Almásy László gróf életét új megvilágításba helyező írásos dokumentumokat találtak német kutatók. A magyar származású Szahara-felfedező közelmúltban előkerült magánleveleiből kiderül, hogy Az angol beteg című hollywoodi filmben róla rajzolt képpel ellentétben valójában homoszexuális volt. Az újabb kutatások magyarázattal szolgálnak a második világháborúban a németeknek Afrikában kémkedő gróf leghihetetlenebb kalandjára is.

Az Almásy életét feltáró kutatómunka új állomásairól a Der Spiegel című német hetilap adott hírt minapi cikkében. A spiegel.de honlapon olvasható írás beszámolt a magyar származású gróf ifjúkorában gyökerező hajthatatlan kalandvágyáról, amely már az 1930-as években Afrikába űzte, hogy megkeresse az eltűnt oázist, Zazurát. Almásy – akit a beduinok a „homok atyjának” neveztek – sohasem találta meg a legendás helyet, de kutatása közben feltárta a Szahara kétmillió négyzetkilométerét, térképeket készítve a homoktengerbe vesző tájakról. Egyebek között páratlan kőkorszaki sziklafestményekre bukkant a Kebír fennsík lábánál: a Vádi Szúrában (Képek völgyében) talált leletet az úszó alakokat ábrázoló őskori festményekről az Úszók barlangjának nevezték el. Az utazásairól vezetett naplói eltűntek, de a náciknak küldött kémjelentéseit a britek elfogták, és ezek az iratok a londoni Imperial War Museumba kerültek.

A hősimádó Hollywood 1996-ban nagyszabású emlékművet emelt a romantikus kalandornak. Az angol beteg című film azonban a mostanában előkerült levelek fényében – úgy tűnik – hamis képet festett a grófról. Anthony Minghella produkciójában a súlyosan megégett, Ralph Fiennes által alakított Almásy szívét egy brit nő töri össze, majd morfiumtól hal meg. Az iratok tanúsága szerint valójában trópusi vérhas okozta a halálát 1951-ben. És nem a nők érdekelték.

A gróf Hans Entholt német katonához írt szerelmesleveleit írásos emlékei között találták meg a Heirich Barthról elnevezett kölni Afrikai Tanulmányok Intézetének kutatói, akik azonban nem szándékoznak publikálni azokat. Az intézet egyik munkatársa szerint a levelekből kiderül, hogy a grófnak számos homoszexuális kapcsolata volt, mint elárulta: „egy egyiptomi herceg is akadt a szeretői között”. Entholt a „sivatagi róka”, Erwin Rommel tábornok haderőinek visszavonulásakor lelte halálát Afrikában. Saját bajtársai által telepített taposóaknára lépett.

Almásy a második világháború idején az afrikai német haderőkhöz csatlakozott, az úgynevezett Branderburg hadosztály, a külföldi katonai titkosszolgálat tagja volt, amely az ellenséges vonalak mögött hajtott végre szabotázsakciókat.

Rettenetes terep

A közelmúltban előkerült dokumentumok a gróf legvakmerőbb afrikai kémkalandjához is új adalékokkal szolgáltak. 1942-ben német kémeket csempészett be a britek által megszállt Egyiptomba. A küldetés során 4200 kilométert autózott, átvágva a Szahara keleti részén, ami hihetetlen teljesítménynek számított.

A Salam-műveletről Almásy magyarul írt jelentése számolt be. (Ezzel kapcsolatban a Der Spiegel megjegyezte, hogy a gróf afrikai jelentései először olvashatóak német nyelven is.) A kalandos utazás 1942 májusában kezdődött, amikor az Almásy vezette csapat két lopott amerikai teherautóval és két Chevrolet-vel elhagyta a Dzsálo-oázist. Először kelet felé próbáltak meg átjutni a végtelennek tűnő sivatagon, ám a járművek elsüllyedtek a homokban. Ráadásul a járművezetők közül ketten is megbetegedtek, úgyhogy elhatározták, hogy visszafordulnak.

A második nekifutást pár nappal későbbre időzítették. Líbia irányában indultak, és csak az ország délkeleti részén fekvő Kufra mellett fordultak a Nílus felé. „Rettenetes a terep” – jegyezte fel Almásy. Egy alkalommal veszélyesen közel kerültek a britekhez. „Látom az ellenséget a távcsövömön keresztül. Imádkoznak” – írta a gróf. A helyzetet egy merész húzással a maga javára fordította: szemérmetlenül kiürítette a britek üzemanyagkészletét.

A különítmény végül az egyiptomi Aszjút városához érkezett, onnan a két német kém, Hans Eppler és Peter Stanstede már egyedül jutott el Kairóba, ahol a vöröslámpás negyedben húzódtak meg. Rádióadójukat egy nílusi hajó koktélbárjában rejtették el.

Hogyan volt képes Almásy sikerre vinni a küldetést? Számos kutatót foglalkoztatott ez a kérdés, amit csak a közelmúltban tudott megválaszolni egy osztrák expedíció. Az köztudomású volt, hogy a gróf ivóvizet, élelmet és üzemanyagot tartalékolt a visszaútra. Ő úgy festette le a helyet, mint egy „sziklában megbúvó barlangot, valódi tolvajfészket”. Sokan tettek már kísérletet a felkutatására, végül az osztrák csoport bukkant rá Egyiptom déli részén.

„A rejtekhelyen autóhoz való akkumulátorokat és belső vezetékeket találtak wermachtos gázolajkannák, pálinkával teli üvegek, két brazil húskonzerv és egy doboz sűrített tej társaságában” – mondta el Kathrin Kleibl archeológus.

Az akció valójában nem okozott nagy kárt a briteknek. A német ügynökök csupán pár hétig küldtek jelentéseket, aztán összetört a rádiójuk. Anvar Szadat, Egyiptom jövendő elnöke, a brit megszállókkal szembeni ellenállás akkori vezetője sietett a segítségükre. Ám emlékiratában később rögzítette: tüstént rájött, hogy a német hírszerzők szándékosan rongálták meg a készüléket, hogy zavartalanul élvezhessék „két zsidó prostituált” szolgáltatását.