@Zöld Kacaj: A katasztrófa NEM igekötő. Kötőjel vagy KÜLÖN-írás azért kell(ene), hogy milsecundum idő alatt átláthassa az olvasó, hogy mit jelent szóösszetétel.

De mivel nekem a Ti szerkesztőségetek 25/03/13 dátummal írt követelése szerint még arra is vigyáznom kell, hogy 6 nap alatt ne írjak 19 hozzászólásnál többet, mert másképp azonnal kitilhatnak... így nem is írok többet.

Talán lerágott csont, de gondoljunk csak az autóriasztó - szúnyogriasztó szavakra. Viccelődni lehet ezeken is, akár Brachfeld Siegfried módján, de ilyen nyelv a magyar.

@Zöld Kacaj: Igen, egybeírandó, és már vagy negyven éve létező kifejezés, úgyhogy nem tudom, mi baja vele a cikk szerzőjének.

A katasztrófaelhárítás nem egybeírandó? Két tagú összetétel, az igekötő egy szótagú, minek oda kötőjel?

@Zolika: Igen, összevissza írtam, az öreg is gyimesi volt.

@szigetva: Ordát, ugye?

@Fejes László (nyest.hu): Ez való igaz, bár a napraforgó, ágyrajáró, borravaló egykor valóban azt jelentették, amit kiolvasnál belőlük. De az is igaz, hogy a szinkrón leírásban ennek nincs jelentősége.

@szigetva: Na tessék. :D

@Extraterrestre: Nem annyira extrém eset a ’porból készült oltó’, tavaly nyáron mesélte egy gimesi pásztor, hogy csinálja az orját, és mondta, hogy sokan már _poroltót_ használnak hozzá. Ő meg még borjúgyomorból (vagy miből) csinálta.

@Extraterrestre: „Éppen erre írtam, hogy a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Vagyis a szó alakjából - ha nem tudod, mire utal az egész fogalom - nem következik egyértelműen jelentése.” A két dolognak semmi köze egymáshoz. A napraforgó, ágyrajáró, borravaló stb. esetében a viszony „jelölt”, mégsem tudjuk kitalálni a jelentést. A székláb, jégrúd, datolyaevő esetében jelöletlen, de elég jól kitalálható a jelentés (persze amíg valamilyen speciális jelentésben nem lexikalizálódik).

@Grant kapitány: "Amúgy az analógia nem is mindig segít az új összetételek értelmezésében. Pl. biztos, hogy a "tűzoltó" szó régebbi a "poroltó" és a "haboltó" szavaknál, és sokkal gyakoribb is náluk, utóbbiakat mégsem lehet ennek mintájára értelmezni. Ez a példa tehát arra bizonyíték, hogy időnként a már meglévő mintáktól nagyon eltérően értelmezett összetételek is megjelenhetnek a nyelvben, a már meglévő minta nagyon erős hatása ellenére."

Éppen erre írtam, hogy a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Vagyis a szó alakjából - ha nem tudod, mire utal az egész fogalom - nem következik egyértelműen jelentése.

Pl. a "tűzoltó" (akár a "porszívó"), egy tárgyas alárendelő szóösszetétel: 'tüzet oltó' ('port szívó'). A poroltó már egy módhatározói összetétel: 'porral oltó'. A munkavédelem pedig szintén határozói összetétel, bár meg nem tudnám mondani, hogy milyen (talán tekintet- ?). Vagyis a példaként hozott három, alaktanilag azonos szóösszetételben három különböző nyelvtani kapcsolat van az összetétel tagjai között. Ha nem tudnád pl., mi az a poroltó, akkor úgy is értelmezhetnéd, hogy pl. az 'égő port oltó', de akár extrém esetben azt is jelenthetné, hogy porból készült. :D

@Extraterrestre: Nem tudom, pontosan milyen jellegűekre gondolsz, de általánosságban a szóösszetételek értelmezési lehetőségei korlátozottak. Rész-egész viszony pl. csak a második és az első összetételi tag között lehet (pl. narancshéj), az első és a második között nem. A "héjnarancs" - ha lenne ilyen - mondjuk csak egy nagyon vastag héjú narancsfajtát jelenthetne.

És az a tény, hogy ezt előre tudjuk jelezni, egyben azt is mutatja, hogy itt nem analógiáról, hanem szabályalapú értelmezésről van szó.

Amúgy az analógia nem is mindig segít az új összetételek értelmezésében. Pl. biztos, hogy a "tűzoltó" szó régebbi a "poroltó" és a "haboltó" szavaknál, és sokkal gyakoribb is náluk, utóbbiakat mégsem lehet ennek mintájára értelmezni. Ez a példa tehát arra bizonyíték, hogy időnként a már meglévő mintáktól nagyon eltérően értelmezett összetételek is megjelenhetnek a nyelvben, a már meglévő minta nagyon erős hatása ellenére.

@BPE: munkavédelmis

@BPE: Szerintem a legkézenfekvőbb magyarázat - mert nem kell ezt túlmagyarázni - az lenne, hogy az ilyen jellegű szóösszetételeknél a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Azaz, lehet bármilyen logikai-jelentésbeli kapcsolat a kettő között, ami a felszínből (a szóalakból) nem következik közvetlenül (tehát ismerni kell mindenképpen a mögöttes dolgokat).

A problémát tovább bonyolítja a "munkavédelem". Merthogy ott nem a munkát kell megvédeni, de nem is a munkával szemben védekezünk. Hanem kb. a munkavégzés során esetleg előforduló bajok ellen. És hogy az ebben dolgozókat hogy hívjuk....

Attól tartok itt is az a baj, hogy teljesen kimarad a konzervativizmus, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Precízkedni, okoskodni akarunk, ha egy csapat nem CSAK tüzet olt, akkor nem hívhatjuk _tűzoltó_-nak őket. A minisztériumok neveit is váltogatják, mint más a gatyát. Az iskolákat valami törvény is kötelezi, hogy a tevékenységük összes elemét fel kell tüntetni a nevükben, így aztán eszementen hosszú nevek jönnek ki, és egy iskolás meg se tudja jegyezni az iskolájának a hivatalos nevét. (Hogy a közterek rendszeres átnevezését már ne is említsem.)

Pedighát az olasz rendőrök sem hordanak karabélyt, és az angol rendőrség se a Great Scotland Yard utcában van már több mint 120 éve. Ez a sok magát konzervativnak hívő/hazudó forradalmár, ez a baj :)