Az, hogy a simogatás kellemes érzést kelt, abból a szükségletből fejlődhetett ki az evolúció során az emlősöknél – legyen szó macskákról, kutyákról, majmokról vagy emberekről –, hogy eltávolítsák az élősködőket a szőrrel borított testfelületekről – állapították meg amerikai kutatók. Rájöttek arra is, hogy a fej vagy a kar simogatása azért vált ki jóleső érzést, mert ezek a bőrfelületek olyan különleges idegsejteket rejtenek, amelyek a gyengéd mozdulatok hatására örömimpulzusokat küldenek az agynak. Ilyen érzékelők létezése a szőrrel fedett testfelületeken már régóta vitatéma tudományos körökben: a mostani, a pasadenai Kaliforniai Technológia Intézet kutatói által végzett kísérletek erős bizonyítékot szolgáltatnak a feltételezés igazolására – legalábbis egerek esetében.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A felfedezés megmagyarázhatja, hogy miért lelik örömüket az emlősök abban, ha simogatják vagy fésülgetik egymást, miközben maga a gesztus abból a szükségletből alakulhatott ki, hogy a parazitákat távol tartsák a szőrzetüktől (bundájuktól) vagy a hajzatuktól. A kísérletek során kiderült, hogy az egerek lábának hátsó, szőrös részén olyan idegvégződések – érzékelő sejtek – találhatók, amelyek reagálnak a finom tapintásra, ám érzéketlenek maradnak, ha az érintés fájdalommal jár. A Nature című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint meghatározott típusú neuronokról van szó, amelyek csak simogatásra lépnek működésbe. A fájdalomközvetítő neuronoktól eltérően nem fedi őket az a vastag zsírpáncél, amelynek köszönhetően a fájdalom kiváltotta inger lassabban jut el az agyba, mint általában.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az újfajta idegsejt, amelyet az amerikai tudósok a C típusú idegrostok közé soroltak, kizárólag szőrrel fedett bőrfelületen létezik. Azt azonban további vizsgálatok révén tudják csak megállapítani, hogy az emberi szervezetben kizárólag ezek az érzékelő sejtek felelősek-e a simogatás előidézte jóleső érzés érzékelésért vagy pedig másfajta neuronok is közrejátszanak abban.