A szó magunknál tartására elég sok időt tudunk nyerni ezeknek a használatával.

„Izé… Na, tudod! Na, mondjad már!…

@Pierre Capretz: "... ez a tök jó gondolat hogy nem került be eddig a kánonba. Számomra millió kérdést vet fel, és elég gáz, hogy vagy túrni kell miatta vagy újra a nulláról kell kitalálni." - írod.

Ezen magam is eltöprenkedtem, és a következőket írtam róla a kijövő könyvembe:

... az egyikük megkérdezte:

MIÉRT IS NEM ÍGY TANÍTANAK AZ ISKOLÁKBAN, A NYELVISKOLÁKBAN, MINDENÜTT?

Sokan és sokszor kérdezték már ugyanezt az évtizedek során. Sokáig magam sem értettem meg, hogy miért terjed ilyen nehezen. Ha megérteni sem tudtam, még kevésbé tudtam elfogadni, és ebbe a helyzetbe belenyugodni. Pedig bonyolult, sokszereplős érdek-, érték-, hagyomány- és szokásrendszert érintene a változtatás, amit sokáig nem láttam együttesében.

Persze, nem a beszéd, nem az emberi tanulás természetében, hanem az emberi lelkekben kell keresni a be nem fogadás okát. A kőkemény valóságban. Ésszerű magyarázatát az érdekek rendszerében, a változásokkal szembeni ellenállásban és tehetetlenségben találtam.

Az élőlények és csoportjaik természetes védőstratégiákat alkalmaznak. Aktívan védelmezik értékeiket. Bizonyos ingerküszöb alatt csak ellenszenvvel viseltetnek a riválisaikkal szemben. Ha a megélhetésről van szó, másként reagálnak. Kézenfekvő a gépromboló lyoni takácsokra utalni. Miért lenne másmilyen a világ nyelvoktatási ipara?

A világról szóló tudásunk szerves egészet alkot. Benne vannak a nyelvészet és nyelvpedagógia kitörölhetetlen nyomai is. Ezek ugyan ellentmondásban állnak a mindennapi tapasztalatainkkal, miként sok más hiedelmünk is. A lelki önvédelmünk megbirkózik vele, ha az ellentmondás felszínre kerülése és feloldása nem kavarja fel a mélységeket! De teljesen átrendeződne a nyelvoktató ipar, ha nyelvtant, szótanulást, követelmény- és vizsgarendszert, iszonyatos tesztjeit, gyakorlatoztatásait, szintfelméréseit, a fokozatosság építményét – ezeket a bálványozott tartópilléreit – kivonnánk a rendszerből. Pedig éppen erre lenne szükség.

Aztán: a tudományos élet szereplői sem mentesek az önbizalom hiányától. Kom-penzálnak, kerülik a kockázatot. Rutinosan hivatkoznak másokra, amikor „szorul a hurok”. Aki a többséghez tartozik, biztonságban érzi magát. Jó dolog a nyáj melege. Könnyebb a tudományos ranglétrán előre haladni, karriert építeni azoknak, akik csatlakoznak a vélemény-vezérekhez.

A szuverén személyiségek küzdenek a bizonytalanságukkal. Stephen Hawking szerint a tudás illúziójával könnyű megszerezni a magabiztosságot. Egy szakma alapjait megváltoztatni, elterjeszteni pedig nehéz. Vagy egyenesen reménytelen, lehetetlen dolog. Csak öntörvényei szerint változhat meg.

Igyekeztem ilyesmikről beszélgető partnereimet, vagy éppen az ismertetőn jelenlé-vőket meggyőzni. Már-már magamat is sikerült. Aztán egy újságíró barátommal beszélgettem erről, de ő így reagált: Értem, értem, hogy miért van ez így. Mégse maradjon így, jóvátehetetlenül! Meddig hagyjuk gyerekeinket, unokáinkat szóma-golással, nyelvtannal, az iskolás nyelvtanítással gyötörni?”

– Szerinted a mi türelmünkön, rajtunk múlik ez? – kérdeztem vissza. Ő rövid „Rajtunk is”-sel válaszolt .

A közösségi kitörést szerencsére nem kell az egyéneknek megvárniuk. Maguk választhatják meg lehetőségeik szerint a saját nyelvtanulási forrásaikat, eszközeiket, metodikájukat. A reformerek pedig az egyéni nyelvtanulókat próbálják megnyerni, vagy a főáramlatoktól elkülönült, háztáji nyelviskoláikban alkalmazzák módszereiket. Nagy a verseny – a módszerek alkalmasságában, és még nagyobb a marketingben. Időigényes volta miatt reménytelen dolog itt bárkinek eligazodni.

______________

Ciceróról csak hallomásaim vannak, de Krashen nézetei és az enyém közötti különbségek egy részét - remélem, helyesen - így összegeztem: Többen rokonították felfogásunkat Stephen Krashen ugyancsak eretnek, de szakmabeli nézeteivel, (v.ö. a „Comprehensible Input” elmélet). Általa terjedt el nyelvészeti körökben egyébként a nyelvelsajátítás kifejezés. Sok felismerésében osztozom, de a nyelvelsajátítás és a nyelvtanítás merev elkülönítésével és megokolásával nem értek egyet. Azért nem, mert

1. Krashen szerint a nyelvelsajátításnál a tanulás motivációja játékos, felfedező és hasznos, míg a tanulásnál verejtékes munka. Módszeremből a „verejtékes munka” teljesen hiányzik.

2. Krashen szerint a nyelvelsajátító gyerek saját hibáiból tanul, a nyelvtanuló pedig kerülni akarja a hibát, és kontrolláltan tanul. Ezek sem érvényesek a mi nyelvtanítási technológiánkban.

3. A Krashen szerint a nyelvelsajátítás egyszerre több szinten folyik, míg a nyelvtanulás egyszerre csak egy szinten folytatandó, folytatható.

A mi nyelvtanításunk a kezdettől fogva kiterjed a grammatika szinte minden természetes szintjére.

4. Krashen szerint a nyelvelsajátítás során a gyerek arra figyel, amire kell, míg a tanítás során a tanuló irányított figyelme a tanulás akadályává válik. Módszerünk ennek élő cáfolata.

5. Szerinte a nyelvelsajátítás során a kapcsolat és a cselekvés áll a kommunikációs helyzet hangsúlyainak középpontjában, míg a nyelvtanításban a hangsúly a rendszeren van, a leíráson, a logikán, az igazságon.

Ennek is az ellenkezője jellemzi módszerünket.

6. Krashen szerint a nyelvtanulásban a célnyelv grammatikájának megismerése fontos.

Szerintem nem. Elég, ha nyelvtanítás során rámutatunk arra, hogy a célnyelv használata mely területen és miben tér el anyanyelvi beidegződéseinktől.

@El Vaquero: Nagyon meglepődnék, ha nem jelenne meg ez a gondolat legkésőbb valamelyik római szónoknál. Az ilyen oldalak általában Cicerótól vagy Krashentől nyúlnak egyébként. Az én értetetlenkedésem tárgya az, hogy ez a tök jó gondolat hogy nem került be eddig a kánonba. Számomra millió kérdést vet fel, és elég gáz, hogy vagy túrni kell miatta vagy újra a nulláról kell kitalálni.

@gymakara: a fluentzy.com nem egy nagy szám oldal, nem is tudományos. Teljesen gyakorlati nyelvtanítós oldal, egy indiai próbálja rajta eladni az amúgy nem túl jó angol nyelvkönyveit, de kritizálja a jelenlegi nyelvtanítási és nyelvtanulási módszereket, és ezekben említ érdekes vonatkozásokat, amik segíthetnek a folyékony beszédkészség elsajátításában.

Igazából ahogy nézem, nem csak hogy több domain alatt fut az oldal, hanem már átkeresztelték a fődomaint fluencybookz.com-ra, de a régi teljes tartalom már csak a fluentenglish.com-on elérhető. Persze ez itt nem a reklám helye, mert beszereztem egy-két ilyen könyvet torrenten, és nagyon szarok, száraz, szótárszerű kifejezésgyűjtemények betűrendben, senkinek nem ajánlom, hogy megvegye, ráadásul drágák is. Csak úgy említettem, hogy amúgy egy ócska oldalon is lehetnek jó, gondolatébresztő ötletek, alternatív módszerek. Ezek szerint nem is új gondolatok ezek, csak a szerző feltalálta újra a kereket (idea units néven), de inkább találják fel többször, mint egyszer se.

@Pierre Capretz: Persze, költői kérdés, de a pardigma-váltáshoz mindent a szemétkosárba kell - szerintem - dobni. A szótanítást, mert nem csak felesleges, de félrevezetően fogalmi egyenlőséget sugall ott, ahol annak híre-hamva sincs, a nyelvtan "szabályainak" oktatását, mert felesleges tudatosítani, és káros is. A ismeretlenekben hemzsegő nyúlfarknyi tanszövegeket, és helyébe hatékony dolgokat kellett tenni. Nekem ez 7 heurisztikus felismerés árán sikeredett, és 200 emberévnyi fejlesztői munka bevetésével. Ezt csak elhivatottsággal lehetett megcsinálni, hobbiként, szenvedélyként. (:

Amúgy ennek átvétele diplomás nyelvtanároknak egy-két napos elméleti képzés, aztán gyakorlat, aztán egy hét hospitálás, majd vizsgatanítás.

Ezt követően csak kezdő csoportot lehet rábízni, mert amíg T betűvel a hátán csetlik-botlik a feladatai között, addig egy sztártanárokhoz szokott csoport fellázad.

@gymakara: A kérdés költői volt, és nem a te munkád értelmét akarta megkérdőjelezni. Azt nem értem, hogy az idegen nyelv oktatásban miért nem következett még be paradigmaváltás, ha erre már többen rájöttek. Egyébként ismerem a Relaxa anyagokat, és a mögöttük álló módszerelméletet egészen kiválónak tartom. De most, hogy elgondolkodtam rajta, egy ötletem mégis van. Az ilyen típusú anyagok összeállítása iszonyatos munka, minden mást meg 1 hét alatt össze lehet rakni.

@El Vaquero: A fragmentum - Bańczerowski Janusz elméleteként és elnevezéseként vált számomra ismertté. Vonzó elképzelés, de hiányzik belőle az emberi tevékenység, kivált az ember figyelme.

A figyelem egy kutya-sötét pszichológiai entitás. Mindenki ismeri, de senki sem tudja, hogy mi fán terem. A beszéd-kvantum elméletem integrálódik a nyelvismeretszerzés - léánykori nevén: nyelvtanítás - egészébe, és azon belül csak a beszéd-rutin megszerzésének technikájában játszik szerepet. Közös platformon vagyunk azzal, hogy "minimális (egymagában is értelmes, mondatértékű, vagy hiányos mondatértékű) gondolategységeknek" nevezhetjük az általam beszédkvantumnak elnevezett egységet, ha kiegészítjük ennek a beszéd-figyelmet lekötő természetével. Nevezetesen hogy a saját beszéd testi vonatkozásai és a mások beszédének megértésében szerepet igénylő testi vonatkozások egymás antagonistái. A "beszédmegértő szervünk" a beszéd keltette testi élményfolyamatok alakzatait ismeri fel, de amikor beszélünk, akkor alig tudjuk mások beszédét értelmezni, és ezért nem illő többeknek egy időben beszélniük. Még a rágás, és bizonyos mértékben a rágózás is akadálya a beszédmegértésnek. (lásd: Embodiment beszédmegértés-felfogást.)

A fluenty.com oldalt nem ismerem, és köszönöm a jelzésed. Meg fogom nézni.

Az én megközelítésem hamarosan könyv formában jelenik meg - és jelenleg teljesen leköti a kapacitásom ennek egyengetése, előrendeléses internetes, majd bolti értékesítése, de köszönöm a felkínált lehetőséget, és élni szeretnék vele.

Remélem azonban, hogy akkora követ dobok a könyvvel a nyelvoktatás tavába, hogy hullámai közfigyelmet keltenek önmagukban is. (:

Nekem sincs bajom a töltelékszavakkal, hacsak nem az, hogy az idegen nyelvekben használatosakat nekem kell(ett) összegyűjtetnem, hogy pl. elsőként az angol oktatásunknak részévé tegyem.

Következik a német töltelékek gyűjtögetése, rendszerezése, tananyaggá tétele.

@Pierre Capretz: Köszönöm a Yale és a French in Action jelzéseket. Hogy miért kell a kereket újra felfedezni? Azt hiszem, hogy a 30 évnyi kutató-fejlesztő-kísérletező és gyakorlatban megvalósító munkámban önálló utamat jártam, és sok mindennel rokonítható, de komplex, és komplexitásában egyedi, és igen hatékony megoldásra jutottam - www.relaxa.hu/html/gondolatok.htm -.

Szentágothay János ajánlotta egy tévé-interjúban a kutatóknak, hogy előbb gondolkodjanak, és aztán kutakodjanak a könyvtárakban. Most már jut időm - remélem - többet foglalkozni azzal, hogy mások hogyan csinálták, és néhány mesterfogást, remélem, hogy elleshetem tőlük.

@gymakara: A nyelvoktatásban nem új ez a szemlélet, csak azt nem értem, miért szorítják állandóan háttérbe. Például a 80-as években a Yale-en nagyon komolyan foglalkoztak ezzel. Sajnos elméleti munkát nem találtam a neten, de a French in Action remekül példázza, hogy kell erre a gondolatra építeni. Off: Nagyon szomorú, hogy újra és újra "fel kell találni a kereket", és bizonygatni kell, hogy ennek a módszernek csak előnyei vannak.

@gymakara: ezen a fragmentumos vonalon már én is csapatom, A Mehikóival már vagy 2 éve maileztünk a témáról. Csak én nem fragmentumoknak nevezem őket, hanem minimális (egymagában is értelmes, mondatértékű, vagy hiányos mondatértékű) gondolategységeknek. Magam az ötlet magját egy indiai weboldalon, a fluentzy.com-on olvastam anno. Érdekelne a te megközelítésedről egy részletesebb cikk vagy ide a nyestre, vagy egy blogra.

Egyébként nekem a töltelékszavakkal általában nincs bajom, inkább csak egy-kettővel, amit rosszul használnak, illetve a többivel csak akkor, ha túlzottan sokat használja valaki.

@szigetva: a gyakorlatilagozás helyett van, aki meg az elméletileg szót használja frankón, rendszeresen tölteléknek, érted. Havas Henrik pedig az effektíve kifejezést használja effektíve mindenhol, persze ez őt effektíve nem érdekli. Vágod?

Bocs, hogy nem tudom utólag szerkeszteni, javítani: az imént közölt részben "no és az ojtatásában" helyesen: no és oktatásában... (:

Nagyon igaz, és nagyon nem.

Ami igaz, hogy nincs semmi baj a "töltelékszavak" használatával. Baj legfeljebb azoknak az élő beszédről alkotott elképzeléseivel van, akik a cikkben kifejtettek szerint ezt kifogásolják.

Ami viszont nagyon nincs rendben szerintem, az a manapság tudós-tudományos körökben elterjedt elképzelés, miszerint - ahogy a cikkben is szerepelt - "A spontán beszédben szinte egyszerre zajlik a mondanivaló megtervezése és kivitelezése, s e folyamatban gyakran zavarok lépnek fel." Szerintem ez egyszerű tévedés, aminek a forrása valószínűleg Willem Levelt modelljére - (Speaking: from intention to articulation. MIT Press, Cambridge Mass. 1989.) vezethető vissza. Szerintem ugyanis szó sincs róla, hogy ez a két dolog szinte egyszerre folyna, sőt, hogy az élő beszédben "megtervezésről" lenne/lehetne szó.

Úgy találtam, hogy az élő beszédben kisebb megfogalmazási egységek, beszédrészek azok, amelyek egy repertoár-készletből kiválasztásra kerülnek, és a kimondás végrehajtása során pedig ezt kell monitoroznunk, és ez képtelenné tesz arra, hogy a következő beszédegységgel, beszéd-kvantummal (Lásd a hozzászóló Szimu c. könyvét 2003-ból) foglalkozni tudjunk. A természetes szünet a két beszédkvantum között a beszélőnek ahhoz kell, hogy kiválassza beszéde fonalára fűzendő, a mondanivalójának megfelelő, következő beszédkvantumot. A hallgatónak pedig azért, hogy az elhangzott, kimondott kvantum tartalmát képzeleti tartalommá alakítsa.

A beszédszünetek és ezeknek szokásos időtartama tehát nem zavar, nem elakadás, hanem normális elmetevékenységünk természetes velejárója. Ám amikor hezitálunk, amikor figyelmünk elterelődik mondanivalónkról, akkor a rutinos beszélő - lásd igen gyakran teszi ezt pl. TGM - megismétli az éppen kifejtett beszédkvantumát, vagy a hezitálás anyanyelvi konvencióinak megfelelő megnyilatkozást választ az erre szolgáló repertoárjából.

Azt hiszem, ebben a kérdésben a hétköznapi, anyanyelvi beszéd szempontjából teljesen mindegy, hogy van-e valamelyikünknek - a divatos, tudományos közfelfogásnak vagy éppen nekem - is igaza, vagy más, netán valami harmadik felfogásnak felelne meg a valóság. (Gondoljunk csak pl. Bańczerowski Janusz elméletére, mely szerint a beszéd kommunikációs töredékeknek összeillesztéseiből áll,lásd: A kommunikációs fragmentumok, mint a nyelvhasználat alapvető egységei - Magyar Nyelvőr – 132. évf. 4. sz.) Csakhogy az idegen nyelvek megismerésében és használatában, no és az ojtatásában egészen más paradigmát jelent, ha kvantálisnak tekintjük a beszélt nyelvet, és ebben a tanulandó idegen nyelvet is, vagy pedig mondatszinten megtervezettnek, netán fragmentumokból megépítettnek.

Magam a heteken belül megjelenő könyvemmel - A kvantum nyelvtanulás felfedezése" avagy QLL Quantum Language Learning - ebben a témában a kvantumok mellé teszem a voksom, és kontrázom a beidézett nézetet.

@Szaladó: Ennyi, sőt ennyike. Az „és az megvan” is egy friss hajtás, használjuk bátran!

Volt egy kollégám, az mnden mondat végén azt mondta: "Ez ilyen egyszerű." Nála ez volt a pont. És az megvan, hogy sokan "úgyhogy"-gyal fejezik be a mondatot? Az pedig a három pont.

Még senkitől nem hallottam taglalni, de nekem feltűnt a minden főnév előtti "ilyen" és a minden ige előtti "így".

Engem idegesítenek a töltelékszavak. Szívesebben kivárom, amíg valaki gondolkodik, mielőtt beszél.

@El Vaquero: A gyakorlatilag, elméletileg még nem, de gyakorlatilag egy töltelékszó. ; -D