A Harmadik Birodalomban a nyelvhasználatot is aprólékosan szabályozták. Milyen volt a sajátos náci német nyelvváltozat? A nácik kézivezérelték a sajtót és külön szókészletet alakítottak ki maguknak, küzdöttek az idegen eredetű kifejezések ellen, de Hitler szóhasználata minden kritika felett állt...

Náci propagandaanyagok az elfoglalt Belgiumban
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, 101I-00011, Knopf / CC BY-SA 3.0)

Nem beszéltek nyíltan

A náci nyelvhasználatra jellemzőek voltak az eufemizmusok, szépítő kifejezések. Ez akkoriban viszonylag újdonság volt. Például amikor korábban, a huszadik század elején Német Délnyugat-Afrikában a hereró nép fellázadt a német gyarmatosítók ellen, a hadsereg megkísérelte kiirtani őket, és ezt a korabeli sajtóban minden finomkodás nélkül megsemmisítésnek (Vernichtung) nevezték.

A népirtás elől a sivatagon keresztül menekülő hererók
(Forrás: Wikimedia Commons)

Később a nácik viszont a zsidók megsemmisítését nem megsemmisítésnek hívták, hanem a zsidókérdés végső megoldásának (Endlösung der Judenfrage), röviden végső megoldásnak (Endlösung). Egész sajátos szókincs alakult ki hasonló kifejezésekből, többek között azért is, mert a náci rezsim még saját alattvalói elől is el akarta titkolni az intézkedések célját. Például csak a beavatottak tudták, hogy a különleges kezelés (Sonderbehandlung) a gyilkosság fedőneve, vagy hogy a kitelepítés és áttelepítés gyakran a táborokba deportálást takarja. Mindezt összefoglalóan nyelvi szabályozásnak (Sprachregelung) nevezték.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kik lehettek bátrak?

A nyelvi szabályozásnak az is célja volt, hogy a nácikat pozitív, riválisaikat negatív színben tüntesse fel. Az igen aprólékos sajtóutasításokban elképesztő példákat lelhetünk: például csak a német repülőgépeket lehetett harci repülőgépeknek nevezni! Antonescu marsallt, a náciszimpatizáns román diktátort nem lehetett Führernek hívni (Führer csak egy van!), csak a német katonákról lehetett leírni, hogy bátrak, és így tovább.

Német katonák propagandaanyagokat osztanak Varsóban
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, Schulze, 101I-001-0251-20 / CC BY-SA 3.0)

Az új politikai irányvonalnak is megvolt a maga szókészlete – az újonnan kitalált szavak mellett sok kifejezést vettek át a korábbi német népnemzeti mozgalmaktól is. Ilyen volt például a Rassenschande (’fajgyalázás’), vagy a ’néptárs’ jelentésű Volksgenosse, ami arra utalt, hogy az állampolgárság vérségi összetartozást is igényel. Azt már a náci párt 1920-as programja is tartalmazta, hogy a zsidók nem lehetnek néptársak.

A tisztaság fél egészség?

A nácik igyekeztek kigyomlálni az idegen eredetű vagy annak vélt szavakat is a német nyelvből. Ilyen törekvések már évszázadok óta léteztek, németül Sprachpurismusnak (’nyelvi purizmus’) és Sprachreinigungnak (’nyelvi takarítás’ vagy ’tisztogatás’!) nevezték őket.

A Fernsprecher szót nem a nácik találták ki, hanem Heinrich von Stephan alkotása volt. Ő szervezte újjá a 19. század végén a frissen egyesült Német Birodalom postaszolgáltatását, és emellett lelkes nyelvművelőként küzdött az idegen szavak ellen, számos postai kifejezés fűződött a nevéhez.

Hogyan képzelték a nácik a tiszta német nyelvet? Az idegen Telefon helyett például a távbeszélő (Fernsprecher) volt az ajánlott kifejezés – ez nem tudott gyökeret verni, ma a szótárak „hivatalos, régies” megjelöléssel közlik. A Foto helyett pedig a napjainkban szintén ódivatúan hivatalosnak hangzó Lichtbildet (’fénykép’) ítélték kellően németesnek.

Amerikai távbeszélőkészülék-üzemeltető
(Forrás: Wikimedia Commons)

Kissé furcsa, hogy a latin eredetű propaganda szót viszont kedvelték, olyannyira, hogy a sajtóutasítások tanúsága szerint csak a náci propagandára volt ildomos használni, a bolsevik propaganda és hasonló kifejezések kerülendőek voltak. A propaganda helyett többek között az agitáció és (hecc)kampány szavakkal lehetett leírni az ellenség hasonló tevékenységét.

A vezérnek nem tetszett

Hitler maga egyébként nem szívelte a nyelvi purizmust, a Mein Kampfban legalábbis elítélően írt azokról, akik minél több régi német szót szeretnének visszahozni. (Ugyanebben a szövegrészben ítélte el a „medvebőrbe öltözött” népnemzeti misztikát is, amiről már korábban írtunk.) Hitler úgy vélte, emiatt az a veszély fenyeget, hogy az emberek a nemzetiszocializmust felületesen ítélik meg, és csak a szókészletével azonosítják.

A nácik a negyvenes évek elején az egyik legnagyobb, még a 19. század végén alapított német nyelvművelő társaságot fel is oszlatták, mondván, a Führer nem akar mindent erőszakosan németesíteni. A német írással kapcsolatban már egy előző cikkben kitértünk arra, hogy a náci párton belül sem volt egyetértés arról, a régies vagy a modern írást kell támogatni, a negyvenes években pedig az utóbbi álláspont kerekedett felül. A nyelvművelő társaság működésének korlátozásában emellett az is szerepet játszhatott, hogy tagjai nyíltan bírálták Hitler szóhasználatát!

Hitler szónokol. Ő is használt idegen szavakat
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, 102-13774, Heinrich Hoffman / CC BY-SA 3.0)

A Harmadik Birodalom akkora hangsúlyt helyezett a nyelvi tisztaságra, hogy azóta ez a fogalom végérvényesen összekapcsolódott a nácikkal. Így ma a németek általában nem is használják, csak nyelvművelésről (Sprachpflege) beszélnek. A náci nyelvújítás azonban habár perifériára szorult, de nem állt meg. A modern német szélsőjobboldalon született például az internet helyett a ’világháló’ jelentésű Weltnetz szó, vagy az angol T-shirtöt felváltani hivatott T-Hemd (’T-ing’). Ezek a kifejezések azonban már csak azért sem tudnak igazán elterjedni, mert a hasonló politikai nézeteknek ma már nincsen tömegbázisa Németországban.

További olvasnivaló, felhasznált irodalom

Sprache und Sprachlenkung in Nationalsozialismus

The Persistence of Nazi German

Arendt, H. (1963/2000): Eichmann Jeruzsálemben. Osiris, Budapest.