Egy közelmúltban megjelent cikkünkben következetesen kalóriá-ról írtunk a termékeken föltüntetett, kcal-lal jelölt tápértékek adataival kapcsolatban. Kommentelőnk azonban azt mondja, tévedünk:

A cikkben van egy (általánosan elterjedt) tévedés. Nem kalóriáról, hanem kilokalóriáról (kcal) van szó.

Ugyanis a kalória (cal) az az energiamennyiség, amely egy gramm víz hőmérsékletét egy °C-kal emeli meg. Vagyis ha a sütink/üdítőnk csak 250 cal energiát tartalmaz, akkor attól szépen éhenhalunk, nem pedig elhízunk. Azaz 250 cal energiamennyiség csak arra elegendő, hogy 1/4 kg (ill liter) víz hőmérsékletét 1 fokkal megemelje. Próbáljon egy 60-80 kg-os felnőtt ennyiből életben maradni.

Példaként: A legtöbb energiát a zsírok (9,3 kcal/g), ennél kevesebbet a fehérjék (4,2 kcal/g) és a szénhidrátok (4,1 kcal/g) juttatják a szervezetbe (ld wikipédia).

Az élelmiszereken feltűntetett tápérték is kcalban (és kiloJoule-ban, kJ) van megadva – tessék csak megnézni a csomagolást.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Be kell valljuk, hogy föl sem merült bennünk, hogy kilokalóriá-t írjunk kalória helyett, utóbbi ugyanis teljesen köznapi szó, előbbit azonban a hétköznapi nyelvben ritkán használjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudnánk, hogy a kcal-lal rövidített mértékegység egzakt fogalmazásban kilokalória, míg a cal (az előbbinek az ezred része) a kalória.

Eltérés van tehát az egzakt, tudományos nyelvhasználat és a hétköznapi nyelvhasználat között ebben a tekintetben. A hétköznapi nyelvben a kcal értéket a kalória szóval rövidítjük, igen pongyolán. Egy táplálkozástudományi cikkben azonban ezt nem ajánlatos megtennünk.

Nem csak a magyar nyelvben probléma
(Forrás: miamiathleticclub.org)

Nem egyedülálló azonban a hétköznapi nyelvnek ez a fajta pontatlansága, „hibássága”. Gondoljunk csak bele, hányszor mondunk például súly-t tömeg helyett: – Mennyi már a súlya ennek a gyereknek? – Már 8 kg! Pedig a súly egy erő, mértékegysége nem a kg, hanem az N (newton). De nyelvészeti példával is élhetünk: a hétköznapi nyelvben az emberek nagyon gyakran betű-t mondanak akkor is, amikor hang-ra gondolnak – és fel sem tűnik nekik, hogy állításuk mennyire furcsa, már-már értelmetlen: A hasonulás során az egyik betű hat a másikra.

A tudományos és a hétköznapi nyelv tehát nem fedi teljesen egymást, és ez a legtöbb esetben nem okoz semmiféle félreértést vagy megértési nehézséget. (Maximum kellemetlen, amikor az embert ledorongolják, hogy a gyereknek nem súlya van, hanem tömege, és  a hasonulásban nem betűk, hanem hangok vesznek részt.) Abban azonban igazat adunk kommentelőnknek hogy egy tudományos-ismeretterjesztő portálon szentelhettünk volna ennek a kilokalória–kalória szóhasználati problémának egy rövid ismertetőt. Reméljük, ezek után már mindenkinek világos, hogy ’kilokalóriá’-ra gondoltunk, amikor kalóriá-t írtunk.