bocs, helyesen "tudsz-e példát olyan jelenségre a fizikában", átszerkesztés utáni átolvasás hiánya...

Kedves F.L., amiket én idéztem, valóban nem szóviccek, de szójátékok, és K.D. általában szójátékokról írt. A szójáték nem konkrétan vicc, de szintén a szavak alaki, hangzásbeli hasonlóságára épül, tehát a kecske- és kínrímek szerintem tipikus szójátékok. A szóvicc a szójáték alesete, amikor műfajilag viccről van szó.

Elismerem, hogy a példádban szereplő viccek rosszak, de a minőségük nem a szóviccségüktől gyenge, hanem csak önmagukban; mint mindenből, szóviccekből és szójátékokból is vannak rosszak, meg jók, ez nem a műfajtól függ. Minél valószerűtlenebb, és többszörösen kapcsolódó módon van felépítve, annál jobb egy szójáték, minél kézenfekvőbb, és egyrétegűbb, annál gyengébb. (pl. jobb szóviccek -- szerintem, hiszen nyilván szubjektív a megítélése: Tudsz-e példát olyan fizikai jelenség a fizikában, ami hőközlés hatására lassul? - Lovaskocsi. Hőőőő!. Vagy: Miben hasonlít a könnyűbúvár és a laposelem? ha összekötöd a sarkait, lemerül. Nem jó viccet magyarázni, de itt olyan finomságokról van szó, hogy nem csak a hő alaki azonosságáról van szó, de még a közlés szó is két jelentésű, és mindkét másik jelentés igen távol áll tartalmilag (hő- hőőő), ill. (hőt közölni -- lovakkal közölni valamit, ami még stilárisan is vicces, ill a fizikai szakzsargont is kifigurázza). Hasonlóan, a sarok összekötése és az elmerülés dupla kettőssége, ill a második jelentések együttes új értelme kell a búvár és a laposelem kapcsolatához.). De példának hozhatnám, hogy szerintem minőségi szójátékokat produkált Timár György (pl. Nevető Lexikon)

Arról lehet inkább szó, hogy szóviccet könnyű gyártani, hiszen ezrével vannak hasonló hangzású szavak, és ezért boldog-boldogtalan szóvicceket gyárt, és így első-másodközlésből sok-sok gyenge szóviccel találkozunk; míg nem szóvicceket ritkábban gyártanak az emberek, így amik azok közül tartósan elterjednek, jobb mémek, így valószínűbb, hogy azokból már csak kevésbé gyenge darabokat hallunk (kivétel a szexuális témájú vicc, de az egy másik történet).

@gligeti: Kérdés, hogy ez mennyire szóvicc. A tipikus szóvicc szerintem az, amikor egy (vagy két hasonlóan hangzó) szó két eltérő jelentésére játszunk rá.

Egy elrettentő példa:

– Miért sír a bosnyák katona?

– Mert nem szabad Bosznia.

De lehet még lejjebb menni:

– Miért teszi a rendőr a tévére a kést?

– Hogy éles legyen a kép.

később Karinthyval elég jóban voltak, talán együtt is hülyéskedtek, és ilyeneket is írt maga is:

Volt rajta egy rémes zergekabát,

és evett egy krémes kergezabát.

Bármennyi embert ölök rakásra,

nem teszek szert egy öröklakásra.

Lehet, hogy közben felnőtt... Mintha tisztában is lett volna fiatalkori többrendbeli seggfejségével.

@Sigmoid: Mentségére szóljon, hogy nagyon fiatal volt.

Szegény Kosztolányi, úgy látom az életét folyton megkeserítették az alsóbbrendű, ostoba, buta, primitív és más módon idegesítő emberek, ami az ő szemszögéből alighanem szinoním volt azzal, hogy valaki nem Kosztolányi Dezső.

(Bár, ilyen fokú irritábilis seggfejség általában heves öngyűlölettel jár együtt, szóval lehet hogy magát is beleértve az egész emberiséget utálta szerencsétlen.)

Mint vásárláskor Puskin is megmondta: Minden az Anyegin múlik.