„Zimankós szívem megpendül, mint éle jó, hevert acélnak” – áll Somlyó Zoltán Várlak című versében. Mit jelenthet az, hogy jó, hevert acél? –Szoktunk persze furcsa, olykor érthetetlen dolgokat olvasni versekben... És igen, Arany János Szibinyáni Jank című balladájában hasonlóan furcsa szövegkörnyezetben, ráadásul szintén fegyver jelzőjeként találjuk meg a hevert jelzőt, ráadásul teljesen egyértelműen melléknévi alakban: „Majd, mint vert eb, kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí”. Mit jelent a hevertebb ostor? – Imrének köszönjük a találatot és a kérdést is, amire hosszas nyomozást követően tudunk csak egy igen bizonytalan választ adni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hever ige hevert befejezett melléknévi igenévi alakjának különleges jelentése után hiába nyomoztunk az értelmező szótárakban, ahogy a Magyar szókincstárban, illetve a Régi szavak szótárában sem leltünk nyomára. Maradt hát számunkra az etimológia; hátha a régiségben megtaláljuk azt a jelentést, amit a szinkrón szótárakban nem. De a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárával (TESz.) sem volt teljes szerencsénk: az ismeretlen eredetű hever-nek 1372-ből maradt ránk az első írásos nyoma; a szótár által felsorolt jelentései pedig a következők: 1. ’(tétlenül) fekszik’; 2. ’tétlenkedik’; 3. ’felhasználatlanul fekszik’. Ezek közül a jelentések közül a 3. (kis erőfeszítéssel) elképzelhető a két vers kontextusában.

A nyomozást azért tovább folytattuk olyan nyelvi adatokra vadászva, amelyekben a hevert valamilyen fegyvert megnevező szó jelzője. Meg is találtuk Ballagi Mór 1855-ös kiadású Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyüjteménye című kötetét. Ebben a 3285. számú szólás így hangzik: „A henyélés a gonoszság veleje”. A hozzá kapcsolódó szöveg pedig a következő:

Henyélés és heverés mindenben ártalmas a heverő vas megrozsdásodik; a heverő fát szú eszi: a heverő ruhát moly emészti; a heverő víz megposhad; a heverő földet gyom lepi; a heverő házi ügy elvész és a heverő ember nyomor és szegénységnek mártalékja.

Láttunk már hevertebb ostorokat is
(Forrás: Wikimedia Commons / Achim Raschka / CC BY-SA 3.0)

A szövegben szereplő heverő vas éppen a fenti 3. jelentésben értendő, azaz olyan fegyverként, amelyet nem használnak. További nyomozásunk pedig szintén ebbe az irányba vitte az Arany-sor értelmezését. Találtunk ugyanis a Magyar Elektronikus Könyvtárban egy 1929-es, szombathelyi kiadású iskolai segédkönyvet, amely jegyzetapparátussal együtt közli Arany János balladáját. Ebben Dr, Kőmíves Kolos, a segédkönyv összeállítója így magyarázza a fenti sort: 

Hevert ostor = ritkán, de akkor erősen használt ostor

Ezek szerint a találatok szerint tehát a hevert jelző fegyverekre (tágabban: használati tárgyakra) alkalmazva valami olyasmit jelent, hogy ’régóta nem használt, vagy egy ideje használatlanul álló’. A jelzőnek ezt a jelentését az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban találtuk meg. Ez a 2. jelentésként hozza a következőt: ’használatlan/hasznavétlen állt’. 1750-ből a következő nyelvi adatot idézi: „Ez előtt 3 esztendővel hevert (így!) Malom kereket, meg indítván, gerendely be tételre...”

Ha olvasóinknak van tudomásuk arról, mi mást jelenthet a fent idézett verssorokban a hevert, illetve a hevertebb jelző, kérjük, írják meg nekünk e-mailben!