A magyarok abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy nincs egyetlen igazán közeli rokon nyelvük sem. Annyira közeli semmiképpen sincs, amelyből valamennyit első hallásra-látásra megértenének. Éppen ezért a magyarokat nagyon izgatni szokta, milyen lehet az, amikor egy közeli rokon nyelven beszélnek, vagy amikor egy közeli rokon nyelven szöveget olvashat valaki.

Persze ez a kíváncsiság azért valamennyire kielégíthető. Ha például csángó szövegeket hallgatunk vagy olvasunk, olyasmit élünk át, mint amikor valaki közeli rokon nyelvvel találkozik.

A fenti szöveg elég jól érthető, a történetet elég jól tudjuk követni a számos számunkra furcsa forma ellenére, de aligha tudjuk pontosabban megmondani, ki is a bacsónak a bábája (asszonya, felesége), pontosan mi is a cáp (bak), vagy éppen a bendár (dongó, poszméh). Természetesen a szöveg érthetőségi foka attól is függ, melyik csángó változatot hallgatjuk – a fenti szöveg messze nem a legérthetetlenebb.

Hasonló élményben lehet részünk, ha régi magyar szövegeket olvasunk.

Mikoron kegyig egyszer az ura után menne, és nagy hévség volna, Xanthus megyen vala az úton palástját utána vonván, és azonközbe vizelvén, mellyet mikoron Esopus látott volna, meg kapá neki ruháját, és mondá: Mennél hamarébb lehet, el adj engemet ismeg, mert el szököm tőled. Meg kérdé Xanthus: Miért? És mondá neki Esopus: Azért, mert ím te úr vagy, és senkitől nem félsz, demaga még sem állasz meg az természetnek, de ugyan mentedbe vizelel; ha törtínik énnekem, szolgádnak, hogy valahova hirtelem kildesz, és valami ez féle dolgom törtínik, soha nem lehet egyéb benne, hanem futnom és kakálnom egyszersmind kelletik. Mondá neki Xanthus: Ne csodáljad ezt, mert három gonosztól akarom magamat meg óni, hogy így cselekedem. Mert ha meg állanék, az nap hévsége által verné fejemet, és az heví föld lábamat meg égetné, az vizeletnek szaga is ártana illatozásomnak. Mondá Esopus: No, ha jó okkal míelted, menj el vele, én velem könnyí el hitetned.

Ez a szöveg, bár sokat megértünk belőle, már számos nehézséget okoz. Mai irodalmi magyar nyelven körülbelül így hangzana:

Amikor pedig egyszer az ura után ment, és nagy hőség volt, Xanthus palástját maga után húzva ment az úton, s közben vizelt. Amikor Esopus ezt látta, (f)elkapta a ruháját, és azt mondta: Amilyen hamar csak lehet, adj el engem, mert megszököm tőled. Megkérdezte Xanthus, hogy mért. És Esopus azt válaszolta: Mert te úr vagy, és senkitől sem félsz, de te sem állsz meg a természet parancsára, hanem menet közben vizelsz; ha velem történik, hogy valahova hirtelen elküldesz, és ilyesmi bajom lenne, nem is lehetne másképp, mint hogy futás közben kellene kakálnom. Erre azt mondta Xanthus: ne csodálkozz, mert három kellemetlenségtől akartam megóvni magamat, amikor ezt tettem. Ha megállnék, az izzó nap sütné a fejemet, a forró föld a lábamat égetné, és a vizelet szaga is büdössé tenne. Erre azt mondta Esopus: No, ha alapos okod volt rá, legyen úgy, velem könnyen elhiteted.

Tudunk-e egyértelmű választ adni arra, hogy értettük-e az eredeti szöveget? Mennyit értettünk belőle? Neveznénk-e a mai nyelven írt változatot fordításnak? Olyan kérdések ezek, melyekre aligha lehet egyértelmű választ adni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy másik lehetőség persze, hogy ha tudunk valamilyen nyelven, és ennek segítségével megpróbálunk megbirkózni egy rokon nyelv megértésével. Ha tudunk angolul, kísérletezhetünk, hogy mennyit értünk a holland, német vagy svéd nyelvű szövegekből. (Persze csak akkor lesz ugyanaz az élmény, mint egy anyanyelvű számára, ha közel anyanyelvi szinten beszéljük a nyelvet.) Vigyázni kell azonban, mert például a hollandból sokkal többet értünk, ha a kiváló angoltudásunk mellett akár egy keveset is tudunk németül, mintha csak angolul tudnánk.

Mindezt csupán azért bocsátottuk előre, mert Sándor nevű olvasónk hasonló kérdéseket tesz fel a szláv nyelvekkel kapcsolatban:

[...] egy nyelvész azt írta az egyik cikkében, hogy minden szláv nyelv esetében létezik a kölcsönös érthetőségnek egy bizonyos foka. Most én arra lennék kíváncsi, hogy mi mindenre terjed ki ez a fok. S ha már tágabb kitekintést szeretnék kapni akkor vajon a szláv nyelvek állnak egymáshoz közelebb vagy pedig a germán nyelvek (pl. az irodalmi német és holland nyelv).

Arról, hogy az ilyen kérdésekre miért nem lehet válaszolni, korábban már egy egész cikket írtunk. A fentiekben is nehéz volt megmondanunk, mennyit értünk a csángó meséből vagy a 16. századi szövegből, képzeljük el, milyen nehéz lenne, ha ilyen szövegeket kellene rendeznünk abból a szempontból, hogy mennyire értettük meg őket. Ráadásul a megértést a nyelvieken kívül számos egyéb dolog is befolyásolja: például előfordulhat, hogy egy mai jogi szövegből kevesebbet értünk, mint egy 17. századi szerelmes levélből.

Švejk orosz hadifoglyok között
(Forrás: Hašek: Osudy dobrého vojáka Švejka za světové války (Československý Spisovatel, 1990) / Josef Lada)

Nehéz a kérdésre azért is válaszolni, mert nem tudunk mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy „vajon a szláv nyelvek állnak egymáshoz közelebb[,] vagy pedig a germán nyelvek”. A szláv és a germán nyelvek között is vannak olyanok, amelyek közelebb, és olyanok, amelyek távolabb állnak egymástól.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nyelvtörténet sokszor nem igazít el abban, hogy mely nyelvek állnak egymáshoz a legközelebb. A szláv nyelvek esetében például azt gondolnánk, hogy a nyugati (cseh, szlovák lengyel), a keleti (orosz, ukrán, belorusz) és déli (szlovén, bosnyák, horvát-montenegrói-szerb, macedón, bolgár) szláv nyelvek csoporton kívül egymás számára kevésbé érthetőek, csoporton belül jobban. Ugyanakkor például a lengyel és az ukrán között olyan erős kapcsolatok voltak, hogy nem állíthatjuk határozottan, hogy az oroszok jobban értik az ukránt, mint a lengyelek.

Lengyel–ukrán kétnyelvű tábla
(Forrás: Wikimedia Commons / Piotrus / GNU-FDL 1.2)

Sándort konkrétabb kérdések is izgatják.

[...] vajon egy szerb és egy orosz minden további nélkül megérti egymást. Pl. ha az utcán összefutnak és nem ismerik egymást vagy ha a tv-ben pl. egy szerb orosz nyelvű filmet lát vagy egy orosz szerb nyelvű filmet azt nem kell lefordítani? Vegyük a legideálisabb esetet: ha a két nyelv beszélői nem tanulták a másik nyelvét (vagy bármilyen más szláv nyelvet) csak a sajátjukat. Ugyanez lenne a kérdésem ugyanezen kritériumok mentén egy orosz és egy szlovák, illetve egy szerb és egy szlovák nyelvű ember esetében is.

A válaszunk ezekre a kérdésekre határozottan nem. Természetesen vannak szavak, amelyeket felismernek egymás beszédében. Nem kell teljes egészében a mutogatásra, a helyzet megértésére összpontosítaniuk, sokat segítenek a másik által elmondottak (vagy a filmben elhangzó szövegek) is, de ezek inkább csak támpontul szolgálnak. Ugyanakkor a szavak félreértéshez is vezethetnek.

A sklep [szklep] jelentése különböző szláv nyelvekben
(Forrás: wikibooks.org)

Például a sklep [szklep] csehül ’pince’, lengyelül viszont ’bolt’. az oroszban ’sír’; az ukránban lehet ’pince’ és ’sír’ is; a szlovénben viszont ’ízület’ vagy ’következtetés’. A позор [pozor] szerbül ’figyelem’, oroszul ’szégyen, megaláztatás’ – nem csoda, hogy az oroszt a rokonság nem segíti, inkább akadályozza abban, hogy kitalálja, hogy a szerb позориште [pozoriste] jelentése ’színház’.

A Jugoszláv Drámai Színház Belgrádban
(Forrás: Wikimedia Commons / Alxadj / GNU-FDL 1.2)

Az viszont igaz, hogy a rokonság sokat segíthet abban, hogy gyorsabban haladjanak előre a másik nyelv megértésében. A szavak, a ragozás számos esetben ismerős lesz, legfeljebb azt kell megtanulni, hogy kissé másképp használják őket. A másik nyelv aktív használatának elsajátításában viszont ez akár akadály is lehet, mert a nyelvtanuló túlságosan is anyanyelvére támaszkodik. Éppen ezért nem ritka, hogy ah különböző, ámde közeli rokon nyelvek beszélői úgy beszélnek egymással, hogy mindketten saját nyelvüket használják, de megértik azt is, amit a másik mond. Ez azonban csak gyakorlással érhető el, ami tulajdonképpen nyelvtanulás, még ha nem is abban a formában, ami a nyelvtanulásról bennünk él (nem tankönyvek, szótárak, nyelvtani gyakorlatok stb. használatáról van szó).

Ami a fordítást illeti, erre még olyan közel, egymás között a fenti tanulás nélkül is jól érthető nyelvek esetében is szükség van, mint a cseh és a szlovák. Nem feltétlenül a megértés miatt, hanem körülbelül azért, amiért mi sem örülnénk, ha a mosógépünkhöz székely nyelvjárásban kapnánk használati utasítást, vagy ha a legújabb Harry Potter vajdasági magyar változatban jelenne meg. Természetesen nem azért, mert ezekkel valami bajunk van, vagy mert egyáltalán ne értenénk, hanem azért, mert nem éreznénk a magunkának, és számos esetben elbizonytalanodnánk értelmezésükben. (Ugyanakkor lehet, hogy csupán az élvezet kedvéért szívesen olvasnánk ezeket a fordításokat is.)