-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Nyelv és lélek” című sorozatunk aktuális részében az 1910-es évek Budapestjére utazunk, és megtudjuk, hogy a szójátszás művészete körülbelül ekkor terjedhetett el. Kosztolányi nem szerette a szójátszó embereket, de a várostól nem vette rossz néven a szójátékokat...
Quod licet jó vicc, non licet szóvicc – ahogyan már a régi latinok is tartották. Mi meg talán mostanában a Facebookon terjedő elképesztő mennyiségű szóvicc és vicces kép hatására kicsit immunissá is váltunk ezekre a fajta szellemességekre. Nem így Kosztolányi, aki egy fél esszét szentel annak, hogy a szójátékokat és azok kiagyalóit ócsárolja. Tényleg fárasztó tud lenni, ha valaki sok szóviccet mond, és állandóan kiforgatja a szavakat a jelentéseikből, amitől az értelmes társalgás mindenképp megakad. De nem ez az, ami miatt a 25 éves Kosztolányi Dezső tollat ragadott...
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az 1910. szeptember 11-én az Élet című lapban megjelent Budapest, a szójátszó című írását elég erősen indítja:
A szójáték a legalantasabb szellemeskedés. Ez a száraz emberek humora. (15. o.)
És ezt még fejtegeti egy bekezdésen át; úgyhogy aki valaha is mondott szójátékot életében, egyre kisebbre húzza össze magát a cikk olvasása közben:
A szójátszó ember lelke sivár, üres, taplós. Shakespeare, ha valakit nagyon megvet, szójátszóvá teszi. Polonius, az öreg gyerek, a szójátszók ükapja. (15. o.)
Kész szerencséje Kosztolányinak, hogy nem érte meg, hogy Hamlet is egy szójáték részévé vált:
Tegnap beállított hozzám egy Tyrannosaurus Rex és Hamlet. Volt nagy dínóm, dánom.
Kosztolányi odáig viszi a gondolatmenetét, hogy végül kimondja, hogy a szójátékgyártás kóros jelenség, mentális betegség. Az egyénre nézve tehát minimum „kompromittáló”, ha szójátékokat gyárt, de nincs ez így a várossal, a városi kultúrával. Kosztolányi leírja, hogy a korabeli Budapesten új kulturális jelenségként kezd terjedni a szójátszás. Persze azt sem rejti véka alá, hogy ez nem a magaskultúra része:
A mob vinkóval mulat, ponyvaregényt olvas, gyenge olajnyomatokban gyönyörködik, a szentimentalizmusa egy malacbanda vinnyogásánál vagy egy verkli hangjánál csurran ki, humora pedig szójáték. (15. o.)
De összességében – a fentiek ellenére – mégis pozitív jelenségnek tartja, hogy a városi élet, a városi kultúra ilyen nyelvi eszközzel gazdagodik. Azt mondja, hogy az utca szellemes, Budapest pedig ezáltal egy mosolygó gyerek lesz, aki életképes.
Ma már természetes, hogy az utcai művészet (például a grafittik) vagy például a slammelés a városi kultúra részei. Kosztolányi írásából pedig azt is megtudhatjuk, hogy ez a fajta kultúra valamikor a 1900-as évek elején, a 10-es években kezdhetett el kialakulni. Kosztolányi érdeme, hogy felfigyelt rá
Forrás
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 15–16. oldal