A Nyest már többször írt a magánhangzó-harmóniáról, arról a jelenségről, hogy a magyarban a toldalékok egy részének a magánhangzója az előtte álló tő magánhangzóitól függően változik. Így például jelentése alapján azonosnak tartjuk a néha -ban-ként (mázban), máskor -ben-ként (mézben) megjelenő toldalékot. A toldalék változataiért a magánhangzó-harmónia felelős.

Az alapesetek

A harmónia szempontjából a magánhangzókat három csoportra oszthatjuk. Vannak a hátulképzettek – hagyományos nevükön „mélyek” –, u, ú, o, ó, a és á, jelöljük ezt a csoportot H-val. Az elölképzetteket – hagyományos nevükön „magasakat” – két csoportra oszthatjuk. Az ajakkerekítésesek – ü, ű, ö, ő, – tartoznak az egyikbe, a jelük legyen E; az ajakrésesek – i, í, e, é,  – a másikba, ezeket S-sel jelöljük, mert ilyen-olyan mértékben semlegesen viselkednek.

Elülsőkerék-meghajtás
(Forrás: Wikimedia Commons / Mr.choppers / GNU-FDL 1.2)

A toldalékok közül vannak egyalakúak, pl. -ít, -ért, -kor, -us stb., ezek változatlan alakban csatlakoznak a tövükhöz: tágít, borért, ötkor, Tündus. Más toldalékoknak két alakja van, az egyiknek a magánhangzója mindig a H, a másiké vagy az E vagy az S osztályból való: pl. -ban/-ben, -ul/-ül, -nál/-nél, -tól/-től. Ezeknél ritkábbak a háromalakú toldalékok, ezeknek mindig egy H-s, egy E-s és egy S-es alakja van: pl. -tok-/tök/-tek, -szor/-ször/-szer. Vannak olyan toldalékok is, amelyek előtt megjelenik egy magánhangzó (ami vagy a toldalékhoz tartozik, vagy nem, ezt most nem döntjük el). Ez a magánhangzó négyféle lehet: dalom, sünötök, mézed, falat. Ezt a jelenséget a harmónia a tővégi nyitással együtt okozza. Itt nem foglalkozunk vele többet.

A következő általánosításokat tehetjük. Ha a tő utolsó magánhangzója a H osztályba tartozik, akkor a többalakú toldalék magánhangzója mindenképp H-s lesz (várban, litvánul, telefonnál, cicától), ha a tő utolsó magánhangzója E-s, akkor a kétalakú toldalék vagy E-s (nőül, kajüttől) vagy S-es (nőben, kajütnél), a háromalakú pedig mindig E-s (nőtök, kajüthöz).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az S osztály

Az S osztályú magánhangzót tartalmazó tövek gyakran megjósolhatatlanul viselkednek. Ha egy egyszótagú tő magánhangzója S-es, akkor a többalakú toldalékok osztálya megjósolhatatlan: pl. hírben, de zsírban; nyélül, de célul, sőt szívnak, de szívnek stb. (El kell ismerni, a H-val toldalékoló S-es tövek bővíthetetlen csoportot alkotnak, az új szavak rendszerint E/S toldalékolásúak lesznek, úgy is mondhatjuk, ez a szabályos eset.) Ha a tőben két szótag is van és a második S-es, akkor három eset lehetséges. Az ES tő úgy viselkedik, mint az E-s: a kétalakú toldalék vagy E-s (nővérül, Tünditől) vagy S-es (nővérben, Tündinél), a háromalakú csak S-es lehet (nővérhez, Tünditek).

A férfi bizonyos toldalékokból a H-sat választja, másokkal ingadozik (csak férfiak, de férfival: 745e, férfivel: 120e Google találat), a derék hasonló (csak derekat, de derékban: 79e, derékben 27e). E két utóbbi rendhagyó tőtől itt tekintsünk el.

Az SS tövek szinte mindig E/S toldalékot kapnak (fivérül, cicitől, fivérben, cicinél). Ha új SS alakú tő kerül a nyelvbe (pl. wifi, filé, cédé) az mindenképp E/S toldalékolású lesz. A részekre nem bontható SSS tövek pedig teljesen kivételmentesek. Fontos megjegyezni, hogy itt csak a kisebb részekre nem bontható szavakról beszélünk. Például az SSS alakú indíték szó ingadozásmentesen H toldalékokat kap: indítéka, indítéknál stb., de ez kisebb részekből áll: ind-, indít, indíték. (Ha kíváncsi a részletekre, olvasson tovább!)

S osztály
(Forrás: Wikimedia Commons / Bigka / GNU-FDL 1.2)

A HS tövek még nagyobb változatosságot mutatnak. Vannak, amelyek csak H-s toldalékot választanak: kocsiban, kastélynál (a kastélynél-re 24 találatot ad a Google – szemben a kastélynál 19 ezer találatával, és mivel az á és az é szomszédos a magyar billentyűzet-kiosztáson, még a 24-ből is lehet néhány egyszerű mellényúlás eredménye). Más HS tövek többé-kevésbé ingadoznak: konkrétan/-en, noteszban/-ben, de vannak, amelyek szinte csak E/S toldalékot választanak: Józseftől, Józsefnek.

Az S magánhangzók közül az i, í a legzártabb, nyíltabb az é, legnyíltabb az e.

Megfigyelhetjük, hogy bizonyos mértékig függ a dolog az S magánhangzó zártságától: Hi után szinte mindig H a toldalék, Hé után inkább ingadozik, He után pedig inkább E/S. Hasonló lépcsőzetességet figyelhetünk meg akkor is, ha növeljük az S magánhangzós szótagok számát: a HS töveknél jobban ingadoznak a HSS tövek (alibinak/alibinek), de ezek között is vannak, amelyek szinte csak H-t (áprilisban), vagy szinte csak E/S-t (analízisben) választanak.

Összefoglalva:

Láthatjuk tehát, hogy a semleges magánhangzók, az S osztály okozza a „zavart”, a megjósolhatatlan harmóniát, illetve az ingadozást. Ezeket a sorokat szürkítettük.

Abszolút és relatív tövek

A több toldalékot tartalmazó szavakban néha megkülönböztetjük a szó relatív töveit, melyeket a toldalékok elhagyásával kapunk (a dalaitokat töve a dalaitok, a dalai, esetleg a dala) és az abszolút tövet, melyhez az összes toldalék eltávolításával jutunk (a dalaitokat abszolút töve a dal).

Abszolút tő
(Forrás: Wikimedia Commons)

Megfigyelhetjük, hogy a szavak harmóniája nem annyira a relatív, mint inkább abszolút tövüktől függ. A Madrid Hi alakúként csak H toldalékokkal fordul elő: Madridban, Madridhoz stb. A madridi-t hangalakja alapján legalább ingadozónak gondolnánk (mint például a martini: martiniban/-ben, martinihoz/-hez), mégis a madridiak-ra kapott 37 ezer Google találat mellett, a madridiek-re összesen 2 akad, ez utóbbi alakot tehát tekinthetjük nem létezőnek. Ugyanígy a Madridé után is csak a H toldalékok jellemzőek, míg a hangalakilag hasonló matiné többalakú toldalékai ingadoznak.

Mindebből arra következtethetünk, hogy egy szó harmóniáját nem a relatív, hanem az abszolút töve határozza meg. Ha ehhez (Madrid) H-s toldalék járul, de egyalakú S-es toldalék követi (Madridé, madridi), akkor az így kapott tő is H-s toldalékokat fog választani, függetlenül attól, hogy a hangalakja alapján más lenne a helyzet (mint pl. a matiné, martini szavakban). Ez olyannyira így van, hogy például a fentebb említett, SSS alakú indíték szó is ingadozás nélkül H toldalékot kap, mert az önálló szóként nem is létező ind- abszolút tő H harmóniájú (indul), az indít is csak H-s toldalékolású (indíthat, indítok), és ezért ilyen az indíték is: a több, mint ezer indítékhoz, indítékban mellett egyetlen indítékhez alakot talál a Google.

Csonkoló toldalékok

Vannak olyan toldalékok, amelyek csonkolják a tövet, törölnek a tőből egy magánhangzót. Ez a harmónia szempontjából azért fontos jelenség, mert elvileg ezáltal megváltozhat a tő harmóniája.

Csonkolt Porsche
(Forrás: Wikimedia Commons / Maximilian Schönherr / GNU-FDL 1.2)

A tárgyeset, a többes szám ragja, a személyragok és még néhány rag törli bizonyos tövek tőbelseji utolsó magánhangzóját: majomot, majomok, majomom, majomon stb. Ha egy SH tő H magánhangzója törlődik ilyen módon, a tőben csak egy S marad. A harmónia azonban továbbra is egyértelműen H: piszokot, titokok, tiporom, sziromon stb. Az is előfordul, hogy egy tő végi magánhangzó törlődik: barnaul, cipőész stb. A harmónia ebben az esetben is marad: bénaul.

Az -ít sajátossága, hogy csonkolja a tövet, egyalakú és S osztályos magánhangzót tartalmaz: piszokít, bénaít. Az így létrejövő SS szóalakok azonban nem a többi SS alakú abszolút tő mintáját követik, hanem a korábbi SH abszolút tő harmóniáját öröklik: piszkítotok, béníthatna, de egyenlítetek (< egyenelít), békíthetne (< békeít). Azaz még a harmóniáért felelősnek látszó H magánhangzó elvesztése sem okozza a harmónia megváltozását. Ez nem meglepő, ha – mint feljebb láttuk – egy szó harmóniáját a magyarban az abszolút töve határozza meg, a szó hangalakjának ebben kisebb a szerepe, mint elsőre gondolnánk.

A durva kicsinyítő

Ehhez képes viszont meglepően viselkednek a következő, az eddigiekhez látszólag hasonlító szavak: Évai, Bertai, Linai. Míg a csonkolatlan változatuk H harmóniájú (Évának, Bertához, Linától), a csonkolt alakok nem követik ezt a harmóniát (Évinek, Bertihez, Linitől). Vajon mi lehet ennek az oka?

A fentebb említett toldalékok csonkoló hatása egy-egy magánhangzó törlésében merül ki. A kicsinyítő képzők közül több azonban ennél „durvább”. Az első szótagot és esetleg az azt követő mássalhangzót hagyják meg, vagyis több magánhangzót és akár mássalhangzókat is törölnek: Ferenckó, Gabriellai, Teréziaus, történelemi, zsepkendői. Az ilyenfajta kicsinyített alaknak két szótagosnak kell lennie. Ebből egy szótag maga a kicsinyítő toldalék, a tőnek a végét tehát kisebb-nagyobb mértékben csonkolni kell. (Ha a tő csak egy szótag, akkor nem kell csonkolni: Zsolti.) Vagyis a magánhangzóra végződő két szótagos nevek esetében a csonkolás mértéke csak véletlenül esik egybe a korábban bemutatott, egyetlen magánhangzót levágó esettel.

Felismerhetetlenné csonkolva
(Forrás: Wikimedia Commons / Christian Maréchal / CC BY 3.0)

Az ilyen gyökeres csonkolást az abszolút tő harmóniája már „nem éli túl”. Hiába H toldalékolású a földrajz, simogat, csiklandoz a föci, simiz, csikiz E/S toldalékokkal járnak: föcinek, simizek, csikizhet. További példák: Ilonához–Ilihez, Tibornál–Tibinél, Simonnal–Simivel, finomnak–fininek, telefonhoz–telcsihez stb. A József nagyon gyengén ingadozik (Józsefnek: 250e, Józsefnak: 4e), az Ágnes kiegyenlített képet mutat (Ágnesnek: 54e, Ágnesnak: 62e), a Józsi és Ági viszont csak H-s toldalékokat kaphat, mint szinte minden Hi alakú szó. Úgy látszik, a kicsinyítés után „átértékeljük” az abszolút tő harmóniáját, az nem öröklődik a csonkolás előtti alaktól. Azt is mondhatjuk, hogy az Éva a kicsinyített alakjának, az Évi-nek nem abszolút töve.

Az, hogy öröklődik-e a harmónia vagy „átértékelődik”, nem a csonkolás mértékétől függ: a kicsinyítő -i esetében mindig új abszolút tő jön létre, még akkor is, ha a hangalakban bekövetkező változás pontosan akkora, mint egy más, kevésbé gyökeresen csonkoló toldalék – pl. az -ít – esetében: bénaság–bénaítsál, de Évának–Évainek.

Forrás: Wikimedia Commons / Lucas Cranach the Elder

A másik tanulság: nem foghatjuk mindezt az S osztályba tartozó magánhangzók állítólagos korábbi hátulképzettségére („mélységére”). Mondhatnánk, hogy a sima első magánhangzója titokban nem az S, hanem a H osztályba tartozik, és ezzel magyarázhatjuk egyészt a simít H toldalékait (simíthat, ugyanúgy, mint barníthat), másrészt azt, hogy miért simogat-ot, miért nem simeget-et mondunk (ugyanúgy, ahogy csukogat). De így érthetetlen lenne, miért nem működik ugyanez a simizhet esetén, amiben ugyanazt a „titokban hátulképzett” [i]-t kellene feltételeznünk, tehát simizhat-nak kellene lennie. Gondolhatnánk azt is, hogy a kicsinyítő -i az oka a simiz E/S toldalékainak. Ennek viszont ellentmond, hogy más esetekben mégsem változtatja a harmóniát ez a toldalék, pl. a találkoizik után a várt H toldalékokat találjuk: talizhat, azaz a kicsinyítő -i itt ugyanúgy viselkedik, mint az -ít.

Ezeket a paradoxonokat elkerüljük, ha azt mondjuk, hogy a simít egyszerűen azért H toldalékolású, mert az abszolút töve, a sima is az. A simogat(ás)-ból csonkolt simi-ben viszont a csonkolás olyan mértékű, hogy a simi új abszolút tő, a harmónia „elveszik”, azt újra meg kell határoznunk. Mint szinte minden SS alakú abszolút tőnél, a simi-nél is az E/S toldalékolást kapjuk eredményül, a talizik esetében – mint szinte minden Hi alakú abszolút tőnél – viszont a H toldalékolást várjuk és kapjuk.

A cikkben Kálmán László, Rebrus Péter és Törkenczy Miklós megfigyelései is szerepelnek.