Korábban már többször írtunk arról, hogy nincsen egyértelmű tudományos kritérium, mely alapján el lehetne dönteni, hogy két nyelvváltozat két külön nyelv, vagy egyazon nyelvnek két különböző nyelvjárása. A kínait inkább egy nyelvnek szokás tekinteni, pedig változatainak beszélői nem értik meg egymást – csak írásban. Hasonló véglet az arab: az egyes helyi változatok igen különbözőek, de van egy közös – szóban és írásban egyaránt használt – norma melyet mindenki idegen nyelvként tanul. A másik véglet az, amikor két változat beszélői könnyen megértik egymást, mégis külön nyelvnek tartják saját változataikat. Egy horvát számára idegen az, ha rijeka ’folyó’ helyett rekát olvas: azonnal tudja, hogy ez nem az ő nyelvén, hanem szerbül íródott. (Hasonlóképpen, ahogy egy magyar is zavart érezne, ha keresztül helyett körösztül állna egy szövegben: ha tudnánk, hogy egy, a  magyarhoz hasonló nyelven – mondjuk megyerül – pont így mondják – vagy írják –, akkor úgy éreznénk, ez nem magyarul van.) Az irodalmi nyelv tovább bonyolítja a helyzetet: egyes horvát nyelvjárások távolabb állnak az irodalmi horváttól, mint amekkora különbség az irodalmi horvát és az irodalmi szerb között van. A nyelv vagy nyelvjárás kérdése tehát alapjában véve nem nyelvi, hanem társadalmi kérdés: ha a beszélők azonos nyelv beszélőinek gondolják magukat, akkor egy nyelvről van szó. Mivel a beszélők véleménye nem mindig azonos, vannak ingadozó esetek is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mindez nem tartja vissza olvasóinkat attól, hogy olyan summás ítéleteket fogalmazzanak meg kommentjeikben, mint hogy

[...] olyan, hogy "ukrán nyelv" az nincs. [...] Vagy gondoljunk a "holland nyelvre", ami valójában udvarias megnevezése egy német nyelvjárásnak.

A ruszin, mint önálló nyelv csak annyira reális, mint az ukrán vagy a belorusz. Valójában csak orosz nyelv létezik egyelőre. Ugyanakkor ha a nyelvújításban belehúznak és végre meg is tanulnak ukránul a kisoroszok, akkor előbb utóbb lesz ukrán nyelv is! [...]

Ruszin valószínűleg nem, a vörösoroszoknak ahhoz el kellene szakadniuk a kisoroszoktól és nekik is önállóan belevágniuk a nyelvük menedzselésébe.

Vagy egy másik hasonló megjegyzés:

[....] erős szubjektivitás áll az orosz nyelv és nép felosztása mögött. Elvben nem lehetne külön nyelvnek tekinteni két nyelvállapotot, amelynek a beszélői jobbára értik egymást. [...] Az ukránt vagy a hollandot azért tekintjük önálló nyelveknek, mert degradáló lenne, ha egy önálló politikai egységnek nem lenne saját nyelve, ha egyszer ők erősködnek, hogy igenis van.

Nos, hogy a felsorolt érvek mennyire nem tekinthetőek érvnek a nyelv vagy nyelvjárás kérdésében, a fent leírtak alapján már érthető – így a továbbiakban ezzel a kérdéssel nem is foglalkozunk. Inkább azt vizsgáljuk meg, milyen különbségek vannak az orosz, az ukrán és a ruszin között, és ezek mennyire okozhatnak megértési nehézségeket.

Mennyire érthető?

Az utóbbi kérdés persze megint bonyolult, hiszen nagyban függ attól, hogy hangzó vagy írott szöveget kell megérteni, hogy milyen témáról szól a szöveg (a szókincs egy részében több a hasonlóság, más részében kevesebb), mennyire bonyolultak az elhangzó mondatok, mennyire hosszú a szöveg (egy hosszabb szöveg több összefüggést kínál, könnyebb megfejteni az első pillanatra teljesen érthetetlennek tűnő alakokat, mint egy rövid feliraton), mennyire lehet támaszkodni a szövegösszefüggésre (sejthető, hogy egy űrlapon a ’keresztnév’ mellett a ’vezetéknév’ fog állni, a ’születési idő’ mellett a ’születési hely’ stb.) Éppen ezért a kölcsönös érthetőségnek nincs objektív mércéje. 

Az egészen bizonyos, hogy minden szláv nyelv között megvan a kölcsönös megértésnek egy bizonyos foka: igen nagy a közös eredetű szókincs, és ezek egy részében nem ment végbe olyan hangváltozás, mely jelentősen nehezíteni a szavak felismerését (illetve vannak olyan jövevényszavak, melyek több szláv nyelvbe is bekerültek, és hasonlóan hangzanak). Ennek ellenére persze vannak közöttük olyanok, amelyek inkább hasonlítanak, mások kevésbé. Az ukrán helyzete ebből a szempontból paradox: bár történetileg a keleti szláv nyelvek közé tartozik, erős lengyel hatás érte: míg a lengyel és a belorusz felé folyamatos az átmenet a nyelvjárások között, az orosz felé ezek a határok élesebbek.

Az „orosz” nyelvjárások atlasza 1914-ből. A dél-(nagy)orosz (piros) és a fehérorosz (barnás-lilás) között jelentis az átmeneti sáv, a fehérorosz és a kisorosz (ukrán) között is van átmenet, de a dél-orosz és az ukrán között nincs
(Forrás: Wikimedia Commons / И.П. Поддубный, Н.Н. Дурново, Н.Н.Соколов, Д.Н.Ушаков)

A szubjektív beszámolók szerint az ukrán leginkább belorusz nyelvtudással érthető, de még a lengyel ismeretében is könnyebb dolgunk van, mint ha csak oroszul tudunk. (Írásban persze a latin írású lengyel és a cirill írású ukrán távol áll egymástól.) A ruszinban még jelentősebb a „lengyeles” vonások száma, de sok szempontból a szlovákhoz áll közel, szókincsében pedig jelentős a magyar és a román elemek száma is.

Az alábbiakban az ukrán és az orosz közötti azon különbségeket vesszük számba, melyek megértési nehézségeket okozhatnak. Külön-külön egyik sem tűnhet annyira jelentősnek, de világos, hogy ha együttesen fordulnak elő, már jelentősek. (A ruszinra csak akkor térünk ki külön, ha eltér az ukrántól.)

Hangok

Az azonos eredetű szavak felismerését elsősorban az teszi nehézzé, ha a benne levő hangok megváltoztak. Az ukrán sajátossága, amelyben elüt az összes többi szláv nyelvtől, hogy az ószláv [o] zárt szótagokban – diftonguson keresztül – [i]-vé változott. (Ez a ruszinban nem ment végbe, így ebben a tekintetben a ruszin közelebb áll az oroszhoz, mint az ukránhoz.) Mivel az [i] és az [o] egymástól meglehetősen távol álló hangok, ez a különbség különösen nehézzé teszi az azonos eredetű szavak azonosítását.

Hasonlóképpen [i]-vé változott a régi [ě] (melynek pontos hangértéke vitatott): ez viszont a ruszinban is végbement. Az eredeti [i] viszont egybeesett a kissé hátrahúzott nyelvvel ejtett [i]-szerű hanggal E cikkben az [i] és a hátrahúzott nyelvvel ejtett [i] közötti különbséget az ukrán szavak átírásában az egyszerűség kedvéért nem jelöljük. (ezt az orosz helyesírás ы-vel, a lengyel y-vel jelöli – a ruszinban ez a folyamat nem ment végbe). E hangok és az [e] előtt – szemben az orosszal – a mássalhangzók nem lágyulnak. (Az [i] előtt csak akkor lágyul a mássalhangzó, ha az [ě]-ből ered.)

Az oroszban a hangsúlytalan [o] igen rövid, [a] szerű hanggá vált (bár ezt a helyesírás nem jelöli), az ukránban viszont nem. A változás az orosz déli nyelvjárásaira jellemző, az ukrántól távolabb eső északi nyelvjárásokra nem: ebből a szempontból tehát az ukrán közelebb áll a földrajzilag távol eső orosz nyelvjárásokhoz, mint a szomszédosakhoz. (És hogy a paradoxon még nagyobb legyen: az ukrántól északabbra beszélt belorusz viszont a déli nyelvjárásokkal tart.)

Az [a]-zó déli (piros) és [o]-zó középső és északi (sárga, zöld) nyelvjárások
(Forrás: Wikimedia Commons / Trevbus)

Az ukránra és a délorosz nyelvjárásokra is is jellemző viszont a [g] [h]-szerű hanggá változása: ez viszont az északi orosz nyelvjárásokra és az orosz irodalmi nyelvre nem jellemző. (Jellemző viszont a csehre és a szlovákra, de a lengyelre megint csak nem.)

Az eredeti [i] és [j], illetve [u] és [v] fura keverdésen ment keresztül. A mássalhangzó előtt álló szókezdő [j] az oroszban [i]-vé vált, az ukránban viszont időnként megmaradt, időnként eltűnt (időnként pedig szintén [i]-vé vált). Egyes mássalhangzó-torlódásokkal kezdődő szavakban viszont megjelent az [i].

A [v] viszont – a kemény [l]-lel együtt – mássalhangzók előtt és szóvégen [w]-vé vált. Az eredeti [i] és [u] viszont, ha magánhangzó állt előtte és mássalhangzó utána, [j]-vé, illetve A [w] itt olyan hangot jelöl, mint a w az angolban. [w]-vé vált. Ez mai napig élő váltakozás, amit az [i]/[j] ejtésű ’és’ és az [u]/[w] ejtésű ’-ban/-ben’, ’-ba/be’ stb. elöljárószóban is megfigyelhetünk:

він іде [win ide] 'ő (hímnem) jön/megy')

вона йде [wona jde] 'ő (nőnem) jön/megy'

він і вона [win i wona] 'ő (hímnem) és ő (nőnem)'

вона й він [wona j win] 'ő (nőnem) és ő (hímnem)'

Akik kicsit is ismerik a szláv nyelveket, azoknak feltűnhet, hogy a személyes névmások elején [w] áll (szemben pl. az orosz он [on] ’ő (hímnem)’ és она [ona] ’ő (nőnem)’ alakokkal). Ez akkor fordul elő, ha a szó elején eredetileg [o] vagy [u] állt (l. még вулиця [vulic^ja] ’utca’, orosz улица [ulica]). Hasonló változás a Prága környéki cseh nyelvjárásokban is végbement.

Az orosz és az ukrán közötti hangzásbeli különbséget könnyen felismerhetjük az alábbi videóban, melynek narrátora hol oroszul, hogy ukránul beszél.  Az ukrán leginkább a [te], [ti], [de], [di], fne], [ni] stb. hangkapcsolatoknak köszönhetően nem hangzik „oroszosan”, de feltűnő a mondatdallamok különbsége is. (A film egyébként az ellen tiltakozik, hogy Ukrajnában minden filmet ukrán alámondással vagy szinkronnal kell vetíteni, illetve általában az ukrajnai oroszok „erőszakos elukránosítása” ellen.)

Ragozások

A ragozási különbségek két okból okozhatnak nehézséget. Az egyik eset, ha már azt sem ismerjük fel, melyik tőről van szó; a másik az, amikor a tövet ugyan azonosítjuk, de magát az alakot nem – ez aztán a mondatszerkezet félreértéséhez is vezethet.

Az orosz és az ukrán között jelentős különbség, hogy az ukránban a főnévragozásban is megmaradtak azok a hangváltakozások A [ch] itt olyan hangot jelöl, mint pl. a Bach, pech, technika szavakban.(pl. [k] : [c], [h] (< [g]) : z, [ch] : [sz]), melyekhez hasonlók az oroszban legfeljebb az igeragozásban vagy képzők előtt fordulnak elő. Például az oroszban és az ukránban egyaránt рука [ruka] a ’kéz’, ám a ’kéznek’ az oroszban руке [ruk^je], az ukránban руці [ruci]. Ilyen esetekben az orosz anyanyelvűek nem is ismerik fel mindig az egyébként ismerős szótövet.

A főnévragozásban jelentős különbség, hogy míg a hímnemű orosz főnevek többes szám alanyesetű végződése igen gyakran -а, addig az ukránban ez igencsak kivételes (helyette az -и [i] a jellemző). Hasonlóképpen az egyes számú, úgynevezett elöljárós esetű alakokban az ukránban gyakoribb az -у [u] végződés, mint az oroszban. Az ukrán megőrizte a szláv megszólító esetet, az orosz nem.

A melléknevek rövid alakjai is használatosak jelzőként, míg az oroszban csak a hosszúak – a rövidek legfeljebb állítmányként fordulnak elő. Az oroszban a fokozott mellékneveknél nem különböztetik meg a nemeket, az ukránban igen.

Ruszin faház az ungvári szabadtéri múzeumban
(Forrás: Wikimedia Commons / Лавришин Микола Миколайович / CC BY-SA 3.0)

A két nyelvben másképp ragozódnak egyes számnevek és személyes névmások. (A ruszinban ráadásul a személyes névmásoknak vannak rövid alakjai, melyekhez hasonlók pl. az ukránban és az oroszban nincsenek, de a lengyelben és a szlovákban vannak.)  Egyes igealakok is eltérnek: orosz отняв [otnyav], ukrán віднявши [widnyawsi] ’kivonva, levonásával’. Az orosz igeneves szerkezetek helyett az ukrán gyakrabban használ mellékmondatokat.

Mondatok

Nagy a különbség a birtoklást kifejező mondatokban. Az ukrán a többi szláv nyelvhez hasonlóan egy ’birtokol, van neki’ jelentésű igét használ, ezzel szemben az orosz inkább egy a magyarhoz hasonló szerkezetet (melynek eredeti jelentése ’nálam/nálad/nála/stb. van’). Ez egyébként finnugor hatás az oroszban.

A birtoklást jelölő igetagadó alakja, a нема(є) [nema], [nemaje] ’nincs neki’egyszerűen ’nincs’ jelentésben is használható. Hasonló szerkezet van a lengyelben is, sőt, előfordul a délszlávban is, de utóbbi párhuzam nem teljes, hiszen ott az eredeti ’van neki’ ige állító alakban is használható ’van’ jelentésben.

A ruszinban (és általában a nyugati ukrán nyelvjárásokban) a visszaható ся névmás megmaradt önálló szónak: як ся маєш? [jak szja majes] ’hogy vagy?’ (szó szerint ’hogy magadata bírod/birtoklod’), hasonlóan a nyugati és déli szláv nyelvekhez. Az irodalmi ukránban és az oroszban azonban rátapad az igealakra, mindig közvetlenül azt követi.

Az ukrán nyelvjárások térképe
(Forrás: Wikimedia Commons / Alex K / GNU-FDL 1.2)

Az ukránban, akárcsak a lengyelben, a beloruszban és a Baltikum nyelveiben, az eldöntendő kérdés tipikusan egy speciális kérdőszóval kezdődik: Чи говорите ви по-українськи? ’Beszél Ön ukránul?’ (szó szerintt kb. ’-e beszél Ön ukránul?’). Az orosz irodalmi és köznyelv ilyen mondatszerkezetet nem ismer.

Szókincs

Az orosz szókincs egy jelentős rétege olyan szavakból áll, melyeknek más szláv nyelvekben nincs pontos megfelelőjük. Például az oroszul nem tudok széles körében is jól ismert очень [ocseny] ’nagyon’ vagy az око [oko] ’szem’ szóval függ össze, vagy az очнуть [ocsnuty] ’megérez’ igével. A врать [rvaty] ’hazudik’ ige egy indoeurópai ’mond’ jelentésű igéből származik, de más szláv nyelvben nem fordul elő (bár a врач ’orvos’ megfelelői – bolgár ’varázsló’, szerb.-horvát ’jós’ őrzik a nyomát): szintén orosz sajátosság a valószínűleg ebből fejlődött вор [vor] ’rabló’. Az orosz szókincset a többi szláv nyelv szókincsétől tovább távolítja a tatár jövevényszavak nagy száma.

Jellemző még az orosz irodalmi nyelv szókincsére, hogy az egyházi szlávból jelentős számú olyan szó került be délszláv formában, mely az eredeti oroszos formájában is megvan: a jelentésük azonban kissé megváltozott, tipikusan elvontabbá vált.. Így például a az orosz голова [golova] ’fej’ mellé bekerült a a глава [glava] ’főnök, vezető; fejezet; kupola’; az orosz сторона [sztorona] ’oldal’ mellé a страна [sztrana] ’ország’.

Az ukrán szókincset elsősorban a nyugati, lengyel hatás távolítja el az orosztól. Az ukrán szókincsben sok olyan szó található meg, mely inkább a nyugati szláv nyelveket jellemzi: цибуля [cibul^ja] ’hagyma’ (orosz лук [luk]), година [hodina] ’óra (60 perc)’ (orosz час [csasz]), каламар  [kalamar] ’tintatartó’ (orosz чернилица [csernyilica]), але [ale] ’de’ (orosz а [a], но [no]) stb.

Az alábbi filmjelenet a Díky za každé nové ráno (Köszönet minden új reggelért) című cseh filmből származik. A film főhőse egy Csehországban élő ukrán családapa. A jelenetben rokonok érkeznek látogatóba, és az unokahúg figyelmezteti a főhőst, hogy a bőröndök még az ajtó előtt vannak. Ezzel azonban hatalmas hibát követ el, ugyanis a чумайдан [csumajdan] szót használja ’bőrönd’ jelentésben, ezért a családapa azonnal kihajítja. Mint kifejti, a ’bőrönd’ csehül kufr, lengyelül kufer, ukránul куфер [kufer], oroszul чемодан [csemodan], és ő a чумайдан-t használja (mely az oroszban is erősen beszélt nyelvi alakváltozat). (Egyébként a tatárból származik, oda pedig a perzsából került.)

Hamis barátok

Végül meg kell említenünk, hogy az orosz és az ukrán közötti kölcsönös megértést az úgynevezett hamis barátok is nehezítik. Előfordul, hogy ezek (részben) azonos eredetű szavak, illetve azonos eredetű elemekből épülnek fel, ám a hang- és jelentésváltozásoknak köszönhetően a hangalakok és jelentések másképp kapcsolódnak össze. De van példa arra is, hogy idegen szavak használatosak más-más jelentésben. (A kiejtést itt nem adjuk meg, az írott alakból nyilvánvaló, hogy a különbség nem jelentős.)

ukrán szó	jelentés	orosz szó	jelentés
гарбуз	tök	арбуз	görögdinnye
город	veteményeskert	город	város
двірець	pályaudvar	дворець	palota
дружина	feleség	дружина	hadsereg
жито	rozs	жито	gabona, kukorica
захват	öröm, boldogság	захват	elfogás, elfoglalás
кіт	macska, kandúr	кит	bálna
неділя	vasárnap	неделя	hét (7 nap)
он	ki, kifele	он	ő (hímnem)
ось	íme	ось	tengely
папа	pápa	папа	papa, apuci
повість	regény	повесть	elbeszélés, novella
прізвище	családnév, vezetéknév	прозвище	becenév, gúnynév
родина	család	родина	haza, szülőföld
російський	orosz, oroszországi	российский	oroszországi
руський	ruszin, rutén; keleti szláv	русский	orosz
склеп	pince, sírbolt	склеп	sírbolt
вважати	mérlegel, figyelembe vesz	уважать	tisztel
час	idő	час	óra (60 perc)
чоловік	férj	человек	ember

Párhuzamos szövegek

Végül pedig lássuk, mennyire hasonlít egymásra ugyanaz a szöveg ukránul és oroszul:

Всі люди народжуються вільними і рівними у своїй гідності та правах. Вони наділені розумом і совістю і повинні діяти у відношенні один до одного в дусі братерства.

Все люди рождаются свободными и равными в своем достоинстве и правах. Они наделены разумом и совестью и должны поступать в отношении друг друга в духе братства.

A fenti idézet Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának első pontja, mely magyarul így hangzik: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

Források

Karel Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba

Ukrainian language és kapcsolódó szócikkek

False Friends of the Slavist / Russian-Ukrainian