Elég gyenge cikk. -:(

Nem egészen világos, mi volt a szerző célja - a kötözködésen túl.

"Tóta W. Árpád cikkében nyelvújítással próbálkozik, de azonnal el is veti saját ötletét. Ugyanakkor megtalálni véli a kudarc felelősét is:"

1) Tóta nem próbálkozik nyelvújítással, a cikkének egyik fejezetcímében olvasható fogalmat magyarázza zárójelben, mint egy értelmező szótárban.

2) Minthogy nem próbálkozott nyelvújítással, nem vethette el saját ötletét. Mellesleg el se vetette, csak megállapította, hogy a szó a köznyelvben nem terjedt el. Ezen ugyan lehet vitatkozni, a Nyest szerzője is próbálkozik, de nem jut semmire: el is terjedt, meg nem is... Tóta következetes volt, szerinte nem terjedt el, ezért is kellett a zárójeles értelmező szöveg.

3) Kudarcról szó sincs, annak felelőséről meg végképp.

"Nem jött össze: nem mindenre elég a magyarság."

Ezt a mondatot a kritizáló szerzőnek többszöri nekifutásra se sikerült értelmeznie, igaz, ehhez némi kombinációs és absztraháló képesség szükségeltetik. :-)

Még jó, hogy végül a világgal - és önmagával is - megbékül a Nyest szerzője: "Csakhogy ez nem a nyelv hibája, sőt, nem hibája senkinek."

Kár, hogy nem tudtunk meg többet a zsarnokgyík szó történetéről, akár a zsarnok szó történetével kibővítve, netán a zsarol szó ismeretlen eredetét is boncolgatva...

Mellesleg: megint becsúszott egy durva helyesírási hiba, amit a szerző és/vagy szerkesztő szerencsétlenségére a beépített ellenőrző program se szűr ki: "illet".

Ami engem illet, illetlenül megjegyzem, ez a cikk nem illett a Nyest hírnevéhez. :-)

Tótáról -- munkásságát ismerve -- iróniát nehéz föltételezni, alkotásaiban általában lilába hajló veres fejjel, eltorzult vonásokkal, artikulálatlanul üvölt. A magyarság kifejezést pedig szitokszóként szokta alkalmazni.

Ami a nevezett hüllőt illeti:

Kosztolányinak van erről egy cikke a "Nyelv és lélek "-ben(talán eljut egyszer addig a nyest sorozata), hogy egyes nyelvújítási szavakat a köz elfogadott, másokat meg nem, észérvekkel megindokolhatatlan módon. Számos példát is hoz.

Mivel ugyanarra a fogalomra általában több szót is alkottak, és ezek közül csak egy (vagy egy se) ment át a köztudatba, ezért igen könnyen megy az általánosítás, hogy lám-lám, mennyire nem elég a magyarság, mert ezt se fogadták el, meg azt se.

Ami mármost in concreto a sárkánygyíkot illeti (amely nem gyík): pontosan ezért kell egybeírni. Mert ha a sárkánygyík gyík lenne, akkor külön kellene írni, így: sárkány gyík.

@szigetva: Ezt lájkolom, mert én is erre gondoltam.

Az nem lehet, hogy TWÁ ironizál? Hogy hiába magyarította ezt valaki évtizedekkel ezelőtt így, nem terjedt el. Ergó nem mindenre elég a magyarság. (Legalábbis én így értettem.)