A leleteket, amelyek azt tanúsítják, hogy az emlősök és a hüllők „útja” a feltételezettnél jóval korábban, még a késő triászban vált szét, az Amerikai Természettudományi Múzeum és a Kínai Tudományos Akadémia paleontológusai ismertetik a Nature legújabb számában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kládnak az élőlények olyan csoportját nevezik, amelyek egyetlen közös ősből és annak valamennyi leszármazottjából állnak. A három új fajt hat, csaknem teljes épségben fennmaradt egyed alapján írták le, a mókusszerű rágcsálók egy új kládot (Euharamiyida) alkotnak. A legkisebb egyedek súlya nem érte el még a 30 grammot sem, a „legtestesebbek” közel 300 grammosak voltak. Hosszú farkuk és végtagjaik, kapaszkodásra alkalmas ujjaik arról tanúskodnak, hogy fákon éltek, fogazatuk alapján viszont vélelmezhető, hogy mindenevők voltak, egyaránt táplálkoztak rovarokkal, bogyókkal és héjas gyümölcsökkel – olvasható a ScienceDaily hírportálon.

„Különleges volt a fogazatuk. Míg az ember esetében a nagyőrlők rágófelületén 4-5 gumót találunk, a jura korabeli mókusok fogazatán két párhuzamos vonalban sorakoztak a bütykök” – hangsúlyozta Jin Meng, az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológiai osztályának kurátora.

A filogenetikai (törzsfejlődési) elemzések bebizonyították, hogy az újonnan felállított Euharamiyida-klád az Allotheria-emlősökhöz tartozik, amelyek a késő triászban élő Haramiyavia-szerű ősből alakultak ki körülbelül 208 millió évvel ezelőtt.

„Évtizedeken át vitatkoztak a paleontológusok arról, hogy vajon a kihalt Haramiyida-csoportot az emlősökhöz lehet-e sorolni, vagy sem” – magyarázta Jin Meng, aki szerint nincs mit csodálkozni e bizonytalanságon, hiszen a tudósok rendelkezésére korábban mindössze néhány állkapocstöredék és különálló fog állt. A most feltárt fosszíliák viszont igen jó állapotban őrződtek meg, így a maradványok alapján a paleontológusok képet alkothattak arról, hogy hogyan néztek ki ezek az állatok. A leletek egyértelműen alátámasztották, hogy emlősökről van szó.