagy vérzékenység, vagy étel allergia, vagy értelmi fogyatékosság, született vakság, vagy süketség, stb..)

-A "mentális nem" kérdése szerintem magán ügye mindenkinek, és nem kéne társadalmi kérdéssé tenni..

Szerintem a beszéd információ átadás, a beszélgetés információ csere..

1/

"Határozott" állítással a beszéd jelölése személyes névmásra vonatkozóan:

Ha nemével jelölöm pl. az "ő"-t, információt adok át róla, vagyis határozottan állítom azt, hogy hímnemű vagy nőnemű, természetesen külsőségek alapján.

Kérdés, más vonatkozásokban is teljes és határozott az állítás? Természetesen nem.

Bár megtehetem, hogy a nemi jelleget teljességgel (szóban és írásban) jelölöm, de ilyen alapon az "én" és a "te" is kéne kapjon nemileg meghatározott nyelvtani jelölést..

-Szerintem és gondolom sokak számára már az "alap" is hiányos ha az ő-t nemével jelölik, mert a személyek mindegyike számos és sokféle más tulajdonsággal is rendelkezik, nem csak nemi tulajdonsággal.

Az egysíkú gondolkozás kiemel egy fontosnak vélt tulajdonságot, ami által az utalás valamire vagy valakire (ő) leegyszerűsödik, és esetenként pl. a tárgyaknaki is lehet nemet adni...

-Szerintem ez a jelenség arra utal, hogy időben visszatekintve, olyan ősi nyelvről/ nyelvekről lehet szó, amelyek személyesnévmás használata tükrözi azt a társadalmi felfogást, és tudást, amikor ezek a nyelvek létre jöttek, és nyelvtani keretekbe foglalták azokat.

Az ilyen nyelvek nem estek át olyan általános, sokrétű nyelvújításon, amely szinkronba hozta volna az aktuális társadalommal a nyelvet.

2/

A mai információ csere (beszélgetés) új dimenziót jelent a nyelvhasználatban is.

Mivel egyben bonyolult, sokféle összefüggést tartalmaz, és az állítások elfogadása ellenőrzéseken alapul, már nem megfelelő az egysíkú, gyors gondolkozás, csak a szintén gyors, de sok dimenziót vizsgáló, és korrekt adatokra épülő, amelyek feldolgozása a mai technika alkalmazásával megoldott.

-A magyar nyelvben pl. az "ő" személytelen alkalmazása praktikus, mert a megszerzett adatokat (sokszor sajnos pletykákat is bele értve :)) feldolgozva, jó közelítéssel meg lehet határozni szükség esetén (elég határozottan) kiről beszélgetünk, ki az az "ő"..

@Nyenyi: azért a "szigorúan csak választható" nem biztos, hogy később is ilyen ártatlan lesz. Felvehet egy-két nem kívánt konnotációt, és akkor törhetik a fejüket egy újabb PC névmáson. :)

Mindenesetre, mint hosszú évek óta német nyelvterületen élő csak áldom, hogy nincs (a névmásokban sem) nemi megkülönböztetés a magyar nyelvben. Szörnyű, amit a PC a német nyelvre erőltetett az elmúlt évtizedekben. És nem utolsó sorban még olvashatatlanabbá tette a hivatalos közleményeket és törvényeket (nem mintha előtte nem ugyancsak egy "külön nyelven" íródtak volna).

@Nyenyi: Mi bajotok van azzal, hogy a nyelvünk olyan progresszív, hogy még akarva sem lehet diszkriminálni? ;-)

Talán a legjobb a vegyes lenne - a közös, bármelyik esetben használható "ő"-n kívül lenne külön hím és külön nőnemű is, szigorúan csak választható használattal, nem kötelezően.

Annie: Hermaphroditosz (Hermaphroditus), keress rá.

siposdr:

én is úgy tudom, hogy az őné-t próbálta valamilyen nyelvújító bevezetni (sőt, valakiné stb.).

@siposdr: Ez nem vicc! Kanadai eset, a médiák jól dokumentálták. Csak idén vagy tavaly, beiskolázáskor, mikor adminisztratíve elkerülhetetlenné vált tették nyilvánossá a nemét...

@Annie.:

Én viszont úgy emlékszem, hogy az "őné"-t próbálták bevezetni.

Az egész han-hon-hen mizériával kapcsolatban csak a régi vicc jut az eszembe, amikor a liberális anyukát megkérdezik, h. a gyermeke fiú-e vagy lány? Mire ő: majd eldönti, amikor felnő!

off: az a szobor tényleg létezik vagy photoshop?

Én úgy tudom, a magyarban is felvetette egyszer valaki, hogy lehetnének nemek szerint névmások (ha jól emlékszem, hímneműnek a nyelvjárási "ű"-t akarta behozni). Szerintem megvan az előnye mindkettőnek, annak is, ha megkülönböztetjük, meg annak is, ha nem. Legjobb lenne, ha mindenhol lenne külön férfi, női és általános névmás :)

@qsoe: valóban ezért van a fizetéskülönbség, de azért tedd fel magadnak a kérdést, miért van, hogy a nőknek kell kiesni a munkából 2-3 évre, amikor egy gyermeket a szoptatás befejezése után bármelyik szülő ugyanolyan jól el tud látni...

Üdítő olvasmány e tárgykörben: scottthornbury.wordpress.com/2012/03/18/s-is-for-sexist-language/

Azért jó egy harmadik, semleges névmás, mert ahogy a cikk is említi, baromi körülményes meghatározatlan személyről beszélve mindkettőt megemlíteni (pl. angolban: a doctor should take care of his or her patient). Vagy pedig van ez a "pronoun game" nevű dolog, amit olyankor "játszanak", amikor egy homoszexuális ember a partneréről akar beszélni nemi hovatartozása megemlítése nélkül.

Viszont van egy előnye: remekül lehet írni egy (heteroszexuális) romantikus történetet csupán a he meg she (hasonló nyelvekben hasonlóan) használatával, amit a magyarban nem lehet: az állandó "mondta"-t mindig meg kell határozni (mondta a lány, mondta a fiú)

@scasc: Teljesen igazad van, valamiért az emberek összekeverik az egyenjogúságot az egyformasággal. Nem ugyanaz.

Szerzőnek: a fizetések közt nem azért vannak különbségek, mert csúnya gonosz férfiak elnyomják a nőket, hanem kockázati felár. Ha a szőke férfi alkalmazottak aránylag random kiesnének a munkából 2-3 évre, ők is kevesebbet kapnának, mint a barnák.

"... ez a szó elhomályosítja a nemek közti különbségeket. De pontosan milyen különbségeket is lenne fontos megtartani?"

A kérdés így hangzik helyesen: De pontosan miért lehet fontos megtartani a _különbségtételt_. A válasz, hogy "mert van". De pontosan milyen különbségek is vanna?

Pl. a természetes, nyilvánvaló, többek között biológiai és pszichológiai különbségek.