@Sultanus Constantinus: nem olyan biztos, hogy rosszat jelentett, hogy csak ketten magázódtatok, magázás mellett is lehet korrekt viszonyt fenntartani. Az engem is zavar, mikor nálamnál sokkal idősebb erőlteti a tegezést oda-vissza, olyankor meg azt szoktam csinálni, hogy nem formális a viszony, és szimpatikus az illető, akkor tegezem, eleget téve a kérésének, ha nem szimpatikus, akkor magázom, de nem várom el viszont a magázást, ennyi oldást még meg szoktam engedni, ha az életkor indokolja főleg a magázást. Formális helyzetben mindenképpen csak magázás (kivéve, ha annyira nagy a kölcsönös szimpátia, annyira sok a közös pont), és itt nem csak a főnök, hanem pl. tanári viszonyban is. Egyetemen volt egy pár szemétláda oktató, tanár, aki bejátszotta ezt az ő sem öreg még, meg milyen jó fej, mennyire megérti a mi korosztályunkat, meg milyen jó fejek, mennyire nem igazak a róla szóló híresztelések, aztán vizsgán az évfolyam 50-90%-át kiszorta, ja, vagyunk haverok a seggem.

Szóval a magázódás nekem bejött hatékonyságügyileg, egyáltalán nem olyan elavult baromság, mint amilyennek tartják. Olyannyira, hogy ha lehetne játszani angolból, megjátszanám, de mivel nincs magázódás (nyelvtörténeti okból csak magázódás van az angolban, de ezt mára már mindenki tegezésnek használja), így nem tudom. Amúgy is furcsán jön ki, hogy elég éneklős, tág dallamközös az angol beszédem, szándékosan, teszem hozzá, és ez angol anyanyelvűek helyén kezelik, de néha a külföldiek, főleg a keletről jöttek (akik a barátságtalan beszédhez, színtelen, lapos hanghoz, prozódiához vannak hozzászokva), több esetben félreértik. Az illedelmesség és a niceness-ség helyett a túlzott haverkodás ás benyalás jeleként értelmezik sokszor félre, és néhány kretén rám szokott akaszkodni a hülyeségével, holott egyáltalán nem vagyok rájuk kíváncsi, aztán nem lehet őket levakarni, mindjárt elkönyvelik, hogy mekkora haverok vagyunk. Lehet az én hibám, hogy félreérthető jeleket küldök, de nem tudok mit csinálni, abban az akcentusban, amit használok, tanulok ez a művelt norma, meg a többi angol nyelvű nyelvjárás többségében is ez a helyzet.

@KCsaba: köszönöm, ez is érdekes!

@El Vaquero: Nekem volt olyan főnököm, akivel csak mi ketten magázódtunk a társaságból, mindenki mással tegeződött. Szóval kezdetben valószínűleg nem én voltam a kedvence. :) De aztán amikor már nem volt főnök, csak velem egyenrangú kolléga, már oldódott a hangulat. (Isten nyugosztalja, de az utolsó találkozásunkkor azt is bevallotta, hogy nagyon büszke rám és a szakmai utódjának tart.)

Viszont nekem pl. máig nagyon furcsa tegezni a szüleim korabelieket, főleg azokat, akiket még gyerekként ismertem meg és akkor ugye nekem még bácsik és nénik voltak. Valamikor akaratlanul lemagázom őket, amikor persze tudom, hogy már rég tegeződünk.

@Sultanus Constantinus: én sem vagyok az a korosztály, aki magáz, sőt, nem is szeretem, de mégis, az utóbbi években kifejezetten rászoktam, hogy hivatalos helyzetekben, meg munkahelyen, akiket nem bírok, azokkal csak magázás, oda-vissza, akkor is, ha a másik fél fiatal. Persze kínosan veheti ki magát, ha erőlteti az ember, de megvan a jó oldala. Valahogy egy magázásos viszonyban a másik fél nem mer magának annyit megengedni, szóval van haszna, plusz megkímélnek álhaverkodás köntösébe rejtett kreténkedésőktől. Sokkal jobb ilyen helyzetekben a távolságtartás. Pláne tőlem szokták rossz néven venni, hogy még el is várom, mert igaz, hogy nem vagyok fiatal a 35 évemmel, de fizimiskám meg jó 15 évvel fiatalabbnak néz ki, de nem érdekel. Egyébként legjobban azt utálom, mikor vén szipirtyók lefiatalembereznek, némelyik olyan megvető hangsúllyal tudja az emberre mondani, hogy egyenesen sértő.

Az Assistant Director is érdekes poszt, az X-akták szinkronban rendszeresen társigazgatónak mondják, pedig durván két szinttel van az igazgató alatt.

@Sultanus Constantinus: A óraadó Amerikában pedig adjunct, amit nagyon könnyű adjunktusban fordítani.

Amerikában egyébként kevesebbet jelent a professzor, mint Európában, simán lehet, hogy egy tanszéken az oktatók 2/3-a professzor.

@nadivereb: A csendőrpertut én sem szeretem, bár még mindig vannak helyek, ahol ez szokás (pl. honvédség, rendőrség stb.). Viszont én is fel szoktam ajánlani az ügyfeleimnek, ha hasonló korosztály, hogy tegeződjünk (persze egy 50 felettinek nem, de van 70 feletti ügyfelem is, akivel tegeződöm, mert ő meg kifejezetten kérte).

@Sultanus Constantinus: teljesen és abszolúte egyénfüggő. Ismerek olyat, aki halálosan komolyan veszi a magázódást (oda-vissza), életkorfüggetlenül. Sokan viszont kifejezetten utálják és elvárják a tegeződést. Én pl. nagyon-nagyon utálom a csendőrpertut, viszont nehezemre esik a kiscsoportos, személyes együttműködéssel (konzultációk, szemináriumok stb.) összeegyeztetni a merev magázódást (amit amúgyse szeretek). Úgyhogy nálam tegeződés van szigorúan.

@Sultanus Constantinus: van, ahol így megy, van ahol máshogy. (És nagyon személfüggő.) Amiről én beszélek, az egy TTK, és már 15 éve is ez volt ott a módi. :)

@nudniq: Komolyan ma így megy? :) Amikor én jártam főiskolára (pont 20 éve), még a nálunk csak pár évvel idősebb (de mindenképp 30 alatti) oktatót sem lehetett letegezni, az is "tanár úr" volt. Szóval ilyesmi fel sem merült bennünk akkor. :)

@lcsaszar: és melyikük volt a másik segédje/asszisztense/helyettese? :)

@Sultanus Constantinus: az hagyján! de magyarul még az "adjunktus" is használatos kórházi berkekben. (Ezért is különösen érthetetlen a fenti "helyettes bőrgyógyász professzor" példa a "bőrgyógyász adjunktus" helyett. Bár könnyen előfordulhat,h az "orvosi értelemben vett adjunktus" nagyon más, mint az "egyetemi értelemben vett adjunktus" --- bár akkor kérdés,h egy orvosi egyetemen és az egyetemi klinikán melyik értelemben használhatják... ugyanez a kérdés felmerül a professzornál is.)

@Tanítóügyben: Amúgy tudom,h alsó tagozaton nem "tanár" hanem "tanító" van, de mivel a felső tagozat is általános iskola, így nem bonyolítottam tovább a szövegemet (általában jellemző hibám amúgyis,h szeretek kínosan pontosan fogalmazni, és ezzel agyonbonyolítom a szövegeimet, aztán mégis maradnak benne pontatlanságok).

@Megszólításügyben: nálunk a tanársegédek és adjunktusok többségének (és sok docensnek is) a megszólítása a hallgatók részéről a puszta nevük (és tegezve). ;) De tudom,h vannak magukat felhúzott orral komolyan vevő egyetemek is. :P

A képen Einstein és Chaplin. Állítólag Chaplin mondta: "Önt azért éljenzik, mert senki nem érti, engem azért, mert mindenki ért". Több változatban is kering a legendás szólás.

@nudniq: Általános iskola alsó tagozatában szerintem még tanítónak hívják, de végül is igaz. Itt aztán megint felmerülhet a köznyelv és a hivatalos nyelv eltérésének kérdése, mert pl. megszólításban az egyetemi tanársegéd/adjunktus/docens is "tanár úr/-nő", míg hivatalosan csak az a tanár, aki ezzel a címmel rendelkezik (ami a legmagasabb).

(Kicsit off, de még az is érdekes, hogy magyarul -- és talán angolul is, de ezt nem tudom -- a 'professzor' használatos orvosra is a köznyelvben, a spanyolban kizárólag 'tanár' értelemben használják.)

@szigetva: Épp most nézem, hogy a sp. "profesor asociado" viszont pont azt jelenti, amit először az angolra írtam: 'külsős/óraadó tanár'. dle.rae.es/?id=UICA2EZ

@Sultanus Constantinus: mondjuk magyarul meg a "tanár" az ilyen. Általános iskolában és középiskolában is tanárok vannak. Míg egyetemen csak a legfelső kategóriát hívjuk (egyetemi) tanárnak. (Bár egy időben a docens helyett használták az "egyetemi magántanár" magyarítást is.)

@nadivereb: Hű! Igaz. Ez is egy szarvashiba. (Bár nem félrefordítás.)