@lcsaszar: kösz szépen mindkettőtöknek. Jó tudni.

@El Vaquero: Azért nem, mert bár a színt (szín a szürke?) gray-ként írják, a kutyafajtánál megtartották a greyhound alakot.

@El Vaquero: Talán ez ad némi támpontot:

www.greyorgray.com/

@Csigabi: valószínű, hogy az én korosztályom, mert én sem tudtam, hogy mi ez a Greyhound, még angolul sem ismertem, hogy ez egy amerikai buszcég. Ráadásul akkor nem is értem, hogy miért nem Grayhoundnak írják.

@Csigabi: Még mecsbokszom is volt ilyen: good_old_toys.homestead.com/files/MB_Greyhound_bus1.JPG

@Mártonfi Attila: Pontosan. De lehet, hogy nadivereb nem a mi korosztályunk...

@nadivereb: Hát vicces, mert a Greyhoundot én már akkor tudtam, amikor még nagyon gyenge volt az angolom. A Fonográf Levél a távolból című dalának angol címe: Greyhound, és a „Távolból írok, kedvesem” így hangzik az angolra fordított változatban, hogy: „Greyhound, take me back where I belong”. Ennek megértéséhez meg szükséges volt kideríteni, hogy miért egy agár apportírozza a dalbeli lírai ént.

(krémese, de mindegy)

@Leiter Jakab: Ez amolyan lusta asszony rétese. Az se rétes, ez se fordítás. Amúgy meg a legjobb szó rá tényleg az, hogy belterjes, ezzel a színházba járó "tömegeket" csak elidegeníteni lehet, amikor a szándékolt poént a nézőtér 1%-a érti meg.

@Leiter Jakab: én pont ezen morfondíroztam: az egy dolog, ha ez egy visszatérő geg, de annak baromi belterjes és nehezen érthető. Ugyanis nem elég ismerni az alkotókat (vagyis egyáltalán tudni a geg létezéséről), de elég jól kell tudni angolul is ahhoz, hogy az ember egyáltalán értelmezni tudja. Sőt, még angolul se elég tudni, de az adott (jelen esetben amerikai) kultúrát is ismerni kell.

A Greyhound - Agár "fordítás" pl., amit @Mártonfi Attila: írt, az nálam már nagyon szélsőséges: meggyőződésem, hogy még a magyar közönség angolul perfektül beszélő részének nagy része se ismeri ezt a márkanevet.

@Mártonfi Attila: Na erre pont nem gondoltam, de jogos lehet. Akkor viszont az a kérdésem, hogy mennyire jó ötlet ezt így csinálni? Ettől lenne az eredetihez közelibb a szöveg? Mert szerintem ez a nyelv működésének és a fordítás funkciójának a félreértése. Ha valaki nem ismeri a green thumb kifejezést angolul, akkor az magyar anyanyelvűként aligha fogja megérteni a zöld hüvelykujjat. Persze, lehet utána körülírni, meg olyan kontextust teremteni köré, de akkor minden ilyen kifejezéskor el kell ezt játszani, ami eléggé más dolgok rovására mehet, és egy idő után baromi erőltetettnek fog hatni.

@Fejes László (nyest.hu): Ezért tettem bele a linket, mert felmerült bennem, hogy valaki esetleg rákeres, talál ezret, és rámondja, hogy de hát ilyet mondunk - te is láthattad, hogy a létező találatok ellenére mégsem lehet azt mondani, hogy ez egy létező kifejezés magyarul.

A konkrét témához nem tudok hozzászólni, de azt sajnos tényleg be kell látni, hogy az igényes és szakszerű munka ma nagyon kivételes. És ez kb. mindenre vonatkozik. (Én pl. a falra tudnék mászni, amikor azt látom, hogy a Facebookon nyelvtanfolyamot hirdetnek, és a szöveg már magyarul is tele van helyesírási és tipográfiai hibával, igénytelenül összehányt mondatok, a vessző után nincs szóköz stb. Milyen lehet egy ilyen nyelvtanfolyam színvonala?)

Azt hiszem, nem véletlen hibáról, hanem szándékos koncepcióról van szó. A cikket olvasva kitaláltam, hogy csakis Zsótér–Ungár-produkcióról szólhat, az ilyen értelemben vett szövegközeliség ugyanis a védjegyük. Az okát nem tudom, de sok előadáson keresztül megfigyeltem, hogy nagyon kedvelik a szó szerinti fordításokat. Úgy tudom, van, amikor „hagyományosan” lefordított szövegeket átdolgoznak, épp arra törekedve, hogy szóról szóra literálisan feleljen meg a magyar szöveg az eredetinek, ezzel próbálva megközelíteni az eredeti nyelv szellemét.

A legmarkánsabb két példa a Vágyvillamosból ugrik be (érdekes, hogy a címhez hozzányúltak, de nem lett belőle: Egy utcaautó, amit vágynak neveztek). A Radnóti Színházban nagy sikerrel játszott előadásban rendszeresen Méznek (Honey) szólítják egymást, és Agárral közlekednek (Greyhound), amikor távolsági buszra szállnak.

Szóval ez biztosan nem benézés, ez koncepció. Hogy mi erről a koncepcióról a véleményünk, az más kérdés. (Mondjuk úgy, Zsótér művészetét nem ezért a technikáért szeretem.)

Angol nyelvterületen amúgy is szeretik ezt az "out there" kifejezést (The Truth is Out There), amit mi szolgaian lefordítunk "odakint"-re., vagy ami még rosszabb, "odaát"-ra. Szó volt róla a Leter Jakab blogon régebben.