Vannak nyelvhasználók, akik egyáltalán nem érzékenyek nyelvi kérdésekre, és a legszembetűnőbb jelenségeket sem veszik észre. Vannak azonban olyanok, akik rendkívül érdekes dolgokat képesek megfigyelni, és szinte sajnáljuk, hogy nem mentek nyelvésznek. Ilyen felfedezést tett Krisztián nevű olvasónk is:

Egy gyors kérdésem van: mennyire ismert a luftballon szó "luftbalmok" többesszámú alakja? Gyerekkoromban szüleimtől többször hallottam, de nem tudom, hogy ez csak családi nyelvhasználat-e, vagy félig-meddig köznyelvi alak, illetve, hogy vajon miért lehet szokatlan alakja?

Nos, azt nehéz megmondani, hogy az alak mennyire elterjedt. A neten kb. tucatnyi találat van rá (a luftballonok jóval gyakoribb), ami vagy azt jelenti, hogy kevesen használják így, vagy azt, hogy nem érzik eléggé köznyelvi alaknak. Azonban a tárgyesetű luftbalmot háromszor gyakoribb, igaz, a találatok egy részében elítélően idézik, és van, ahol idézőjelben szerepel.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az adatok A magyar nyelv etimológiai szótárából (TESz.) származnak. A luftballon német eredetű szó, a Luft ’levegő’ és a Ballon ’léggömb; lombik; izzólámpa búrája stb.’ A német Ballon az olasz pallone ’nagy labda’ szóból erde, melyet a palla szóból képeztek.  Ez a szó a longobárdból (lombardból) került az olaszba. A longobárd egy germán nyelv(járás) volt, a szó eredetét tekintve azonos az angol ball ’labda’ szóval. Az olaszból a francián keresztül került a németbe, onnan pedig számos más nyelvbe. A ballon magyarban a 18. század végén bukkan fel ’labda’ jelentésben, majd a 19. század elején ’léghajó’ jelentésben. A 20. század elején már ’üvegtartály’, közepén ’ballonvászon’ jelentésben is használták. A luftballon a ballonnal azonos évben 1793-ban bukkan fel, szintén ’léghajó’ jelentésben, ’játékként használt léggömb, lufi’ jelentésben csak száz évvel később jelenik meg.

Forrás: Wikimedia Commons / Love Krittaya

A ballon szót már a 19. század legelején is megtaláljuk balom alakban. Időnként ma is előfordul a hangkivetés nélküli formákban is – el is indítja a lingvicista kommentek áradatát. A TESz. szerint az m-es változatok a magyarban fejlődtek. Ennek némiképpen ellentmond, hogy ha rákeresünk a luftballom alakra, akkor egy halom más nyelvű – köztük német – adatot találunk. Akár a magyarban alakult ki a az m-es változat, akár így vettük át, az egészen biztos, hogy a balom : balmok : balmot stb. ragozás a halom : halmok : halmot típus hatására alakult ki. (Hasonló, de n-re végződő szavunk nincs, ezért a *luftbalnok, *luftbalnot nem fordul elő)

Kicsit más a helyzet az -ll-lel.Az [ll] ejtéssel szintén nem alakulhatott ki hangkivetéses ragozás – viszont ha kialakult volna, az [ll] mássalhangzókapcsolatban amúgy is rövidült volna. Az -ll- a németben sem jelöl hosszú mássalhangzót, csupán azt, hogy az első szótag magánhangzója rövid. A német kiejtés alapján tehát eleve [balon] formában kellett átvennünk, és a mai napig gyakran így ejtjük. A [ballon] ejtésmód csupán az íráskép hatására terjedt el – mivel régóta meghonosodott szóról van szó, tulajdonképpen nem is érthető, a helyesírási szabályzat miért követi az idegen írásmódot, és miért a ballon, luftballon formákat írja elő.

Összefoglalásként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a luftbalmok nem a luftballon, hanem a luftbalom többes számú alakja volt. Később azonban a hangkivetés nélküli luftbalom- tőváltozat erősebben visszatorult, mint a hangkivetéses luftbalmo-, ezért a nyelvhasználók ma úgy érezhetik, hogy a a luftbalmok nem a luftballon ragozott alakja. Lényegében tehát szuppletív ragozásról beszélünk, azzal a különleges megszorítással, hogy a különböző paradigmák összeolvadó alakjai azonos eredetűek.