Olvasói kérésre most utánajárunk annak, igaz-e az elterjedt elképzelés, ami a gót betűs írást a náci Németországgal köti össze. Hitlerék a gót betűket kedvelték, vagy épp ellenkezőleg?

Két írás egy nyelven

A törtvonalú betűknek is több típusuk van, ezek egyike a szakmai berkekben is gótnak nevezett. A németben a törtvonalú betűk általános elnevezése a Fraktur, mely szintén a törtvonalú betűk egy típusa (magyarul fraktúr alakban használatos). Cikkünkben a köznyelvben elterjedt gót betű elnevezést használjuk.

(A szerk.)

A latin eredetű nyomtatott betűtípusok két nagyobb családba sorolhatók: ezek az antikva és a gót (más néven törtvonalú) betűk. Mi Magyarországon az antikva betűket használjuk, ez a cikk is egy antikva betűtípussal íródott.

A gót betűk a középkorban, német nyelvterületen alakultak ki. Ekkoriban más országokban is gót betűkkel írták a kódexeket, Magyarországon is születtek ilyen művek. Az első európai nyomtatott könyvek szintén gót betűsek voltak – Gutenberg a kódexeket próbálta utánozni.

Ahogy a könyvnyomtatás iparszerűvé vált, német nyelvterületen a gót betűk, Európa más vidékein az antikva betűk terjedtek el. Magyarországon erős volt a német kulturális befolyás, de némi ingadozás után végül mégis az antikva vált bevetté. A 15-16. század során a német kultúrkörben is teret hódított az antikva és kialakult a kétírásúság (németül Zweischriftigkeit): a német szöveget gót betűkkel, az idegen, elsősorban latin jövevényszavakat antikvával szedték.

A nagy betűháború

A tizenkilencedik században tört ki először nagyobb vita a gót betűk körül – egyre többen érezték úgy, hogy a sajátos német íráskép elzárja a németséget a nyugati kultúra fő áramától. Több modernizált gót betűtípus is született, például ilyen volt Emil Rudolf Weiß alkotása, a Weiß-Fraktur.

A politikai baloldal javarészt amellett állt ki, hogy teljesen át kellene térni a máshol bevett antikvára, míg a jobboldal a hagyományőrzés mellett foglalt állást. Otto von Bismarck kancellár is a gót betűket kedvelte, mert az antikva betűs szöveget lassabban tudta elolvasni. Ez nekünk furcsa, mert mi pont a gót betűket találjuk nehezebben olvashatónak, de igazából ez főleg megszokás kérdése.

Az újítók egymással sem értettek egyet: az 1920-as években a Bauhaus tipográfusai amellett érveltek, hogy az antikva betűk közül is csak a talp nélküliek az elfogadhatók, mert ezek modernebbek. Egészen furcsa javaslatok is születtek; volt, aki például amellett állt ki, hogy az antikva bevezetésével egy időben a nagybetű-kisbetű különbségtételt is el kellene törölni!

Ez a zűrös időszak volt a tipográfia aranykora: számos modern, kísérletező betűtípus született. Ezek közül sok máig népszerű, például az 1927-ben Paul Renner által tervezett Futura még a Holdra is eljutott!

Hazafias betűk

A virágzásnak a nácizmus térnyerése vetett véget. A német nemzetiszocialisták többsége eleinte kevéssé meglepő módon a hagyományos gót betűket támogatta – Rennert le is tartóztatták „németellenes” tevékenységéért, és más tipográfusok sem alhattak nyugodtan. Eközben az olasz fasiszták viszont rajongtak az új, modern antikváért, Mussolini egyenesen kitüntette Rennert.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Már a kezdetektől voltak azonban olyan német nácik is, akik az antikva mellé álltak, közéjük tartozott például a befolyásos Goebbels propagandaminiszter is. Ha megnézzük az 1936-os berlini olimpia grafikai anyagát, találhatunk gót és antikva betűket egyaránt – akár egyszerre is, mint a következő bélyegen:

Zsidó írás?

1941-ben fordult a kocka. Martin Bormann, a pártkancellária feje bizalmas körlevélben tiltotta be a gót betűket! A rendelet szövege a következő bizarr kitételt is tartalmazta: „Az úgynevezett gót írás valójában schwabachi zsidó betűkből áll”. (Schwabach észak-bajor város nevét egy elterjedt gót betűtípus viselte.) A nácik igen váratlanul szánhatták el magukat erre a lépésre, mert a körlevél fejléce még gót betűkkel tartalmazta a „Nemzetiszocialista Német Munkáspárt” és a „Führer helyettese” feliratokat!

Mi adhatott okot erre a hirtelen irányváltásra? A hivatalos szöveg árulkodó – kiemeli, hogy a külföldön is terjesztett sajtóanyagoknak minél gyorsabban át kell állniuk a „normál írásra”, azaz az antikvára. A történészek szerint azért szabadultak meg a nácik a gót betűktől, hogy propagandájukat más európai országokban is hatékonyabban tudják terjeszteni. A megszállt területek lakossága szintén nehezen boldogult a szokatlan gót betűkkel. A hagyományos írás a német világuralom útjában állt, ezért meg kellett tőle szabadulni...

Napjainkban

A Harmadik Birodalom elvesztette a második világháborút, de a gót betűk nem tértek vissza. A gót betűs kézírást több német szövetségi állam is megpróbálta a háború után újra bevezetni. Ez az írás azonban az antikva használói számára még a nyomtatott gót betűknél is nehezebben olvasható:

A gót betűk végérvényesen kimentek a divatból, ma Németországban is legfeljebb csak dekorációs célokra használják őket, ha a hagyományos értékeket vagy valaminek a régiségét próbálják hangsúlyozni. Törtvonalú betűket látva nem kell rögtön a nácizmusra gondolnunk, például a balközép politikai irányultságú Berliner Zeitung fejléce is gót betűs. A mai neonácik közül mégis sokan előszeretettel használják a gót betűket – valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy eszmei elődeik betiltották ezt az írásmódot!

Felhasznált irodalom, további olvasnivaló

Loxley, S. (2004/2007): Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Gót betűk (ELTE Szabadbölcsészet tananyagok)
A betűtípusvita szócikke a német Wikipédián

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)