Korábban már írtunk arról, hogy hányféle tévhit él a védőoltásokkal kapcsolatosan. A téma szomorú aktualitása, hogy 2015 januárjában az Egyesült Államokban újabb kanyarós eseteket regisztráltak. A kanyaró védőoltás segítségével csaknem 100 százalékosan megelőzhető. Viszont az MMR elnevezésű védőoltásról – amely a kanyaró, a mumpsz és a rubeola (rózsahimlő) ellen véd – régóta kering a hír, hogy autizmust okoz. A feltevést többször is cáfolták, ennek ellenére mind a mai napig vannak olyan szülők, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeiket nem oltatják be. Ezzel egyébként nemcsak a saját csemetéiket veszélyeztetik, hanem a környezetükben élőket is. Ugyanis minél többen vannak azok, akik nincsenek beoltva, annál valószínűbb, hogy egy betegség újra fölüti a fejét, és igen gyorsan elterjed.

Miért olyan nehéz meggyőzni az oltáselleneseket? Miért nem hatnak rájuk az észérvek, a kutatási eredmények, a bizonyítékok? – Egy új vizsgálatban éppen ezekre a kérdésekre kerestek választ a kutatók: az oltás beadatását propagáló üzenetek, illetve az oltásellenesek érveit cáfoló érveket kommunikáló társadalmi célú hirdetések hatékonyságát vizsgálták meg. Az derült ki, hogy az oltással kapcsolatos meggyőző üzenetek egyike sem működik, sőt még olyanok is vannak, amelyek inkább ártanak, mint használnak. Az eredményekről a Mother Jones számolt be.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Minél inkább próbáljuk meggyőzni az oltáselleneseket arról, hogy oltassák be gyermekeiket, annál kevésbé valószínű, hogy megteszik ezt – derült ki a Pediatrics című szaklapban közölt tanulmányból. A vizsgálatban négy az oltások beadatását propagáló üzenetet vizsgáltak meg; ezek közül három közvetlenül a CDC-től, az amerikai járványügyi hatóságtól származott. Az eredmény lesújtó: a vizsgált négy közül egyik üzenet sem volt sikeres. Az pedig egyenesen aggasztó, hogy némelyik üzenet „vissza is üthet”, így vagy megerősíti az oltásellenes tévhiteket, vagy pedig a hatására a szülők még kevésbé szándékoznak beoltatni a gyermekeiket.

A kutatást Brendan Nyhan, Darthmouth College politológus kutatója és munkatársai vezették; arra voltak kíváncsiak, mennyire nehéz valakit meggyőzni megingathatatlan tényekkel kapcsolatos tévhiteiben. A kutatás előzménye egy korábbi vizsgálat volt, amelyben politikailag konzervatív beállítottságú résztvevőket teszteltek. A résztvevők egy álhírt olvastak, amelyben szerepelt egy idézet George W. Bushtól, amely szerint Irakban tömegpusztító fegyverek vannak. Később egy tényszerű korrekciót is olvashattak, amely szerint az előbbi állítás nem volt igaz. A résztvevők azonban még inkább hittek Bush hazugságának a korrekció elolvasása után; tehát a korrekciónak ellentétes hatása lett, mint amit vártak tőle. Az oltásokkal kapcsolatos társadalmi vita nagyon jó táptalaja a fentihez hasonló elfogult és egyoldalú érvelésnek. Egy újabb kutatásból pedig az is kiderült, hogy az oltást ellenzők sokszor összeesküvés-elméletekben hisznek és paranoid gondolkodásúak.

Forrás: Wikimedia Commons / John Snape / CC BY-SA 3.0

A reprezentatív mintán végzett kutatásban 1759 amerikai vett részt, akiknek legalább egy otthon nevelt gyerekük volt. A kísérlet első felében a kutatók a résztvevők oltásokkal kapcsolatos nézeteit, elképzeléseit mérték föl. Utána pedig arra kérték őket, hogy fontoljanak meg egy-egy tanácsot, üzenetet az oltások hatásosságával és fontosságával kapcsolatosan, különös tekintettel arra, mennyire fontos, hogy a gyerekek megkapják az MMR-védőoltást.

Az első üzenet, amit „autizmus – korrekció”-nak neveztek, tudományos tényeket hozott fel az ellen, hogy az MMR autizmust okozna, emellett állította, hogy a védőoltás biztonságos és hatékony – többféle vizsgálatra hivatkozva. A második üzenet, amit „betegségek kockázatai” címmel rövidítettek, felsorolta a védőoltásokkal lekerülhető betegségek, a mumpsz, a kanyaró, a rubeola kockázatait és szövődményeit. A harmadik üzenet, amit „betegségnarratíva„-ként rövidítettek, egy 10 hónapos kisfiú történetét mesélte el, aki egy orvosi rendelő várójában kapta el a kanyarót, ami miatt 41°C-os láza lett. Ez a három üzenet a CDC által végzett, oltások melletti kampányokon alapult. A negyedik üzenetnek (amit „betegségképek”-nek hívtak) közvetlenül nem volt köze a CDC kampányaihoz, ez olyan képeket, ábrákat tartalmazott, amelyekről az volt leolvasható, hogy milyen hatásai vannak az oltásokkal kiküszöbölhető betegségeknek a gyerekekre.

Az eredmények szerint a „betegségnarratívák” és a „betegségképek” voltak a legkevésbé hatékony üzenetek, ezek rendszerint visszaütöttek, és az ellenkező hatást váltották ki. Hogy miért ezek az üzenetek voltak a legsikertelenebbek, abban nem biztosak a kutatók. Nyhan szerint elképzelhető, hogy a beteg gyerekről kialakított képbe ezek a történetek és képek  nem illeszkednek bele, sokkal inkább az olyanok, mint az oltások mellékhatásai.

Forrás: Wikimedia Commons / United States Department of Health and Human Services

A másik két üzenetnek sokkal vegyesebb hatása volt. A betegségek kockázataira hivatkozó üzenet nem okozott ugyan semmilyen kárt, de előny sem származott belőle: azaz tökéletesen hatástalan volt. Az autizmus-tévhit korrekciójára vonatkozó üzenet egy kis mértékben bár, de csökkentette a tévhit hívőinek a számát. Ugyanakkor az addig oltásellenes szülők ettől még nem lettek hajlamosabbak az oltások beadatására. 

A kutatók hangsúlyozzák, hogy munkájukból nem lehet levonni következtetéseket más, oltást propagáló üzenetekre vonatkozóan. A hatástalanság csupán a vizsgált üzenetekre mondható ki. Lehetséges, hogy vannak hatásos üzeneteket, de ezeket is tesztelni kellene. Nyhan arra is fölhívja a figyelmet, hogy eredményeikből az sem következik, hogy nem érdemes fölhívni a figyelmet a védőoltások elmulasztásának veszélyeire. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az üzenetek hatásosságát bizony tesztelni kell, mielőtt szélesebb közönség elé viszik őket. Ugyanis, ha az üzenetek visszaütnek, akkor az ellenkező hatást érik el, mint ami a céljuk volt.

Forrás

Study: You Can't Change an Anti-Vaxxer's Mind