Rúnamágiával foglalkozó sorozatunk a vége felé közeleg. Szó volt már a germán törzsek fennmaradt varázsszövegeiről, és arról, hogyan vált népszerűvé a rúnamágia a huszadik század elején egy osztrák okkultistának köszönhetően. Guido von List követői a nemzetiszocialista párt megalakításakor is csatasorba álltak, ott találjuk őket Hitler első támogatói között. A náci ikonográfiába azonban elsősorban nem innen kerültek be a rúnajelek, hanem Himmler házi varázslója, Karl Maria Wiligut volt a forrásuk. Most kiderül, mi történt a rúnákkal a második világháború után!

List kimegy a divatból

Mint azt korábban láthattuk, mind List, mind Wiligut többé-kevésbé áttervezte az eredeti, népvándorláskori ábécéket, és saját rúnasorát tüntette fel őseredetinek. Wiligut személye annyira erősen kapcsolódott a náci rezsimhez, és emellett nézetei annyira excentrikusak voltak, hogy a nemzetiszocializmus bukásával gyakorlatilag követői sem maradtak. List viszont annyira beágyazódott német nyelvterületen az okkultizmus főáramába, hogy sokan, sokáig úgy gondolták, az ő rúnasora valóban eredeti! Ez az elképzelés különösen azokban a csoportokban terjedt el, amelyek például az Egyesült Államokban szerveződtek és kevesebb eredeti forráshoz tudtak hozzáférni. Az internet elterjedésével azonban mindenki számára könnyen beszerezhetővé váltak a különböző történeti szakmunkák, és a mai rúnamágiára jellemzőbb az eredeti germán ábécékhez való visszatérés igénye.  Például Edred Thorsson (Stephen Flowers amerikai okkultista írói álneve) így ír: "Amíg a [List rendszeréhez] kapcsolódó hagyomány csak i. sz. 1904-ig nyúlik vissza, a legrégebbi rúnaleletek kétezer évvel korábbiak. (...) Valószínűleg leghasznosabb, ha az ősi korok rúnakincsekkel teli halmait próbáljuk feltárni".

Tarot-kártyák helyett rúnák

Egy másik mai irányzat az ősi hagyományt a különböző New Age praktikákhoz akarja közelíteni. Elsősorban rájuk jellemző a rúnajóslás gyakorlata. Ennek van némi történelmi előképe, Tacitus római történetíró ugyanis elbeszélte, hogyan jósoltak az ő idejében a germán törzsek.

Egy gyümölcstermő fáról levágott ágat vesszőkre darabolnak, a vesszőket pedig bizonyos jelekkel megkülönböztetvén, vaktában és találomra egy fehér vászondarabra szórják. Ezután, ha közügyben kérnek tanácsot, a törzs papja, ha pedig magánügyben, maga a családfő imádkozik az istenekhez s az égre tekintve háromszor vesz fel egyet-egyet, majd a felvett vesszőket az előzőleg beléjük vésett jel szerint értelmezi.

(Tacitus: Germania, fordította Borzsák István)

Sajnos fogalmunk sincs, hogy ezek a jelek konkrétan rúnák voltak-e, de ez a mai népszerű ezoterika híveit nem igazán zavarja. A jelenleg leginkább elterjedt rúnajóslási módszer szintén egy amerikai szerző, Ralph Blum nevéhez fűződik; ez az idősebb futhark ábécéjével díszített kövecskéket használ. (Nem összetévesztendőek az embernagyságú rúnakövekkel!) A mai Magyarországon szintén ez a fajta rúnavarázslás a legismertebb, hasonló készletek hazai boltokban is megvásárolhatóak. Sőt, már iPhone-ra is készült ilyen alkalmazás:

Nazis raus!

Mindezen irányzatokra jellemző, hogy erősen próbálnak elhatárolódni a nácizmustól. Ez néha egészen fura módon is megtörténhet, például a fentebb idézett Thorsson úgy véli, a nácik tulajdonképpen a kereszténység eszközeit használták föl az „igazi” rúnamágia álcájában. (A cél valószínűleg az, hogy így egyszerre lehet utálni a nácikat és a keresztényeket.) A többség azért visszafogottabban gondolkodik, de mindenki igen erősen hangsúlyozza a nemzetiszocializmussal szembeni ellenérzéseit. Jan Fries kortárs német szerző rúnamágiáról szóló összefoglaló könyvében külön fejezetet szentel a nácizmus és a rúnamágia viszonyának, amelyben nevetségessé teszi a neonácikat, akik közül egyesek egyenesen „a Walhallában Odin jobbján ülő Adolf”-hoz imádkoznak.

Rúnák a Unicode-ban

A rúnák saját tartományt kaptak a Unicode-ban (U+16A0-U+16EA). A cikkünk szövegében található rúnák csak akkor olvashatóak, ha az olvasó gépén a megfelelő karaktereket tartalmazó font van telepítve.

A mai rúnamágiával foglalkozó okkultisták többsége ki nem állhatja a nácikat, de az összefüggés fordítottja egyáltalán nem áll fenn! A különböző neonáci csoportosulások továbbra is igen lelkesen használják ezeket az ősi betűket, különösen akkor, ha a horogkeresztet és egyéb „hagyományos” szimbólumaikat tiltják az adott országban hatályos jogszabályok. Az odal-rúnát (ᛟ) igen gyakran használják erre a célra. Németországban a kilencvenes évek elején olyannyira elterjedtek a hasonló behelyettesítések, hogy a törvényt ezekre is kiterjesztették: tehát a jelek használata a mai Németországban tilos akkor, ha kimondottan a nácizmus propagálására használják őket. Hogy ez pontosan mit jelent, arról jelenleg is zajlik a vita; az odal- és a sig-rúnák jelenleg úgy tűnik, hogy a törvény hatálya alá esnek, de például az algiz-rúna (ᛉ) nem.

Rúnák látótávolságon belül

Hol találkozhatunk ma a rúnákkal? Mit gondolnak róluk szülőhazájukban? A már említett Jan Fries szerint ha a német utca emberét faggatjuk a rúnákról, "leggyakrabban a szégyennel és a bűntudattal kötik össze ezeket a szimbólumokat", már ha egyáltalán eszükbe jut valami. Ez a huszadik század történelmének ismeretében teljesen érthető, de összefuthatunk-e ezekkel a jelekkel anélkül, hogy szélsőjobboldali képzettársításokkal kötnénk össze őket?

Szerencsére igen, sőt ha a kedves olvasó laptopról olvas minket, valószínűleg most is vannak rúnák a látómezejében! A Bluetooth vezeték nélküli adatátviteli szabvány jele a hagall (ᚼ) és a bjarkan (ᛒ) betűiből tevődik össze. Nem véletlenül, ugyanis ez Kékfogú Harald dán király monogramja, akiről a szabványt elnevezték, méghozzá azért, mert ő is számos egymással rivalizáló törzset egyesített.

A kapcsolat a rivalizáló törzsek közt létrejött
(Forrás: Wikimedia commons)

Számos más helyen is lehet rúnákat lelni, és mivel a jelek egyszerűek, ha nem keressük őket céltudatosan, lehet, hogy fel sem ismerjük őket! A korábban részletesen ismertetett Unicode szabvány azt is lehetővé teszi, hogy rúnákkal írjunk kedvenc szövegszerkesztőnkben, vagy épp az interneten, úgyhogy ma már tulajdonképpen akárhol belefuthatunk ezekbe a betűkbe.

Végül pedig szóljon a zene! Einar Selvik norvég metáldobos miután kilépett a polgárpukkasztó-sátánista Gorgoroth zenekarból, rúnamágia (!) és népzene ihlette projektbe fogott - íme a Wardruna:

Irodalom

Fries, J. (1993/2002): Helrunar - Ein Handbuch der Runenmagie. Bad Ischl: Ananael.

Thorsson, E. (1984): Futharkh - A Handbook of Rune Magic. Boston: Weiser.