A hetvenes évek végén szinte mindenki beugrott egy brit újság trükkjének, de vajon ma is sikerülne néptömegeket megvezetni? Az átverés arra épült, hogy senki sem ismeri a nyomdászati szakkifejezéseket. Ön elutazna-e nyaralni egy nemlétező trópusi szigetre, amelynek lakossága többek között négyszázezer pontosvesszőből áll?

San Serriffe: a nyaralók ideális célpontja
(Forrás: Wikimedia Commons / AndonicO / CC BY-SA 3.0)

Ilyen ország márpedig nincs

A rafinált átverés egy brit országos napilap, a balközép irányultságú The Guardian szerkesztőségében született meg. A brit újságok is legalább annyira versengenek egymással, mint a magyarok, és szinte mindent megpróbálnak, hogy növeljék a példányszámukat. A Guardian egyik reklámszakemberének, Philip Daviesnek 1977-ben szöget ütött a fejébe, hogy a Financial Times gazdasági napilap a mellékleteiben folyton olyan kis országokat mutat be, amelyekről korábban Davies sosem hallott. Mi lenne, ha a Guardian egyenesen egy olyan országot mutatna be, ami nem is létezik?

Vajon Magyarországról hallott-e már a brit átlagolvasó?
(Forrás: Wikimedia Commons / David Liuzzo)

Az ötlet nagy sikert aratott. A fellelkesült újságírók először csak egy oldalt akartak szentelni a kitalált országnak az április elsejei számban. Azonban hamarosan ráébredtek, hogy minél terjedelmesebb a melléklet, annál több céget lehet rávenni, hogy hirdessen benne, az újságnak pedig igencsak jól jött a bevétel. A hirdetők előre tudták, hogy egy átverésben fognak szerepet vállalni, de ennek ellenére fizettek a megjelenésért, sőt maguk is beszálltak a viccelődésbe.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Segítség, lapzárta!

A kitalált országot a szerkesztők egzotikus trópusi szigetként képzelték el. Először a Kanári-szigetek közelébe helyezték az országot – a melléklet természetesen térképeket is tartalmazott –, de három nappal a megjelenés előtt összeütközött két repülőgép a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife repülőterén, és a balesetben 583-an meghaltak. (A mai napig ez az esemény tartja a legtöbb áldozatot követelő légikatasztrófa rekordját.) Ezek után ízléstelen lett volna a Kanári-szigetekkel kapcsolatban tréfálkozni, így a szigetet villámgyorsan át kellett helyezni valahova máshova.

A csapat az Indiai-óceán mellett döntött, de ehhez újra kellett írni az egész mellékletet, hiszen ott egészen más az élővilág, az éghajlat, és így tovább – a részleteknek pedig pontosnak kellett lenniük, hogy meggyőzőnek hasson az átverés. Az is felmerült, hogy el kellene halasztani a melléklet megjelenését, de végül – ahogy a Guardian egy visszaemlékező cikkében írják, „herkulesi erőfeszítéssel” – sikerült mindent időben befejezni.

Srí Lanka partjai. Ilyennek kellett lennie a kitalált szigetnek is
(Forrás: Wikimedia Commons / Colby Otero / CC BY 2.0)

Elszabadult tipográfusok

Az újságírók a szigeten mindent valamilyen tipográfiai vagy nyomdaipari fogalomról neveztek el. Így a kollégák számára nyilvánvaló volt a beugratás, de az olvasók nagy része egyáltalán nem jött rá a turpisságra. Maga a sziget a San Serriffe nevet kapta, a sans serif betűtípusok után. Az ilyen betűtípusoknál a betűknek nincsenek talpaik. A talpakat magyarul szintén szerifnek hívják.

Sans serif betűtípus
(Forrás: Wikimedia Commons / Stannered / GNU-FDL 1.2)

A poént a végletekig fokozták: a sziget leírását teletűzdelték betűtípusok, betűméretek neveivel, tördeléssel és nyomdatechnikával kapcsolatos fogalmakkal, maga az ország pedig egyenesen pontosvessző formájú volt.

Serif betűtípus. A szerifek pirossal jelölve
(Forrás: Wikimedia Commons / Chmod007 & Stannered / GNU-FDL 1.2 )

Egyik fárasztó szóvicc követte a másikat, az olvasó például megtudhatta, hogy San Serriffe szigetén népszerű a helyi újságírók tollából származó Times Nude Romances (Times meztelen románcok) erotikus regénysorozat. Napjainkban valószínűleg a laikus brit – vagy akár magyar – olvasóknak is nyilvánvaló lenne a Times New Roman betűtípusra való utalás, hiszen a számítógépes szövegszerkesztőkben rendszeresen találkozunk vele. De akkoriban szinte csak a nyomdászok, tördelők, újságírók és más hasonló szakmák művelői ismerték ezeket a kifejezéseket.

Néhány konkrét poén annyira elvont volt, hogy nekünk is keresgélnünk kellett az interneten hozzá. Íme San Serriffe nemzeti eledele, a változatos módokon elkészített swarfega – ehhez az ételhez a hetvenes évek Magyarországán még egyáltalán nem lehetett hozzáférni, de napjainkban már néhány erre specializálódott üzletben itthon is megvásárolható:

Swarfega, a brit nyomdaiparban népszerű rendkívül erős kézmosó szer – leviszi a nyomdafestéket
(Forrás: Wikimedia Commons / Dale Simpkins / CC BY-SA 2.0)

Ezt sem vették észre

Bekerült a leírásba néhány teljesen egyértelmű és bárki által észrevehető árulkodó elem is. A melléklet szerint például az európai kolonizálók leszármazottjait a sziget lakói röviden colons-nak nevezik (angolul 'vessző'), a vegyesházasságokból született lakosok pedig a semi-colons (angolul 'pontosvessző') nevet viselik.

De hiába volt minden átlátszó utalás: az idilli trópusi sziget felkeltette a brit lakosok érdeklődését, a Guardian telefonjai pedig naphosszat csöngtek. Az olvasók tudni akarták, hogyan lehet elutazni erre a nagyszerű helyre, hiszen épp itt volt az ideje, hogy szállodát foglaljanak a nyári vakációra. Majd az utazási irodák és a légitársaságok is elkezdtek a szerkesztőségnél tiltakozni – az átverés olyan jól sikerült, hogy az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy San Serriffe-re nem indulnak járatok, és dühöngve zaklatták az utaztatókat.

Kultusza van

A következő április elsején szintén San Serriffe melléklettel jelentkezett a lap, de addigra már az emberek ismerték a trükköt, és még egyszer nem dőltek be neki. San Serriffe azért időről időre azóta is feltűnik a Guardian hasábjain, sőt a lap különböző szuveníreket is kibocsátott – a San Serriffe pólóból állítólag tizenkétezer darabot adtak el. Az interneten a kis szigetország új életre kelt, több weblapon találhatunk úti tanácsokat és gyönyörködhetünk a messzi tájakban.

Tipikus helyi hirdetés. Ön tudja, hol készült a fotó igazából?
(Forrás: Wikimedia Commons / jpatokal / CC BY-SA 3.0)

Jogos kritikák is megjelentek. A melléklet időnként kimondottan „röhögjünk a távoli kis országok lakóin” benyomást keltett, viccelődött a diktatúrán és a gyarmatosításon. Valószínűleg el tudunk képzelni egy közép- és kelet-európai változatot is, vámpírokkal, havas Kárpátokkal és vérszomjas medvékkel. Ha valaki szokott Marvel szuperhős-képregényeket olvasni, az már találkozhatott is egy ilyen fiktív országgal: a főgonosz Fátum doktor szülőhazája, Latveria Magyarországgal határos, lakói magyarul beszélnek, a diktatórikus berendezkedésű ország összességében pedig nagyjából úgy fest, ahogy amerikai képregényszerzők Kelet-Európát elképzelik. Ez részben vicces, részben ciki... Abban mi csak reménykedni tudunk, hogy Latveria fiktív mivolta mindenkinek világos, de mint a fentebbi példa is mutatja, olykor a teljesen egyértelműen kitalált országok is valószerűnek hathatnak!

További olvasnivaló (angolul)

San Serriffe térképe és egy oldal a mellékletből

Úti tanácsok a Wikitravel oldalán

Az átverés története

San Serriffe a Wikipédián