-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A statisztikák sokszor magukért beszélnek. Persze ehhez az kell, hogy legalább azzal tisztában legyünk, hogy mit mutatnak a számok. És az sem árt, ha valós dolgokat mutatnak.
Korábban már belekezdtünk egy sorozatba, mely egy PowerPoint-fájlban terjesztett, a magyar nyelv és kultúra dicsőségét hirdető lista állításaival foglalkozott. Ennek kapcsán foglalkoztunk azzal, hogy Magyarországé-e a világ második legrégebbi alkotmánya, hatezer éves-e a magyar írásbeliség, az emberi logika csúcsterméke-e a magyar nyelv, magyar nyelvemlék-e a yarmouti felirat, mit mondott valójában Sir Bowring a magyar nyelvről, a magyarban van-e egyedül szó a hétfejű sárkányra, hogy a nyugat-európai „világnyelvekben” hány magánhangzó van, vagy hogy mit mondott Széchenyi a magyarságról. Olvasónk, Ferenc ezúttal egy romániai oldalon figyelt fel a gyűjtemény egy rövidebb változatára, azon belül is egy olyan rész keltette fel a figyelmét, mellyel eddig még nem foglalkoztunk. Az általunk ismert változat így hangzik:
Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépekkel, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az ős-török, türkmén 26 %, !
A székelyföldi változatban viszont a hébert nem említik, egyébként a szöveg szóról szóra megegyezik. A szöveggel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy szanszkritnak az ó-indoárja irodalmi változatát nevezik, ezt a nyelvet pedig a mai Pakisztán és Északnyugat-India területén beszélték. A buddhizmus elterjedésével párhuzamosan elterjedt Tibetben is, de körülbelül olyan szerepet töltött be, mint a középkortól az újkor elejéig Magyarországon a latin. Aligha kell magyaráznunk, hogy elég furcsa lenne, ha valaki a latinnal kapcsolatos statisztikai vizsgálataihoz éppen a magyarországi latint választaná. A mundakhol nyelvnek pedig nem sikerült nyomára bukkannunk: a neten kizárólag az emlegetett listában fordul elő. Indiában azonban vannak munda nyelvek, ezek között is van ho, melyet kol néven is emlegetnek: talán ennek neve torzult el a felismerhetetlenségig. Az pedig, hogy a csendes-óciánit az állítások terjesztői miért nem képesek csendes-óceánira javítani, és a hibát miért viszik át még az általuk készített infografikára is, végképp nem tudjuk megérteni. (Persze a Csendes-Óceán szigetein egészen különböző nyelveket beszélnek, így ha létezne is ilyesmi statisztika, ezeket a nyelveket aligha lehetne egyetlen számmal jellemezni.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ferenc a következőket írja:
Sajnos, akaratlanul is találtam egy elég érdekes cikket, amelyben leírják, hogy a magyar nyelvben található a legtöbb ős-etimon. Hogy mi az az etimon? Sajnos nem tudom, nem is találtam meg, hogy mit jelent, ahogy azt sem, hogy mitől függ a nyelvek "ősiessége"
Az etimon valóban létező szó, és a szaknyelvben is használják. Eredetileg a görögben azt jelenti, hogy ’valódi jelentés’, de ma ’az a szó, amelyikből a vizsgált szó származik’ jelentésben használják. A származás itt elég széles értelemben veendő: jelentheti a szó egy korábbi formáját (és jelentését), jövevényszavaknál az átadó nyelv szavát, képzett szavaknál azt a szót, amelyekből képezték stb. – sőt ezek láncolatát is. Általában azt a szót nevezik egy szó etimonjának, ameddig visszavezethető.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pedro Aguiar / CC BY-SA 3.0)
Ebből következik az is, hogy nem szokás általában etimonról beszélni: egy etimon egy (több) másik szónak lehet az etimonja, nem csak úgy általában. Persze az anyukák is valaki(k)nek az anyukája (anyukái), de attól még beszélhetünk anyukákról általában – ilyen értelemben beszélhetünk persze etimonokról olyan értelemben, hogy azok a szavak, amelyekből szavak erednek. de mi lenne az ősetimon (amit természetesen a magyar helyesírás szabályainak értelmében nem írhatunk ős-etimonnak)? A szöveg írója feltehetően úgy képzeli, hogy volt egy ősnyelv, és ennek a szavai számítanak ősetimonoknak. Az azonban nem világos, hogy képzeli ezek megőrzését. Az a megfogalmazás, hogy „összehasonlításokat végeztek [...], hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet [...] az ős-etimonokból”, olyasmire utalna, hogy azt vizsgálták, hogy az azonosított ősetimonok hány százaléka van meg egy nyelvben. Az olyan állítások viszont, mint „a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz” nem erre vonatkoznak, hanem arra, hogy a mai magyar nyelv szavainak hány százaléka vezethető vissza ezekre az ősetimonokra (a válasz valami olyasmi lehetne, hogy „a mai magyar nyelvben az ősetimonok 68%-a mutatható ki”). Természetesen az ilyen számítások esetében is felmerülhet a kérdés, hogy mi számíthat a mai magyar nyelv szavának: ide vesszük-e a csak szűkebb rétegek által használt nyelvjárási, szaknyelvi vagy szlengszavakat; a sokak által megértett, de kevesek által használt régies (archaikus) szavat, mit számolunk egy szónak, szótári szavakkal számolunk-e, vagy szövegbeli szavakkal stb. De még ha el is fogadjuk, hogy volt egy ősnyelv, melynek szavait egyes nyelvek inkább, mások kevésbé őrizték meg, akkor sem mondhatjuk, hogy az utóbbi nyelvek ősibbek, régebbiek – legfeljebb archaikusabbak, régiesebbek.
Persze az egész felvetés teljesen tudománytalan, hiszen a nyelvtudomány nem tud semmiféle ősetimonokról, és nem foglalkoztatják olyan kérdések, hogy melyik nyelv „ősibb”. A nyelvek eredete az idők homályába vész, az sem biztos, hogy az összes nyelv egyetlen valamikori nyelvre vezethető vissza – ha így is van, ezt a nyelvet nagyon régen beszélhették, és megléte nem igazolható. Arról nem is beszélve, hogy bármiféle ősetimonokról van szó, azok között nyilván egy halom jelentése független a kultúrától (pl. ’eszik’, ’iszik’, ’megy’, ’víz’, ’szél’ stb.), tehát semmit nem árul el semmiféle ősműveltségről.
(Forrás: Wikimedia Commons / GFreihalter / CC BY-SA 3.0)
Az állítás a Sorbonne-ra hivatkozik, amely 1970 óta mint intézmény nem is létezik, helyén több felsőoktatási intézmény működik, és ezek közül is több nevében szerepel a Sorbonne szó. Hiteles, ellenőrizhető információról akkor beszélhetnénk, ha fel lenne tüntetve, kik és mikor végezték a vizsgálatot, illetve hol publikálták az eredményeket. Nem véletlen, hogy ezek az információk nem szerepelnek – de biztatjuk olvasóinkat, hogy ha tudják, pontosabban milyen kutatásról van szó, írják meg kommentben.