Nagyon egyszerű kérdést tett fel Katalin nevű olvasónk:

Kérem, segítsenek, melyik forma helyes az alábbiak közül:

"Szeretném megmutatni" vagy "Meg szeretném mutatni"?

Nem véletlen, hogy olvasónk tanácstalan, nem tudja eldönteni, hogy melyik szerkezet „helyes”. Ez egyszerűen azért van, mert mindkettőt gyakran hallja, mindenféle helyzetekben, mindenféle beszélőktől, mindenféle regiszterekben (például társalgási és hivatalos helyzetben egyaránt). Létezhetne e más, fényesebb bizonyítéka annak, hogy mindkettő helyes? Ha a nyelvész ennek ellenére azt mondaná, hogy valamelyik nem helyes, akkor Katalin hitelt adna neki? Kedves Katalin, ne adjon hitelt neki. Nincs más bizonyítéka egy kifejezés helyességnek, mint az elterjedtsége. Ha csak szűkebb körben elterjedt, akkor abban a körben helyes. Az Ön által idézett szerkezetek azonban (mint nyilván Ön is tapasztalta) a lakosság teljes körében elterjedtek.

Meg szeretném mutatni, mert szeretném megmutatni
(Forrás: Wikimedia Commons / Philippe Antoine / CC BY 2.0)

Hogyan lehetséges, hogy teljesen egyforma módon használható két egymástól eltérő szerkezet? Bizony, van erre példa, a nyelvészek ezt szabad váltakozásnak nevezik. Az idézett jelenség esetében a következőről van szó. A magyarban nagyon sok mondat kommentje (az a része, amely a topik nevű részét követi, ezt a két fogalmat korábban már elmagyaráztam ezeken a hasábokon) úgynevezett igevivővel (majd az őt követő ragozott igével) kezdődik. A leggyakoribb igevivők az igekötő (pl. megnézem) és a helyet, célpontot, irányt jelölő bővítmények (pl. moziba megy, vásárolni ment), meg segédigék előtt az infinitívusz (pl. szenvedni fog). A második példa is ilyen: meg szeretném mutatni – itt is egy igekötő játssza az igevivő szerepét, és követi egy ragozott ige, a szeretném segédige. Igaz, hogy az igekötő legszorosabban a mutatni infinitívusszal tartozik össze (a főige a megmutatni), de ebben az esetben az igekötőt mégis egy másik ige követi, a szeretném, mert az a ragozott igealak. Ezt a szerkezetet már vagy harminc éve beférkőzésnek nevezi a magyar szakirodalom.

Az első példa (szeretném megmutatni) másmilyen. Ez a magyar mondatoknak arra a fajtájára példa, amelyekben a komment nem igevivővel, hanem magával a ragozott igével (szeretném) indul. Ez általában olyankor fordul elő, amikor a mondat ragozott igéje nem igekötős, és nincs is olyan bővítménye, amely az igevivő szerepét játszhatná, például: Érvénytelenítették a rendeletet. Érdekes módon olyan igék is állhatnak ebben a pozícióban, amelyeknek infinitívuszi bővítménye van, mégsem lehetséges az infinitívuszt igevivőként használni. Tehát míg a szenvedni fog esetében az infinitívusz játszhatja az igevivő szerepét, azt mondjuk, hogy utál kosarazni, a ragozott igével az élen, nem pedig azt, hogy kosarazni utál. Kivéve persze, ha kontrasztot, szembeállítást akarunk kifejezni: kosarazni utál, nem pedig focizni – az utóbbi esetben azt mondjuk, hogy a kosarazni nem az igevivő, hanem a fókusz szerepét játssza.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nos, a szeretne ige nagyon sajátos, kétarcú: segédigeként is viselkedhet, vagyis beférkőzhet az igekötő és a hozzá tartozó ige közé (meg szeretném mutatni), de az utál igéhez hasonló infinitívusz-bővítményű igeként is: szeretném megmutatni. Hogy ez miért van, arról nem sokat tudok mondani. Vannak más igék is, amelyek mindkét típusú szerkezetben előfordulnak, de azoknál általában jelentéskülönbséggel jár a kétféle használat. Például: tudok palacsintát sütni ’ismerem a módját’, de be tudok nézni a jövő héten ’megvan rá a lehetőségem’. Sok nyelven két különböző ige fejezi ki ezt a két jelentést (pl. angol know és can; francia savoir és pouvoir). A szeretne esetében azonban nem látok jelentéskülönbséget, egyszerű kétarcúságról van szó.