A tudomány nyelvének magyarítására már az 1500-as évektől kezdve történtek kísérletek. A legnagyobb áttörés azonban kétségtelenül a nyelvújítás korában ment végbe: az addig főként latin nyelven művelt tudományok szakszókincsét változatos módszerekkel ültették át magyarra. Ma ennek a mozgalomnak az egyik termékét, az 1843-ban megjelent Természettudományi Szóhalmazt mutatjuk be. A mintegy 40 ezer szót felsoroló művet ezekkel a szavakkal ajánlotta a szerző, Bugát Pál (1793–1865) orvostudor és egyetemi tanár, V. Ferdinánd király figyelmébe:

Fölség! Nagy tartozásom igen kis részét lerovandó, hivatal-táplálta hajlam által feszűlten tartott húsz év fáradozásaim eredményét teszem itt le FÖLSÉGED trónzsámolyára.

V. Ferdinánd magyar király
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mi is ez a szóhalmaz, ami a királyi trónzsámolyra került? Tulajdonképpen egy magyar–latin szólista, melyben a szavak ábécérendben követik egymást. A latin megfelelőn kívül csak szófaji megjelölést találunk minden címszónál. A szavakhoz minősítések nem tartoznak – tehát azt sem adják meg, hogy melyik tudományterületen használják a kifejezést.

A halmaz szó is nyelvújítási alkotás: a halmoz~halmaz igéből képzett halmazat főnévből hozta létre elvonással Barczafalvi Szabó Dávid (1752–1828).A szerző pont ezzel indokolja a címadást, hisz több tudományterület szakszókincsét egyben tárgyalja. Keresztutalásokat is csak elvétve találunk a listában; ilyenkor a címszó szinonimája zárójelben szerepel a címszó után: rittyó (ondó) fn. sperma.

Hogyan épül fel a könyv? Az uralkodóhoz szóló, a fent idézettnél jóval hosszasabb ajánlást követően a mű két részre oszlik. Az előszóban a szerző mai szemmel nézve igen terjengős stílusban írja le a mű keletkezésének körülményeit és a szógyűjtés, szóalkotás módszereit. A természettudományban már használt vagy szerinte elterjesztésre érdemes szavaknak négy forrását jelöli meg:

1. meglévő szavak

2. elavult szavak felélesztése

3. összetétel

4. szóképzés

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az idegen szavak átvételét Bugát nem támogatja, s a szóképzést véli a legeredményesebb módszernek, mert ez „jobb hangzatú szavakat ad”. A szavak hangzásáról elég sokat elmélkedik, s eközben nem szól túl elismerően a magyar nyelvről. Szerinte a magyar fülbénító és lélekuntasztó hangzású.

[...] e részről tekintvén nyelvünköt a szóképzők dolgábul tán minden más nemzetnél gazdagabbak vagyunk; és csakugyan ez okbul üdv nékünk! mert épen ezek sokfélesége által szeliditetik nyelvünk az egyes magánhangzók egymás bizonyos rendszerint vonzó és taszitó alaptörvényébül, úgy a’ főnevek egyetlenegy féle ejtegetésébül és az igék szinte egyféle hajtogatásbul származó, könnyen fülbénítóvá és lélekuntasztóvá válható egyhangúsága – monotoniája – valamint a többes számban mind a főneveknél mind pedig az igéknél mind untalan előforduló k. betünek kellemetlen sokasága is; melly tulajdonai nyelvünknek könnyitik ugyan annak megtanulását, de a deák, német, és még más nyelvek változatos szóejtegetésébül és igehajtogatásábul, s ezek közöl számtalanok szabályalóli kivételeiből eredő hangváltozatosságát, melly a fülnek annyira tetszik, nem hozhatván elő, a szókészítőnek a többi közt azon is kell lenni, hogy felhozott új szava többi jó tulajdonai mellett széphangzatú – euphonicus – is legyen; holmi gondnok, gyakornok szavak főkép a többes szám tulajdonítójában gondnokoknak, gyakornokoknak füleinknek soha nem fognak tetszeni.

Jó fülizlésű?
(Forrás: Wikimedia Commons / David Benbennick / GNU-FDL 1.2)

Szerencsére Bugát meg van győződve róla, hogy a magyar nemzet „sok fülizlést árul el”, így inkább a szép hangzású szavakat fogadja be a nyelv. Azt nem mindig indokolja világosan, hogy egy adott fogalomra adott szójavaslatok közül milyen szempontok szerint válogat. Elítéli például az inashús, érzőín, ikráshus szavak használatát, míg másokét határozottan támogatja – mint ez a következő idézetből is kiderül (az eredetiben a szakszavak nincsenek kiemelve).

[...] mivel azonban a tudományok honi nyelvünkön nem igen műveltettek, csak ugy szolván a sors vak játéka volt, hogy a sebészi tudományok magyar nyelven tanitatának: azért az ezeket tanitók a lerakott szókincsre nem ügyelvén, a mult század végén, és a jelen elején az alkalmasak helyett mindenféle esetlen szavakot felkapván, orvosi nyelvünköt nem hogy szépítették, vagy gazdagították volna, hanem inkább elundokitották, ’s ezen idő szüleményei voltak p. o. inashús vagy szálashús izom helyett, érzőín ideg helyett, ikráshus mirigy helyett stb. stb. – Csak az újabb idők fáradalmainak, nevezetesen Diószegi és Fazekas, úgy Földi merészebb újításainak, nem különben az idő közben jobban kifürkészett és följegyzett táj- és elavult szavak összeirói egyesitett küzdelmeinek diszlett a mármár rosz utba indult természettudományi szógépnek jobb irányt adni, s ezen irányu uton hatalmas lépésekkel előhaladni.

A fenti szövegrészletben szereplő izom, ideg, mirigy szavak ebben a korban kapták orvosi jelentésüket, s elterjesztésük egyértelműen Bugát Pál érdeme A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint. Az ismeretlen eredetű mirigy szót először a 16. század elejéről adatolták. Legkorábbi jelentése ’pestis, fekély’, majd ’váladékot termelő szerv’ jelentéssel is előfordul, de az orvosi nyelvbe csak Bugát idejében került be. Az ideg uráli eredetű szó, elsődleges jelentése az ’íj húrja’ volt a magyarban. A nyelvújítás korában hasonlóságon alapuló névátvitellel alakult ki az ’ingerközvetítő pálya’ jelentés. Az izom szót pedig az izmos melléknévből képezték elvonással.

Bugát Pál orvostudor
(Forrás: Wikimedia Commons)

A fenti példákkal ellentétben a szótár szavainak jó része nem ment át sem a köznyelvbe, sem a tudományos nyelvbe. Mi lehetett vajon az orny, a hömp vagy hüvelcskés dúguj? Hol vannak a sipüterek és milyen a bujasenyves dob? Ha kedves olvasóink eleget találgattak, cikkünk végén megtalálják a megfejtéseket. A szótárban szereplő egyes szavak ma közel sem a tudományos, inkább a hétköznapi vagy szleng rétegébe tartoznak a nyelvnek: például a farizmokat ma semmiképpen nem hívják seggemelintőknek.

Két dúguj
(Forrás: Wikimedia Commons / Gustav Mützel)

Ne feledjük azonban, hogy a ma már megmosolyogtató szavak mellett számos teljesen hétköznapi szó is magának Bugát Pálnak az alkotása (ezt a szótárban a szavak mögött b. rövidítés jelzi). Ide tartozik a légcső, a hőmérséklet, a sebész vagy a hangrés. Viszont Hippokratész négy személyiségtípusát ma inkább latin származékszókkal illetjük, nem pedig a Bugát által javasolt kifejezésekkel: véres mérsékményű ’szangvinikus’, epés mérsékményű ’kolerikus’, epesáros mérsékményű ’melankolikus’, fehérturhás mérsékményű ’flegmatikus’.

Epés, epesáros, véres, fehérturhás
(Forrás: Wikimedia Commons / Peng / GNU-FDL 1.2)

A Szóhalmazban megjelentetett szóanyagot Bugát fáradhatatlanul gyűjtögette. Amellett, hogy orvosként praktizált, az Akadémia tagja volt, a pesti orvosi egyetem tanára és dékánja lett. Az itt tárgyalt szótár megjelenése után, 1848-ban Magyarország főorvosává nevezték ki. A szabadságharc bukása után ezért megfosztották állásától, így idős korában nyelvészeti tanulmányokat végzett: összehasonlító nyelvtudományt, finnt és törököt tanult.

Török József sebésztudor
(Forrás: Wikimedia Commons / Gusztáv Morelli)

A szótár összeállítási munkálatai idején azonban még igen elfoglalt volt, így annak szerkesztését ifjú pályatársára, Török József (1813–1894) sebésztudorra bízta. A Bugát különböző jegyzeteiben fellelhető szavakat ő gyűjtötte össze és állította ábécérendbe. Török doktor érdeklődése mesteréhez hasonlóan meglehetősen szerteágazó volt. Publikált például Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeiről (1844), és szót emelt a természettudományok hazai elhanyagolása ellen. A hazai gyógyvizek összetételéről beszámoló, díjnyertes könyvében részletes áttekintést ad Magyarország és Erdély gyógy- és ásványvizeiről. Ebben a művében Török az ásványi sók nyelvújítási nevét alkalmazta. Elképednénk, ha egyszer csak az ásványvizes üvegen az általa használt szakkifejezéseket olvasnánk: szénsavas mészéleg ’kalcium-karbonát’, szíkhalvag ’konyhasó, nátrium-klorid’, keserhalvag ’magnézium-klorid’.

orny – csőr, orr-rész, ormány (pl. delfiné)

hömp – lavina

hüvelcskés dúguj – pókmajom

sipüterek – sípcsonti verőerek

bujasenyves dob – szifilisz következtében megnagyobbodott nyirokcsomó

A két tudós munkájaként előállt Természettudományi Szóhalmazt ma már kevesen forgatják, hisz eljárt felette az idő: az akkor még ifjú szerkesztő születésének 200. évfordulóját cikkünk megjelenésének napján ünnepeljük.

Források

Bugát Pál (1843) Természettudományi szóhalmaz. Buda.

Török József (1859) A két magyarhaza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei. Természet-, vegy-, s gyógytani sajátságaikban előterjesztve. 2. kiadás.

Dömötör Adrienne: A nyelvújítás története

Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára