Szerintem aki a szentkönyvekre vezeti vissza a házasság intézményét, az a polgári házasságra is csak élettársi viszonyt mondjon.

Egyébként nagy kedvem volna, hogy a házasság szót meghagyjam a templomi esküvőkre - a magam polgári házasságára pedig más szót használjak.

Az élettárs szót valahogy nagyon közönségesnek gondolom, nincs egy jobb szó rá? Kihaltak volna a nyelvújító Kazinczik?

@Roland2: "...pl. nem tudom, h. két férfi által nevelt lány mennyit tudhat meg tőlük a menstruációról, sminkelésről, ruházkodásról, "cicisedésről" - persze másoktól megkérdezheti, de az mégse olyan, mintha a szülei tapasztalatát is megtudná

Hagyd a micsába a pojáca sminkelést. A legjobb (legalább egy évtizedig "elálló") pasasaim voltak (férj és nem férj) és négy gyerek. Pedig csak átlagos kinézetű nő voltam és sose sminkeltem, elvből sem. Köll, nem köll, döntsd el! gondoltam. De nekem csak akkor kellessz, ha nagyon...

Anyám kicsi koromban meghalt. 10 és fél éves koromtól menstruáltam. Erre aztán apám sem gondolhatott, hogy ilyen hamar, tehát (és csak emiatt) még nem készített fel rá. Azt hittem, hogy súlyos beteg lettem, vesebajos. Szipogva meséltem neki.

Elsápadt, megölelt, az én hibám, mondta. Szegény gyerekem! Mégse voltam jó apának is meg anyának is, pedig annyira akartam. Aztán elmagyarázta. A szexet is, de azt már tudtam, hogy micsoda. Nemsokára elmagyarázta a ... pózokat is, a homokosokat is, mindent. A fiúkhoz való, még nem tudtam pontosan mihez (törleszkedéshez:-) már kb. 12 éves koromtól lett volna kedvem, de 19-ig (a teherbeeséstől való félelem, zavarok, hogyan tanuljak akkor tovább? és semmi esetre nem pusztítok magzatot,

tehát ezt NEM). 19 éves koromig megálltam szex nélkül.

Az ember, még a legizgágább génekkel sem oktalan állat. S a mai férfi sem tudatlan barom. Mndent tud, amit a nő, legfeljebb nem érez át mindent.

Esti olvasmánynak:

"Márk 12:29 Jézus így felelt neki: „A legfontosabb parancsolat ez: »Halld meg, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!«

Már 12:31 A második legfontosabb parancsolat ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Ján 13:34 Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást!

Ján 13:35 Errõl ismeri majd fel mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Róm 13:9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.

Róm 13:10 A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Róm 13:8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.

Róm 13:9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."

Róm 13:10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok! De a szeretettel bizony tartoztok egymásnak! Mert aki szereti a másik embert, az engedelmeskedik a Törvénynek.

Róm 13:9 Miért mondom ezt? Mert a Törvény azt mondja: „Ne légy házasságtörõ, ne gyilkolj meg senkit, ne lopj, és ne kívánd, ami a másé!”. Mindezek, és az összes többi parancsolat összefoglalható ebben az egyben: „Úgy szeresd a másik embert, mint saját magadat!”

Róm 13:10 A szeretet nem tesz semmit, ami a másik embernek rossz lenne. Ezért ha valaki szeret, akkor egyúttal engedelmeskedik a Törvénynek is."

@Roland2: Kit érdekel, hogy van e evolúciós haszna! A modern emberi szexualitás kialakulása szempontjából jelenik meg mint tényező az evolúciós haszon és ez nem valami eredendő ok, hanem csak hozzájárulás. Nem a természet, hanem a társadalmak hoznak döntést arról, hogy mi az, ami összeegyeztethető a ő kulturális értékkészletükkel és mi az, ami nem. Amikor ezt teszik a legitimitás szempontjából az a leghelyesebb, ha saját magukra hivatkoznak, a "Mi", vagy éppen a "Mi hitünk" formában és a természetet nem keverik bele, mert azzal csak támadási felületet biztosítanak a döntésüknek, révén azt nem a döntés természetének gyakran ellentmondó természet, hanem az azt megalapozó szociokulturális környezet kihívása formálta.

@suburru: Szent könyvnek szent könyv. De a kereszténységnek az Ószövetség csak történelmi emlék. A keresztény felfogásban az Ószövetség egy folyamat leírása, ami arról szól, hogyan váltak a zsidók alkalmassá az igazi szövetségre ami Jézussal kezdődött. Az Ószövetségnek a tízparancsolat kivételével nincsenek érvényes törvényei a keresztényekre nézve csak tanulságai, hogy milyen hosszú és fájdalmas út vezetett Isten szeretetéhez.

A házasság tartalmának meghatározásához pedig minden közösségnek joga van, hiszen ez egy közösségi intézmény. Minden közösségnek joga van a házasságot férfi és nő közti kötelékként definiálni, ahogy bármi máshoz is.

@arafuraferi: www.magyarkurir.hu/hirek/rengeteg-szempontbol-hatranyban-vannak-mele

Szerintem is nagyobb eséllyel lehetnek az ilyen családban felnőtt gyerekek homoszexuálisok, ugyanis a gyermekre a vele azonos nemű szülő viselkedése van nagy hatással, róla vesz szociális példát - ezt kutatások bizonyítják - , ha a gyerek azt látja, h. az apja egy másik férfival tart fenn érzelmi és társas kapcsolatot, akkor vagy azt fogja ő is elfogadottnak, esetleg követendőnek tartani, vagy ha ébredezni kezdő heteroszexuális orientációval, vággyal rendelkezik, úgy összezavarodhat.

Másrészt mind a férfiaknak, mind a nőknek eltérő "világszemléletük" van - mármint arra gondolok, h. a nemi identitásukból adódóan eltérő szociális szerepeket töltenek be, és így eltérő szociális ( és biológiai ) hatások, tapasztalatok érik őket - és így a gyereket tanácsokkal láthatják el az eltérő nemmel való kapcsolatban vagy a saját testi fejlődésével kapcsolatban is ( pl. nem tudom, h. két férfi által nevelt lány mennyit tudhat meg tőlük a menstruációról, sminkelésről,ruházkodásról, "cicisedésről" - persze másoktól megkérdezheti, de az mégse olyan , mintha a szülei tapasztalatát is megtudná ).

@blogen: "A szexualitásnak nincs természetes vagy természetellenes formája" Azért a pedofíliát , zoofíliát vagy a nekrofíliát ne tartsuk már annak.. Mert ezek nem csak erkölcsi mértékkel elítélendőek, de evolúciós hasznuk sincs.

@Pesta: Az se jó megoldás, ha elnyomják magukban - mert a késztetést nem is lehet elnyomni - és ettől frusztráltak lesznek, és máshogy próbálják levezetni ( pl. lehet, gyerekekhez nyúlnak ). Az, hogy ők otthon a négy fal között mit csinálnak saját beleegyezésükből egymással, szerintem senkinek semmi köze, azért mégsem a középkorban élünk már. Meg azért több homokos is elítéli a hivalkodóan öltözködő, tkp. polgárpukkasztó társukat.

@blogen: Az Ószövetség uolyan szent könyve a kereszténységnek, mint az Újszövetség...

De ennek semmi köze ahhoz, h az eu-i v eu-i gyökerű kultúrákban mit gondolunk az egyneműek házasságáról, mivel az államok világiak(kevés kivétellel).

Két ember szereti egymást, és hivatalosan is össze akarja kötni az életét (az érdekházasságokról most feledkezzünk el...). Kérdés, milyen alapon különböztetjük meg ezt a hivatalos kapcsolatot a nemük szerint?

A gyerek vállalása újabb kérdés. Hallottam már azt is, h káros a gyerekre, de azt is, h nincs különbség az egyneműek és az eltérő neműek között nevelkedett gyerekeknél.

@Antiszociális Nyelvészkedő: Az élővilágban nem feltétlenül létezik "férfi" és "nő". Gyakorlatilag a nemiségnek annyi lehetséges biológiai és szociális formája van, ahány faj. De magán az emberi fajon belül is jelentős volt a változatosság. Például összehasonlítva a rokonaink és elődeink nőivel, a modern ember női neme extrém módon gyenge fizikailag. A [Homo] Heidelbergi nők például csak "kisebb" másai voltak a férfiaknak. Ugyanez igaz volt a Neandervölgyi nőkre is. Ami azt mutatja, hogy maga a női nem, abban a formában, ahogy most ismerjük a Homo Sapiens sajátossága és a közös őseink női nem egyszerűen férfiasak voltak, hanem alapvetően férfiasak voltak.

Az meg csak hab a tortán, hogy az emberi család egy extrémitás az állatvilágban, ahol a gyereknevelés a legtöbb ragadozónál szinte kizárólag az anyák dolga. A hím pedig nem több, mint egy kóbor fasz, ami az év egy determinált időszakában egyszerűen beleakad a tüzelő nősténybe aztán továbbáll. A csordákban élő növényevők pedig, hát az közelebb áll egy feminista hippikommunához, mint bármi más emberi hasonlathoz...

Ne keverjük bele a szexualitásba a természetet, mert elég egy pillantást vetni a többi állatra és máris látszik, mennyire megalapozatlanok a szexualitáshoz kötődő szociális konstrukciók, ha azok elkövetik azt a hibát, hogy a természetre hivatkoznak.

@Krizsa: Speciel nem, hanem a gyerek legitim származását garantáló jogi aktus a házasság. A család az, ami a gyerek felnevelésére jön létre.

@Sigmoid: Ez így igaz. Mivel az Ószövetség a zsidók könyve, ezért a keresztényeknek nincs semmilyen irányadó parancsolatuk a homoszexualitás ügyében az Újszövetség alapján. De például a Korán se tesz említést a homoszexualitásról (a Haditok igen, de azok nem az égből küldettek le),

@maxval: A szexualitásnak nincs természetes vagy természetellenes formája. A szexualitásnak továbbá nem célja a gyermeknemzés sem. Ez különösen igaz az emberi szexualitásra, amelynek alapvetően szociális funkciói vannak, de csak evolúciós értelemben és nemektől függetlenül.

@Krizsa: @Grant kapitány: A magam részéről kételkedek abban, hogy bármilyen társadalmi rend esetén tömegesen fordulnának el egymástól a férfiak és a nők. De nem igazán tudok állást foglalni ebben a kérdésben, a jelenlegi mennyiségben előfordulva kb. nem érdekel a téma. A gyerek fejlődése szempontjából nyilván a mai társadalomban káros, egy toleráns társadalom esetén pedig nem tudom megválaszolni a kérdést. Az emberiség múltjában sokféle gyereknevelésre volt példa, monogám, poligám társadalmak, csoportházasság stb. Olyanra is van példa, hogy csak nők neveltek gyereket és a férfiak nem éltek ebben a "családban", de olyan modell mondjuk nem nagyon fordult elő, hogy férfiak neveltek gyereket. Ilyenre ma van csak példa, de ma is csak úgy, hogy elváltak a szülők és akkor is ritka, ha nem az anya neveli a gyereket, de van rá példa. Viszont a régi társadalmakban nem fenyegetett a nagy csoportban való elmagányosodás veszélye, vagy családok vagy kis csoportok alkották a "társadalmi egységeket". Tehát röviden, fogalmam sincs.

@Antiszociális Nyelvészkedő: Ebben a kérdésben pozitív az álláspontom: Semmi különös nem lesz.

A gyerek otthon azt hallja, hogy ilyen is létezik, odakint meg tudomásul veszi, hogy a gyerek féfitől és nőtől van és hogy a házasság nem olyan, mint az ő családjukban levő együttélés, hanem olyan, mint az emberek túlnyomó többségénél szokásos.

Az egyszülős gyerek is hasonló dolgot vesz tudomásul.

@arafuraferi: "Ha szilárdan hetero valaki, akkor nyilván semmi nem ingatja meg ebben, ha nem, akkor pedig nem hetero."

Sajnos, ez nem igaz. Először is nagy szexuális nyomorban szinte minden pótlékra rá lehet szokni, még a (enyhe) fájdalomokozás is lehet pótszer.

A homoságnak az eltérő nemtől való elijedés, a következményektől való félelem,

a férfinél a női kihasználástól, a nőnél a férfi uraskodástól való utálkozás okozza a legtöbb "másságot".

A genetikai hajlam erősen belemagyarázott dolog, vagyis lényegében, tisztán csak a hermafroditáknál van.

@arafuraferi: "Egy mai társadalomban nem biztos, hogy a gyerek jól járna, ha két azonos nemű szülő neveli föl."

Biztos, hogy nem járna jól. Azt mondják, a gének csak hajlamosítanak a homoszexualitásra, a környezeti hatásokkal együtt alakítják ki a nemi identitást. Ha a kisgyerek ilyen viselkedésmintát lát a családjában, akkor nagyobb az esélye, hogy ő is meleg lesz. Tovább nehezíti a helyzetét, hogy valószínűleg az iskolai közösségbe sem tud majd beilleszkedni normálisan, ha a társai tudják, kik a szülei.

Megjegyezném még, hogy a homoszexualitás egészen 1973-ig pszichiátriai betegségnek számított, és az LMBTQ közösségben a "T" (transgender) vitatottan ugyan, de a mai napig egyfajta "gender identity disorder"-nek számít.

A házasság kétféle lehet. Vallási és polgári. Vallási értelemben nyilván az adott vallás "joga" meghatározni a szó jelentését. Polgári értelemben a törvények határozzák meg. Tehát ha elfogadják a törvények, akkor a szó értelme is bővül.

Tehát elfogadásról jogi értelemben beszélhetünk (vallási szempontból nem hiszem, hogy ez aktuális kérdés lenne).

Az első kérdés az, amit fel kell tenni, hogy számítania kell-e a jogban, ha nem szokványosan, azaz két azonos nemű akarja-e összekötni az életét. Azaz két ember jogi kapcsolata (vagyonközösség) tartozik-e másra vagy sem. Ha nem tartozik, akkor nem lehet különbséget tenni. Ha tartozik másra is, akkor tovább kell boncolni a témát.

Mi az ami ellenállást vált ki a többségi társadalomban, és jogos-e ez az ellenállás vagy csak kulturális hatás eredménye. Tehát befolyásolja-e károsan a társadalmat, vagy csak azt hiszi a társadalom, hogy károsan befolyásolja? Ha csak azt hiszi, akkor az csak kisebbséggel szembeni fóbia, ami nem lehet meghatározó a házasság, mint jogi intézmény szempontjából.

Ha pedig károsan befolyásolja, mi az a káros hatás? Például káros-e, ha azt hallja valaki, hogy Ádám és Béla házasságot kötöttek? Vagy, ha ezt látja mondjuk a TV-ben közvetíteni? Lesz-e befolyással másokra? Ha szilárdan hetero valaki, akkor nyilván semmi nem ingatja meg ebben, ha nem, akkor pedig nem hetero.

Tehát ez nem lehet káros hatás. Milyen egyéb káros hatás lehet még? Káros e az pl. ha örökbefogadhatnak? Ezt már sokkal nehezebb megítélni. Egy mai társadalomban nem biztos, hogy a gyerek jól járna, ha két azonos nemű szülő neveli föl. De, hogy ez egy elfogadó társadalomban káros-e vagy sem a gyerek fejlődése szempontjából, azt én nem tudom megítélni. Ha káros akkor nyilván az örökbefogadási jogot nem célszerű azonos pároknak megadni, így viszont nem ugyanaz a joguk, tehát más elnevezés is kell. Ha meg nem káros, akkor a jogi intézmény ugyanaz, maximum nehéz lesz elérniük, hogy megkapják a szocpolt.:-)