Rengeteg anyagról halljuk, tudjuk, hogy „rákkeltő”. A hullámokban ránk törő egészségtudatosság és a félelem az ijesztő betegségtől arra sarkall minket, hogy minél kevesebb ilyen anyagnak tegyük ki magunkat. És bár a rák kockázata valóban csökkenthető, ha nem dohányzunk, nem fogyasztunk alkoholt stb., kevesen tudják, hogy a rákhoz vezető folyamatok a szervezetünkben óhatatlanul és időről időre elindulnak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A rákbetegségek azért is olyan ijesztőek, mert keveset tudunk róluk. Ebből következik az is, hogy nagyon sok tévhit, téves információ él a köztudatban a kórral kapcsolatban. George Zaidannak a TED Ed-en található videója alapvető információkat közöl a rákos betegségekről és kezelésük módjairól. Ijesztgetés helyett érdemes inkább az alábbi szemléletes videóból is tájékozódni. (Az előadás angol nyelvű; a videó alatt magyarul összefoglaljuk a lényeget.)

A rákos betegség kialakulásának megértéséhez talán az első lépés, hogy tudatosítsuk, hogy az emberi szervezet szervekből, a szervek különböző szövetekből, a szövetek pedig sejtekből állnak. Minden ember egyetlen sejtként kezdi meg életét, majd ez a sejt elkezd osztódni, és a sejtek differenciálódnak – különböző szöveteket, a szövetek pedig különböző szerveket alkotnak. Így épül fel az az elképesztően bonyolult rendszer, ami a testünk. A sejtosztódásnál érdemes megjegyezni, hogy a sejtek száma exponenciálisan nő: egy sejtből kettő, kettőből négy, négyből nyolc, nyolcból tizenhat sejt lesz, és így tovább. Így jutunk egyetlen sejttől százezer milliárdos nagyságrendig (10¹⁴). Ezt a folyamatot hívják növekedésnek.

Ha tudjuk, hogy 10¹⁴ nagyságrendű sejtünk van, azt is könnyebben el tudjuk képzelni, hogy ezek közül néhány óhatatlanul „meghibásodik”. A „hiba” a sejt genetikai állományának véletlenszerű, spontán megváltozása, amit mutációnak hívnak. (Az úgynevezett rákkeltő anyagok éppen a mutációk esélyét növelik meg.) Ha a mutáció bekövetkezik, a legtöbbször nem alakul ki betegség: a szervezetben működő mechanizmusok kiiktatják a „meghibásodott” sejtet. Ha azonban a mutációk száma igen nagy, a hibás sejtek kiszűrése is nehezebbé válik; ilyenkor a hibás sejtek elkezdenek osztódni...

Ha ez megtörténik, akkor megbetegszünk: a hibás sejtek hetek, hónapok, vagy akár évek alatt elszaporodnak – és ez egy idő után valamilyen tünetet okoz. A vizsgálatok ilyenkor csakhamar igazolják a rémületes diagnózist: ez rák. Ez a diagnózis azonban ma már nem egyenlő a halálos ítélettel! Az életkilátások és a kezelési módok is attól függenek, hogy hol található a daganat, milyen sejtekből áll, azok milyen tempóban szaporodnak, és mennyire van elterjedve a szervezetben. (Ezt szokták röviden úgy jellemezni, hogy milyen stádiumban van a beteg.) Ha a tumor lassan növekszik, és egy helyre lokalizálódik, akkor elegendő lehet egy műtét ahhoz, hogy a betegségtől megszabaduljunk. Ha a tumor gyorsan növekszik, illetve érinti a körülötte lévő szöveteket is, akkor sugárkezelést (és műtétet) szoktak alkalmazni. Ha a daganat nem lokalizálható (például a leukémia), vagy szétterjedt a szervezetben, akkor szoktak kemoterápiát (és sugárkezelést) alkalmazni.

A rákterápiákkal kapcsolatosan is legalább annyi a félelem és a tévhit, mint magával a betegséggel kapcsolatosan. A besugárzás és a kemoterápia fizikailag zsugorítja a daganatot – az előbbi radioaktív hullámok, utóbbi pedig a sejtosztódást gátló és/vagy a sejteket mérgező kémiai anyagok segítségével. Mind a két kezelés olyan, hogy nem kizárólag a rákos sejteket roncsolja, hanem – különböző mértékben – hatással van az egészséges sejtekre is.

Mi történik a különböző típusú sejtekkel, amikor a véráramba juttatott kemoterápiás gyógyszer elkezd rájuk hatni? Ez – többek közt – attól függ, hogy milyen gyorsan osztódnak a sejtek. (A kemoterápiás szerek a gyorsan osztódó sejtekre inkább hatnak, hiszen a rákos sejtek ilyenek!) Az egészséges májsejtek ritkán osztódnak, a haj egészséges sejtjei gyakran osztódnak, a rákos sejtek pedig még ennél is gyakrabban és szabályozatlanul... A kemoterápiás gyógyszer mindegyik sejtre hat: az egészséges májsejtekre a kevésbé, a hajban lévő sejtekre (és természetesen a rákos sejtekre is) azonban jobban; a gyógyszer ugyanis a sejtosztódást akadályozza meg.

A kemoterápia egyik mellékhatása: a hajhullás
(Forrás: Wikimedia Commons / National Cancer Institute)

A kemoterápiás szerek tehát a gyakrabban osztódó sejtekre inkább hatnak; ilyenek találhatóak például a hajban, a bőrben, a belekben, illetve a vérben. A gyógyszerek kellemetlen mellékhatásai ezért alakulnak ki: a haj kihullása, kiütések a bőrön, hányinger, hányás, hasmenés, fáradtság, fájdalom stb. annak köszönhető, hogy a kemoterápiás szerek ezeket a sejteket érintik a leginkább. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy a rákos sejtekre is így hatnak.

Forrás

How do cancer cells behave differently from healthy ones? – George Zaidan