Az idő nagy mértékegységei – az év, a hónap, a nap – a Föld és a Hold mozgásán alapszanak, a kisebbek – óra, perc, másodperc – a nap önkényes felosztásán. Hogy a hét min alapszik, azt pontosan nem is tudjuk. Adódik, hogy a Hold négy fázisához kössük a hetet, de ehhez havonta másfél szökőnapra volna szükség, mivel egy holdfázis 29½ nap hosszú. Azt is tudjuk, hogy a zsidó/keresztény mitológia szerint Isten hét nap alatt teremtette a világot.  Vagy azért hét napos a hét, hogy tükrözze a teremtés lefolyását, vagy azért alakult így a történet, mert hét napos volt a hét. Itt most azonban csak a hét napjainak neveit vizsgáljuk meg az európai nyelvekben. (A másik neves időegység, a hónapok elnevezéseivel egy későbbi cikkben foglalkozunk majd.)

A számozós hagyomány

Kezdjük a magyarral. Elsőre nem nyilvánvaló, hogy a hétköznapok magyar nevei a sorban elfoglalt helyükből származnak. Az első nap neve nagyjából világos: a hétnek a fője (azaz feje, azaz kezdete), vagyis az első napja. Mivel a keresztény hagyományban a vasárnap számított a hét első napjának, régebben arra a napra is használták a hétfő nevet. A kettőnek megfelelő sorszámnév ma a második, de gyerekek használják az analógiásan létrehozott kettedik formát is, sőt tíz fölött felnőttek is: tizenkettedik stb. Jelzői helyzetben a kettő helyett inkább a rövidebb két alakot használjuk, az ebből a -d-vel létrehozott sorszámnév folyománya a kedd. Az ötlet, hogy ezt a napot másodiknak nevezzük valószínűleg valamely szláv nyelvből származott, amint azt a további napnevek mutatják.

A csütörtököt mond szólásnak nincs köze a napnévhez, valószínűleg egy korábbi csöttöt mond (’csettint, de nem lő’) vicces változata terjedt el.

A csütörtök és a péntek valamely délszláv nyelvből került a magyarba: pl. szlovén četrtek [cse-tr-tek] (három szótagban) ’csütörtök’, petek ’péntek’ (legtöbb szláv nyelvre jellemző volt a mássalhangzó előtti orrhangok kiesése, de a lengyel megőrizte: piątek [pjontek] – bár látjuk, a helyesírás sajátosan jelöli). Ezeket szlovén – és más szláv – napneveket sorszámnevekből képezték: szlovén četrti [csetrti] ’negyedik’, peti ’ötödik’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A megadott kiejtések csupán megközelítőek. Ahol a helyesírás magyar szemmel viszonylag jól tükrözi, ott nem tüntetünk fel kiejtést. A s [sz] és a c [k] ejtését is ide soroljuk.

A szlovén sreda ’szerda’ a hét középső (szlovénül srednji [szrednyi]) napja. Ez a nézet köszön vissza a nap német Mittwoch, izlandi miðvikudagur [midvíkütágür] és finn keskiviikko [keszkivíkko] nevében: mindegyik jelentése ’a hét közepe, középső napja’.

A portugál is számozza a hétköznapok neveit, viszont itt a hétfő a második (segunda(-feira)), a kedd a harmadik (terça(-feira) [tersza-]) stb., a péntek a hatodik (sexta(-feira) [szesta-]), ez teljesen az egyházi latin mintát követi (feria secunda, feria tertia stb.). Az újgörögben ugyanígy a ’második’ nap a hétfő (Δευτέρα [deftéra]), ’harmadik’ a kedd (Τρίτη [tríti]) stb., de a péntek neve Παρασκευή [paraszkeví], ami a ’készület’, a sabbáthra való készülődés napja.

Az izlandi is azt a mintát követi, ahol a hétfő a második nap, viszont csak a kedd és a csütörtök van számozva: þriðjudagur ’harmadik nap’ a kedd, fimmtudagur ’ötödik nap’ a csütörtök. A törökben pedig a szerda (çarşamba [csarsamba]) és a csütörtök (perşembe [persembe]) a számozott nap, de – hasonlóan a magyar csütörtök-höz és péntek-hez – ezek nem török összetételek, hanem a perzsából származnak: چهارشنبه [csahársambe] ’negy(edik) szombat(tól)’, پنجشنبه [pandzs-sambe] ’öt(ödik) szombat(tól)’; a perzsa شنبه [sambe] ’szombat’ (a sabbáthból) a törökben a magánhangzó-harmónia hatására „kisimul”, a [csar-] után [-samba], a [per-] után [-sembe], ráadásul a szombat a törökben nem a sabbáth folytatása, hanem cumartesi [dzsumarteszi], azaz a péntek (cuma) utáni nap. A cuma [dzsuma] arab jövevényszó a törökben. (A [pandzs] esetleg ismerősen csenghet Pandzsáb, India egyik szövetségi államának a nevéből, amit ’öt folyó’-t jelent perzsául.)

A két ma is élő balti nyelv, a lett és a litván, hétfőtől szombatig a hét hat napját számozza, csak a vasárnapnak van külön neve. Az észtben – talán éppen a balti nyelvek hatására – hasonló figyelhető meg: esmaspäev, teisipäev, kolmapäev, neljapäev [-peëv] ’első-, második-, harmadik-, negyedik nap’, de láttuk, ugyanez a minta érvényesül a szláv nyelvek és a magyar több napnevénél is. A péntek itt sem sorszámot visel: reede, hanem a skandináv (dán, svéd) fredag ’péntek’ észtesített formája. 

A hétvége

A hétvége két napja a lett és a litván kivételével egy európai nyelvben sem visel sorszámot, ezek különleges napok. A szombat sok nyelvben a héber sabbáth folytatása: ógörög σάββατον [szabbaton], később [szambaton]-nak is ejtették, innen a késői latin sambatum, újgörög Σάββατο [szávato], olasz sabato, portugál sábado [szábödu], francia samedi [szam^ödi] (< késői latin sambati dies ’sabbath napja’), román sâmbătă [szümbötö], és természetesen ide tartozik a magyar szombat is.

A magyar vasárnap nevében még felismerhető a vásár. Ugyanezt találjuk a törökben: pazar ’vasárnap’, amiben a bazár török megfelelőjére ismerhetünk. Több szláv nyelvben a vasárnap nevének „jelentése” ’dologtalan nap’: pl. cseh neděle [negyele], szlovén nedelja. Oroszul a vasárnap neve ’feltámadás’ jelentésű: воскресенье [voszkriszenyje]. A hétfő viszont a csehhez (pondělí [pongyelí]), szlovénhez (ponedeljek) hasonlóan oroszul is a ’munkátlan nap utáni’: понедельник [ponyigyel^jnyik], ami arra utal, hogy korábban a vasárnap is a többi szláv nyelvhez hasonlóan a ’dologtalan nap’ volt az oroszban is. A török is hasonló: a hétfő neve pazartesi, azaz a ’vasárnap utáni’ nap.

Nagyon sok európai nyelvben a vasárnap az ’úr (latinul dominus) napja’: egyházi latin (dies) dominica, olasz domenica, francia dimanche [dimaⁿs], spanyol, portugál domingo, újgörög Κυριακή [kirjakí] (vö. a kirelejzumát) stb., vagy pedig a ’szent nap’: pl. észt pühapäev, lett svētdiena.

Égitestek

Az ógörögben és az klasszikus latinban a hét napjai a Naprendszer ókorban ismert – mert szabad szemmel látható – égitesteinek a neveit viselték. A vasárnap a ’Nap napja’: latinul dies Solis, görögül ἡμέρα Ἡλίου [hémerá héliú]. A hétfő a Holdé: dies Lunae, ἡμέρα Σελήνης [hémerá szelénész]. A többi napon a bolygók osztoznak: dies Martis, ἡμέρα Ἄρεως [hémerá areósz] ’Mars/Arész napja, azaz kedd’, dies Mercurii, ἡμέρα Ἑρμοῦ [hémerá hermú] ’Mercurius/Hermész napja, azaz szerda’, dies Jovis, ἡμέρα Διός [hémerá diosz] ’Jupiter/Zeusz napja, azaz csütörtök’ (a birtosok esetük bizony nagyon eltér az alany esetű alakjuktól), dies Veneris, ἡμέρα Ἀφροδίτης [hémerá aphrodítész] ’Venus/Aphrodité napja, azaz péntek’ és dies Saturni/ἡμέρα Κρόνου [hémerá kronú] ’Saturnus/Kronosz napja, azaz szombat’.

Az újlatin nyelvek többsége a hétköznapokra ezeket a neveket folytatja: pl. francia lundi [löⁿdi], mardi, mercredi, jeudi [zsödi], vendredi [vaⁿdrödi], román luni [luny], marți [marc^j], miercuri [m^jerkur^j], joi [zsoj], vineri [viner^j]. Mint láttuk, a portugál kivétel: a katolikus hagyomány inkább megszabadult a pogány istenek nevét viselő bolygónevektől és beszámozta a napokat. A hétvége két napjára azonban egységesen új elnevezés alakult ki, a szombatra a sabbáthból, a vasárnap pedig az ’úr napja’.

Istenek

A germán nyelvek legtöbb napneve látszólag teljesen eltér a latin hagyománytól, azonban mégis ahhoz kötődnek. A vasárnap és a hétfő itt is a Nap és a Hold napja: pl. angol Sunday [szandej] (sun [szan] ’Nap’), Monday [mandej] (moon [mún] ’hold’), német Sonntag [zonták] (Sonne [zonö] ’Nap’), Montag [monták] (Mond [mont] ’Hold’).

A keddtől péntekig tartó szakasz bolygónevei istennevekből származnak. A görög és a latin isteneket funkcióik alapján már az ókorban azonosították, pl. mivel mindketten a háborúért voltak felelősök, a görög mitológia Arésze a római mitológia Marsának felel meg, úgy tartották, ez ugyanannak az istennek két neve. Később a germán mitológia isteneit is megfeleltették ezekkel. Marsnak például Tyr [tűr] a megfelelője, aki a jog és a hősi dicsőség felelőse a germán mitológiában. Óangolul Tīw volt a neve, ezért a kedd lett az ő napja: óangolul tīwesdæġ [tíwëzdej], ma Tuesday [t^júzdej] vagy [csúzdej]. Hermész/Mercurius Odint (protogermán Wodanaz, óangol Wōden, ófelnémet Wôtan) kapta párjául, ezért a szerda óangolul wōdnesdæġ [wódnëzdej], ma Wednesday [wënzdej]. Láttuk, itt a német és az izlandi különcködik, a ’hét közepe’ jelentésű Mittwoch-hal és miðvikudagur-ral, de a többi germán nyelv az Odinnak megfelelő nevet használja.

Csütörtök a főistené, Zeusz/Juppiteré, az ő germán megfelelője Thor, németül Donar: angol Thursday [θőzdej] (a [θ] a pösze [sz]), német Donnerstag [donöszták]. Péntek pedig Aphrodité/Venus napja, nekik a germán Frigg vagy Freja felel meg. (Az vitatott, hogy ez a két név ugyanarra a germán istennőre utal-e, vagy nem.) Az óangol frīġedæġ [fríjëdej], ma Friday [frajdej] az előbbi, a svéd, dán, norvég fredag viszont az utóbbi névre vezethető vissza. Itt az izlandi egyénieskedik, a péntek neve föstudagur azaz ’böjtnap’.

A finn többnyire a skandináv hagyományt követi, de eltérő hangkészlete és szűkebb szótagkészlete miatt a péntek neve szinte a felismerhetetlenségig megváltozott: maanantai ’hétfő’, tiistai ’kedd’, torstai ’csütörtök’, perjantai (vö. svéd fredag) ’péntek’, sunnuntai ’vasárnap’. Már említettük, hogy a szerda a finnben is a ’hét középső’ napja: keskiviikko.

A germán szombat

A szerdán kívül a legnagyobb változatosságot a germán nyelvekben a szombat neve mutatja. Az angol és a holland itt a pogány római hagyományt követi, a szombatot Saturnus napjának nevezi: angol Saturday [szetödej], holland zaterdag [zátödach]. A német két nevet is használ: Samstag [zamszták], ami az ófelnémet sambaztag ’sabbáth nap’ folytatása. A volt Kelet-Németországban és a német nyelvterület északi részein viszont a Sonnabend [zonábnt] ’vasárnap estéje’, tkp. ’vasárnap előtti nap’ a megszokott név. Az óangolban is feltűnt az azonos jelentésű sunnanæfen [szunanevën], de végül a ’Saturnus napja’ kiszorította.

A skandináv nyelvekben viszont teljesen egyéni nevet találunk erre a napra: dán lørdag [lőöda], svéd lördag [lőöda(g)], újnorvég laurdag [leürdag], izlandi laugardagur [lejgardagür]. Ezek az közös ős óészaki laugardagr ’medence nap’-ból származnak, és arra utalnak, hogy ez volt a heti fürdés napja. A finn lauantai és az észt laupäev is skandináv kölcsönzés, illetve félig tükörfordítás (az észtben a péntek (reede) kivételével minden napnév a ’nap’ jelentésű päev-re végződik; s bár a finnben minden napnév taira végződik, ez önálló szóként nem használatos).

Összefoglalás

Az alábbi táblázatban a napok nevének jelentései találhatók. A napnevek sokszor kölcsönszavak, vagy alakjuk annyit változott az idők során a „jelentésük” már felismerhetetlen a nyelv beszélői számára: egy francia anyanyelvű beszélő számára nem világos, hogy a jeudi ’Jupiter napja’, vagy egy magyarnak, hogy a csütörtök a ’negyedik’ nap. Ilyen értelemben az itt adott jelentések nyelvileg nem valóságosak, csak kulturális érdekességek.

hétfő	’első’ (magyar, észt, lett, litván), ’második’ (portugál, újgörög), ’vasárnap utáni’ (szláv nyelvek, török), ’Hold napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
kedd	’második’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek), ’harmadik’ (portugál, újgörög, izlandi, török(?)), ’Mars/Tyr napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
szerda	’harmadik’ (észt, lett, litván), ’negyedik’ (portugál, újgörög, török), ’hét közepe’ (magyar, finn, izlandi, német, szláv nyelvek), ’Merkúr/Odin napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv)
csütörtök	’negyedik’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek), ’ötödik’ (portugál, újgörög, izlandi, török), ’Jupiter/Thor napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
péntek	’ötödik’ (magyar, lett, litván, szláv nyelvek), ’hatodik’ (portugál), ’készület’ (újgörög), ’böjtnap’ (izlandi), ’Venus/Freja napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, észt, finn)
szombat	’hatodik’ (lett, litván), ’vasárnap előtti’ (német), ’péntek utáni’ (török), ’fürdőnap’ (dán, svéd, norvég, izlandi, észt, finn), ’Saturnus napja’ (angol, holland), ’sabbáth’ (magyar, szláv nyelvek, újgörög, német, újlatin nyelvek)
vasárnap	’szent nap’ (észt, lett), ’Úr napja’ (legtöbb újlatin nyelv, újgörög), ’feltámadás’ (orosz), ’vásár napja’ (magyar, török), ’dologtalan’ (legtöbb szláv nyelv), ’Nap napja’ (germán nyelvek, finn)

További olvasnivaló

http://en.wikipedia.org/wiki/Day_of_the_week

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése