-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Nem szoktunk olyasmit idézni, hogy „Borús időben nem árt esernyőt venni magunkhoz” (Babits Mihály) vagy „Ha nyikorog az ajtó, érdemes megolajozni a zsanért” (Ady Endre). Természetesen nem azért, mert nem értünk velük egyet, hanem azért, mert igazságtartalmuk túlságosan is magától értetődő, és megfogalmazásuk sem annyira találó, hogy a kijelentést az adott formában ismételjük meg.
Többször foglalkoztunk már azzal a gyűjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves, illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejű sárkányra. Legutóbb pedig a nyugat-európai „világnyelvekben” található magánhangzók számával foglalkoztunk. Most csak egyetlen idézettel foglalkozunk, mely állítólag Széchenyi Istvántól származik.
Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Kézenfekvő lenne azt vizsgálni, hogy mondott-e, írt-e ilyet Széchenyi. Mi úgy találtuk, hogy bár a mondás több mint kétszáz alkalommal bukkan fel szerte az interneten, pontos forrása sehol nincs megjelölve. Az sem lehet véletlen, hogy leginkább fórumokon, magánjellegű oldalakon, magánvéleményt kifejtő cikkekben bukkan fel, tanulmányokban nem – de ennek nem csak az lehet az oka, hogy nem hiteles. Azt mindenesetre nehéz lenne cáfolni, hogy Széchenyi soha nem írt, pláne, hogy nem mondott ilyet. Erre azonban nincs is szükség.
Idézni ugyanis akkor érdemes, ha a mondás különösképpen bölcs vagy szellemes. Az nem elég, hogy ha a mondás igaz. Nem szoktunk olyasmit idézni, hogy „Borús időben nem árt esernyőt venni magunkhoz” (Babits Mihály) vagy „Ha nyikorog az ajtó, érdemes megolajozni a zsanért” (Ady Endre). Természetesen nem azért, mert nem értünk velük egyet, hanem azért, mert igazságtartalmuk túlságosan is magától értetődő, és megfogalmazásuk sem annyira találó, hogy a kijelentést az adott formában ismételjük meg.
Vizsgáljuk meg, mennyire találó a Széchenyinek tulajdonított mondás! Kezdjük a végéről! Tényleg nem lehetetlen magyarnak lenni? Mivel vagyunk egy páran magyarok (ha nem is tizenötmillióan), és korábban is voltunk néhányan, mondhatjuk, hogy nem: tényleg nem lehetetlen. (Más kérdés az, hogy ha nehéz is, mennyire tudunk ezen változtatni...) Nehéz-e? Erre az őszinte válasz valószínűleg az, hogy igen, időnként nagyon nehéz, de máskor egyáltalán nem az. És időnként nagyon jó, de máskor egyáltalán nem. Nem állíthatjuk tehát, hogy a mondás egyértelműen igaz lenne.
De nem is ez az igazi nagy probléma vele, hanem az, hogy nem találó, sőt, egyenesen sekélyes. Nagyon sok dologról elmondhatunk hasonlót, amely éppúgy időnként igaz lesz, időnként hamis:
Jó szlováknak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó kínainak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó anyának lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó tanárnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó katonának lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó reformátusnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Jó nőnek lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
A sor a végtelenségig folytatható tovább. Ebből beláthatjuk, hogy a mondás nem fogalmaz meg olyan gondolatot, melyet idézni lenne érdemes. Ez azonban még nem jelenti, hogy ha Széchenyi (vagy más) ezt mondta, butaságot mondott. Lehet, hogy az adott helyen, időben, helyzetben ez a mondás nagyon is helyénvaló volt. De akkor sem fogalmazott meg olyan bölcsességet, melyre emlékezni lenne érdemes. Aki szerint magyarnak lenni jó, de nehéz, bár nem lehetetlen, fogalmazza meg a saját szavaival, és ne Széchenyire hivatkozzon. Már ha Széchenyi egyáltalán mondott ilyet...