-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A természetben nincs természetfeletti – mondják. Egy mesterséges nyelv matematikai pontosságú igénnyel való megtervezése azonban könnyen produkálhat logikátlanságokat, ha a tisztán logikai nyelvtervezési szempontokat megkíséreljük összeegyeztetni a természetesség igényével is.
A 19. század végén kibontakozó egységesítési és szabványosítási folyamatok egyik jelképes csúcspontja, az 1900-as párizsi világkiállítás adja meg a lökést ahhoz a gondolathoz, mely szerint a nemzetközi nyelv kérdését is egy egységes szervezetre kell bízni. Ennek a gondolatnak az élére két francia matematikus, Louis Couturat és Léopold Leau áll: vezetésükkel jön létre 1901. január 17-én az ún. Delegáció (Délégation pour l’adoption d’une langue auxiliare internationale). A Delegáció alapító tagjai közt magyar részről ott van Eötvös Loránd is, akit később Rados Gusztáv helyettesített.
(Forrás: Wikimedia Commons / Lucien Baylac)
A szervezet deklarációja értelmében hamarosan létrejön a Bizottság (Comité), mely a számos nyelvtervezet közül az eszperantót választja ki nemzetközi segédnyelvként, ám jelentős módosításokat javasol. A Couturat által megalkotott (és álnéven beterjesztett) új nyelv neve: ido (ez eszperantó és ido nyelven is azt jelenti: ’utód’; tkp. az eszperantó utódja).
Illogikus logika
Couturat logikai szempontból bírálja az eszperantót: az ugyanis szerinte nem elég logikus. A zamenhofi eszperantó eklektikus és éppen ezert heterogén mivolta is szúrta az ido atyjának szemét: Zamenhof ugyanis az általa ismert nyelvekből kedve szerint válogatott be nyelvtani és lexikai elemeket az eszperantóba. Couturat így a logika nevében egyidejűleg kísérli meg homogénebbé és emellett természetesebbé tenni az eszperantó utódnyelvét: „latinizálja” azt. A logikusság és természetesség igényének együttes szem előtt tartása azonban megoldhatatlan feladványnak bizonyul. A Couturat által megalkotott ido felemásra sikeredik: több ponton kevésbé logikus, mint maga az eszperantó. Logika ide vagy oda, van néhány következetlenség a nyelvben.
Az ido először is száműzi a korban nyomdatechnikailag nehézkesnek ítélt úgynevezett kalapos betűket (ĉapelitaj literoj): ĉ [cs], ĝ [dzs], ĥ (mint a ch Bach nevében), ĵ [zs], ŝ [s] (és ŭ – mint az angol w). Ezeket részben más megoldással helyettesíti (ch [cs], j [zs], sh [s], w), részben teljesen mellőzi; az ido abc által használt 26 betűből viszont négy teljesen új az eszperantóhoz képest: q, w, x, y, melyek közül több nem felel meg az eszperantó által oly büszkén vállalt ’egy betű = egy hang’ elvének.. Míg az eszperantóban a hangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik, az idóban van néhány kivétel: pl. főnévi igenevek esetében a hangsúly mindig az utolsó szótagra kerül.
Határozatlan névelő egyik nyelvben sincs. A határozott névelő mindkét nyelvben azonos, ám az idóban bizonyos szituációkban megkívántatik a többes számú névelő: La lasta Habsburg – Le lasta Habsburg (’Az utolsó Habsburg – Az utolsó Habsburgok’; az eszperantoban: La lasta Habsburgo – La lastaj Habsburgoj).
A főnevek, melléknevek és határozók mindkét nyelvben alapesetben -o, -a, illetve és -e végződést kapnak.
A zamenhofi többes szám -j végződését Couturat a latinosabbnak ítélt (és egyes neolatin nyelvekben létező) -i végződésre cseréli. Az eszperantó tárgyeset -n végződését az ido is megőrzi, de az eszperantóval szemben a mindkét nyelvben általános alany–ige–tárgy (SVO) szórendben nem használja. A fordított szórendben, ami leggyakrabban (bár lehet más is) tárgy–alany–ige OSV, viszont igen. S míg az eszperantóban a mellékneveket egyeztetik a főnevekkel, az idóban soha. Így:
Mi vidas la grandajn domojn. Me vidas la granda domi. ’Látom a nagy házakat.’ La grandajn domojn mi vidas. La granda domin me vidas. ’A nagy házakat látom.’
A számnevek és névmások rendszere sem ússza meg változások nélkül – bár e változások nem jelentenek automatikusan egyszerűsödést.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Logika vagy természetesség?
Az ido naturalisztikus mivoltának egyik leginkább nyilvánvaló vonása az, hogy Couturat egyetlen mozdulattal elveti az ún. tabellaszavak – azaz a névmások – zamenhofi (és nagyon is logikus) rendszerét és helyettesíti ezeket „természetesebb”, de kevésbé logikus alakokkal.
(Forrás: Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. 236. oldal))
Bár az eszperantó alapvető vonásait megőrzi, az ido igei és igenévi rendszere is átalakul: nem feltétlenül előnyére. Számos más újdonság mellett létrejön pl. egy szintetikus képzésű passzív igealak (az igető+létige kombinációjából; pl. santig+esez ’szenteltessék’). A főnévi igenevek eszperantó -i végződését a funkciójában az eszperantóhoz képest újszerű, ám jóval bonyolultabb -ir, -ar, -or veszi át.
Me joyas vidir. Me joyas vidar. Me joyas vidor. Örülök, hogy láttam. Örülök, hogy látok. Örülök, hogy látni fogok.
A szóképzés területén az eszperantó elő- és utóképzők számát Couturat jócskán megnöveli az idóban. Új képzők bevezetése mellett pontosítja és redukálja számos másik jelentését: ezáltal ugyan a rendszer jóval árnyaltabb és egyértelműbb, de nehezebb is. (Egy-két képző később az eszperantóban is felbukkan.)
(Forrás: Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. 238. oldal)
A szókészlet terén Couturat az eszperantó eklektikus (és mesterséges) mivoltával szemben szintén „latinizál” és általa természetesebbnek tekintett alakokat részesít előnyben. A zamenhofi (szláv, germán és pl. görög) szóelemek közül többet lecserél latinosabbnak ítélt alakra, bár nem a teljesség igényével, és nem is következetes módon. A dolog érdekessége, hogy az ido lexikális újításainak egy része később bekerül az eszperantóba is: pl. az ido gaya – trista (eszperantó gaja – malgaja) ’vidám – szomorú’ hatására később az eszperantóban is felbukkan a trista alak.
Végül álljon itt összehasonlításul a Miatyánk eszperantó és ido nyelven:
Patro nia, kiu estas en la ĉielo, Via nomo estu sanktigita.
Venu Via regno,
Plenumiĝu Via volo,
kiel en la ĉielo, tiel ankaŭ sur la tero.
Nian panon ĉiutagan donu al ni hodiaŭ.
Kaj pardonu al ni niajn ŝuldojn,
kiel ankaŭ ni pardonas al niaj ŝuldantoj.
Kaj ne konduku ni en tenton,
sed liberigu nin de la malbono.Patro nia, qua esas en la cielo,
tua nomo santigesez;
tua regno alvenez;
tua volo facesez
quale en la cielo, tale anke en la tero.
Donez a ni cadie l’omnadiala pano,
e pardonez a ni nia ofensi,
quale anke ni pardonas a nia ofensanti,
e ne duktez ni aden la tento,
ma liberigez ni del malajo.
A logika és természetesség szempontjából összességében azt mondhatjuk, a matematikus nyelve, bár inkább hat természetesnek, számos szempontból kevésbé logikus, mint a szemorvosé.
Felhasznált források
Antal László (szerk.): A világnyelv. Gondolat, Budapest, 1984
Beaufront, L. de: Ido gyakorlókönyv. Ido-editorio, Budapest, 1918
Beaufront, L. de: Kompleta gramatiko detaloza di la linguo internaciona ido. Editorio Krayono, Ponferrada, 2004
Couturat, Louis – Leau, Léopold: Histoire de la langue universelle. Libraire Hachette, Paris, 1903
Csatkai József ˗ Petrányi István: Az ido világnyelv tankönyve. Sabaria Ido-csoport, Szombathely, 1924
Csatkai József: Ido nyelvtan. Az Ido Világnyelv Magyarországi Szövetsége, 1935
Orczy, barono L. de: Választmány-féle nemzetközi segédnyelv. Magyar kalauz. Hungara gvidlibreto. Kereskedelmi Nyomda Részvénytársaság, Fiume, 1909
Szentkereszty Zsigmond, dr. báró: Az ido internacionális nyelv nyelvtana és szótárai. Budapest, 1913
Szentkereszty Zsigmond, dr. báró: Az ido internacionális nyelv nyelvtana. Ido-editorio, Budapest, 1918
Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. Gondolat, Budapest, 1977
Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Történeti vázlat és forrástanulmány. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980
Varga-Haszonits Zsuzsanna (szerk.): Interlingvisztikai szöveggyűjtemény I. kötet. A naturalista irányzat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986