Több mint hárommillió évvel ezelőttig furcsa kinézetű, tigrisre emlékeztető erszényes ragadozó settenkedett Dél-Amerika őserdeiben zsákmányra lesve: a hatalmas kardfogú szörnynek azonban „szégyenszemre” nem volt erősebb a harapása, mint a mai házimacskának.

A Thylacosmilus atroxról készült egyetlen hiteles fényképfelvétel
(Forrás: Wikimedia Commons / Rom-diz)

A Thylacosmilus atrox („erszényes zsebkés”) félelemkeltő fogairól kapta tudományos nevét. A hétköznapi nyelven erszényes kardfogú tigrisként ismert ragadozó – időnként erszényes kardfogú macskaként is emlegetik – Dél-Amerikában élt. Stephen Wroe ausztrál őslénytankutató szerint akkora volt, mint egy jaguár, de kinézetében és viselkedésében egyetlen ma élő állatra sem hasonlít. Az ismert, valaha létezett kardfogú állatok közül neki volt a legnagyobb szemfoga, amely ráadásul élete végéig nőtt. Az óriási fogak a ragadozó alsó állkapcsáról lelógó redőbe – mint valamiféle bőrtokba – simultak, gyökerei pedig kis híján felnyúltak az agyáig. Kicsinyeit erszényében hordozta. Ránézésre leginkább úgy festett, mint a pleisztocén korban élt – mára ugyancsak kihalt – kardfogú macska (Smilodon), ám a két fajt csaknem 125 millió év választotta el az evolúciós fejlődésben. Mindkettőnek hatalmas szemfogai voltak, hogy nagyobb testű állatokat is leteríthessenek.

Az Új-Dél-Walesi Egyetem tudósa társaival egy megkövesedett Thylacosmilus-koponya alapján próbálta megbecsülni az ősi ragadozó harapásának erejét. Számítógép segítségével összevetették a „zsebkés”, a tízezer évvel ezelőtt kihalt kardfogú macska és egy mai leopárd harapási mechanizmusát. Kiderült, hogy nemcsak a Smilidonnak, hanem a 80-100 kilogrammot nyomó erszényes „rokonának” is igencsak gyengéd volt a harapása: az utóbbié akkora lehetett, mint egy mai házimacskáé – számol be róla a LiveScience tudományos portál.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az eredetileg a PLOS ONE című tudományos magazinban közzétett tanulmány szerint a szuperragadozó szemfogai helyett roppant erős karjait és kifejlett nyaki izomzatát vetette be támadáskor. Robosztus mellső lábaival megragadta és fogva tartotta a kiszemelt zsákmányt, majd – mivel szemfogai törékenyek voltak – rendkívüli precizitással vitte be a végső csapást: vagy a préda légcsövét, vagy nyaki ütőerét harapta át. „Hogy hatékony támadást hajthasson végre, a Thylacosmilusnak egyesítenie kellett a brutális erőt és az aprólékos pontosságot” – jegyezte meg Wroe.

Az erszényes ragadozó 3,5 millió évvel ezelőtt pusztult ki.