@nudniq: Igen, pontosan. Alapvetően ezért mondják egyes nyelvekre, hogy dallamosak. Pl. a magyarban és a spanyolban sokszor a kijelentő és a kérdőmondatokat kizárólag a hanglejtés különbözteti meg, így nagyon nem mindegy, hogy ugyanazt a hangsort milyen dallammal ejted. Viszont az angolban a szórend is megkülönbözteti a kérdést a kijelentéstől (hozzáteszem, az irodalmi, sztenderd angolban), tehát ott elvileg nem olyan nagy probléma, ha nem találod el a megfelelő dallamot.

@Sultanus Constantinus: igen, végülis kevertem két dolgot. A kínaiban (meg ezek szerint akkor a majában) maguknak az egyes szótagoknak is van saját hangmagasságuk, sőt, dallamuk, és ez ugyanolyak fontos különbségeket tud hordozni, mint mondjuk a magyarban a tár és a tér szótagok különbsége.

Míg a hangsúly nemtonális nyelvekben is jelentheti a hangerősség helyett a szótag dallamának a különbözőségét. (Azt hiszem, a délszláv nyelvekben is inkább dallammal hangsúlyoznak, mint hangerősséggel.)

De alapvetően arra akartam célozni,h éppen ezért még nemtonális nyelvekben is van "zenéje" a beszédnek, és ezek között a nemtonálisok között is lehet különbség abban,h ez a zeneiség mennyire fontos szerepet tölt be a nyelvben, és így kisgyermekkori anyanyelvtanulásnál mennyire edzi az abszolút hallást. Nyilván egy tonális nyelv különösen jól idomítja az arra hajlamos gyerekeket az abszolút hallásra, de nüansznyi különbségek lehetnek a nemtonális angol és a nemtonális magyar között is.

@El Vaquero: Szerintem épp a semleges médianyelv a monoton és dallamtalan (szó végi hangsúlyokkal!), a magyar köznyelv sokkal dallamosabb és kifejezőbb.

@nudniq: Lehet, hogy kevered a tonalitást a zenei hangsúllyal. A tonális csak azt jelenti, amilyen a kínai vagy pl. a jukaték-maja: önmagában is jelentésmegkülönböztető szerepe van, hogy a szótagot milyen hanglejtéssel ejted. Míg a zenei hangsúly az, amikor ugyan nem jelentésmegkülönböztető a hanglejtés, de a hangsúly legfontosabb jellemzője, hogy eltérő hanglejtéssel ejted a hangsúlyos szótagot. Ilyen a spanyol is. A mondatban megint teljesen más, ott természetesen egy nem tonális nyelvnél is lehet megkülönböztető szerepű a hanglejtés (ez viszont így van a magyarban és a spanyolban is, illetve valószínűleg akkor az angolban is, bár ahhoz nem nagyon értek).

@nudniq: ebben igazad van, egy magyar egynyelvű lenne a legjobb tesztalany az ilyesmire, a magyar nyelv, főleg, a köznyelv elég dallamtalan és monoton. Minket aztán nem érhet az a vád, hogy tonális elemeket is használunk. Szépen valproátsavazzanak csak minket, nehogy már mi maradjunk ki a mókából! Persze csak a magyar férfiakra gondolok itt, a magyar nők mind terhesen lennének épp úgy, mint az amerikai nők :D

@Sultanus Constantinus: én meg visszavonom az "angol biztosan nem tonális ezért nem torzít a kísérlet" állításomat.

Mert persze nem tonális abban az értelemben, ahogy a kínai az.

De azt elhinném egy nyelvésznek, ha azt állítaná,h bár jelentésmegkülönböztető szerepe nincs, de az angol mondatok intonálásánál mégiscsak fontosabb szerepet tölt be a dallam, míg mondjuk a magyar mondatoknál ez a fontosság megoszlik a dallam és a ritmus között. (Nem tudom, lehet,h nem így van, de nem lepne meg ha ez lenne az igazság.)

És ekkor máris lehetne torzító hatása annak, ha az egyik kísérleti alany egynyelvű angol, a másik meg egynyelvű magyar. Hiába két nemtonális nyelvet beszélnek...

@nudniq: így van, vannak _tényleg_ abszolút hallással rendelkezők, nekik pont azért abszolút a hallásuk, mert semmilyen összehasonlítást, és hangközviszonyítást nem végeznek, nincs rá szükségük. Egyszerűen csak megismerik, felismerik a hangokat egymagukban, nincs semmi trükkjük, mint mondjuk a hasbeszélőknek vagy a cirkuszi mutatványosoknak, bűvészeknek. Hiába állítják egyesek, hogy az abszolút hallású emberek csak a fülzgásos sípolásukhoz mérik hangköztávolságot, ez egyértelműen cáfolható, mivel erősen zajos környezetben is felismerik a hangokat.

Visszavonom, amit az abszolút hallásról, és vonós/beosztás nélküli hangszerekről írtam. Ez utóbbiakhoz sem kell abszolút hallás, mert egy relatív hallással sem rendelkező ember is meg tudja mondani, ha valami hamis, azaz nem 440Hz-es A-n alapuló kromatikus skálára illeszkedik. Azt nem tudja megmondani, hogy felfelé vagy lefelé van-e hangolva, vagy hogy mennyivel, de azt meg tudja mondani, hogy nem stimmel az elvárthoz képest. Ennyit pont elég egy zenésznek tudni, pláne, ha csak nyugati zenét játszik. Ez az abszolút hallás puszta mutatvány, hiába nincs trükkje, csak arra jó, hogy egy-két kiváltságos ember ezzel janizzon a nagy tömegek felé. Amúgy kb. annyi értelme van, mint mikor Fekete Laci a fogával húz el egy több tonnás kamiont.

@nudniq: Világos, csak éppen a cikkben lévő megfogalmazás így nem indoklás, hanem egy zagyvaság. Azt kellett volna leírni pontosan, amit te írtál az imént, máskülönben úgy érteni, ahogy én írtam. ;)

@Sultanus Constantinus: "Értem. Tehát az angolon kívül a világ összes nyelve tonális, és minden nő terhes." hát, rosszul érted:

Az angol nyelv ezekszerint biztosan nem tonális (így ha csak egynyelvű angolokat veszünk be, nem kell torzító hatástól tartanunk), és a férfiak biztosan nem lehetnek terhesek (így ezt a rizikót nem kell külön ellenőrizni folyamatosan a kísérlet alatt). ;)

@pind: lehet,h abban igazad van,h nagyon sok embernek, akiről azt hisszük,h abszolút hallása van, valójában csak az van, amit írsz. De szerintem lehetnek (lehet,h nem is kevesen) igazi abszolút hallással rendelkezők is. Ezt talán vizsgálták is már. Azért ez egy eléggé régóta kutatott téma. (De sajnos semmit sem tudok róla.)

@El Vaquero: Relatív hallásnak azt hívják,h ha megadok neked egy hangot, meg egy másikat, akkor meg tudod mondani a hangközüket. Ezzel a képességgel emberek tömegei rendelkeznek, (és úgy tudom, tanulható).

Az abszolút hallást jól mondod, az az,h minden referencia nélkül ráismerek,h "jé, de hát ez a hang nem más, mint a jó öreg egyvonalas gisz, két szintonikus kommával feljebb a szokásosnál."

Van még a relatív-abszolút hallás, ami a neve alapján akár az is lenne, amiről pind beszél, de tudtommal mást jelent: azt, hogy nem minden hangra emlékszel, mint régi jó ismerősre, hanem egy konkrét referenciahangra, és azt belül bármikor tudod reprodukálni, és ahhoz képest relatív hallással ismered fel a hallott hangokat.

Ennek a relatív-abszolút hallásnak lehet egy másik esete az, amiről pind beszél,h nem "örökre" emlékezik a referenciahangra, hanem csak jó hosszú ideig, de ez át is tud kalibrálódni. (Én inkább azt tapasztalom, hogy vonósok a saját hangszerüket be tudják hangolni "vakon", mert emlékeznek arra, hogy az "a" húr milyen hangszínnel szól az adott hangszeren, ha pont 440Hz-re van hangolva, azaz ez egyfajta különösen képzett relatív hallás, ami a hegedű sajtátfrekvenciáit kihallja a hangszínből, és ahhoz mint referenciához viszonyít.)

@pind: egyáltalán nem. Tévedsz. Amit leírsz, azt nem hívják sehogy, talán relatív hallásnak lehetne nevezni. Az abszolút hallású embernek nem kell semmihez hasonlítani a hangot, hanem megismeri, mint egy átlag ember az ismerőse arcát.

Az abszolút hallásra nekem saját, dilettáns elméletem van, saját tapasztalat alapján. Én néha eltalálom a C-T, néha nem. Én úgy érzem, hogy az abszolút hallás sokszor csak relatív hallás, melynek a viszonyítási pontja a külvilág zaja, melynek mindig van valami magassága, ami nagyjából állandó (pl. légkondi zúgása).

A másik fontos dolog az az emlékezés. Hogy egy dallam (ami mondjuk C-n kezdődik) meddig "zsong" a füledben magassághelyesen. A legtöbb ember egy-két percig simán tud emlékezni egy adott hangmagasságra. Van akinél ez sokkal hosszabb idő, mondjuk napokban mérhető, és ez egy zenész esetében, aki naponta kerül zeneközelbe, már "újrakalibrálódik". De egy lakatlan szigetre kerülve hónapok alatt szerintem leépülne bárki abszolút hallása. Persze lehet, hogy tévedek...

@El Vaquero: Abszolút hallással nem születik senki. Az abszolút hallásra való KÉPESSÉGGEL lehet születni. Ha az ilyen ember rendszeresen ki van téve A=440Hz-re hangolt zenének, pl. mert zenésznek tanul, akkor kialakul az abszolút hallás.

Magában a 440Hz-ben semmi speciális nincs, az csak megszokás. Ha az abszolút hallású ember A=449-en nőne fel, akkor arra állna be a "belső hangvillája".

A te képességeddel kapcsolatban meg gratulálok, abszolút hallásod van. Érdemes lenne többet gyakorolnod. :P

@Sigmoid: akit képeznek, az lehet, de vannak emberek, akiknek alapból van abszolút hallásuk, és ők azt is meg tudják mondani, ha egy hang két standard félhang közé esik. A nem sztenderd skálájú, nem 440hz-es alaphangú skálát használó zenéktől én is agybajt kapok. Pedig nekem nincs abszolút hallásom, vagy csak olyan értelemben, hogy lófaszt sem hallok, csak azt, hogy szól egy hang, de nekem hallás után mind egyforma.

@El Vaquero: "és a színképről le lehet olvasni, hogy milyen hangok szólnak benne"

Hülyén írtam le, mármint hogy milyen hangok vannak a _hangfelvételen_, Nyilván, az ilyen számítógépes hangszínképelemzéshez fel kell venni a zenét, digitalizálni kell.