-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Bármilyen meglepő, de van összefüggés a szavak hossza és gyakorisága között. A gyakori szavak rövidülnek – méghozzá sokkal gyorsabban, mint képzelnénk.
„Egy olvasó” fedőnevű olvasónk írja:
Néhány európai nyelvvel (felszínesen) megismerkedve arra figyeltem fel, hogy a feltételezhetően őseink által is gyakran használt szavak a legrövidebbek, egy-két szótagosak (íj, vad, víz stb.). A kérdésem az volna, hogy ez szabályszerűnek tekinthető-e, több nyelvben is érvényes-e ez a megfigyelés, vagy csak statisztikai mintavételezési hiba (értem ezalatt pl. a szavak nagy része rövid, következésképpen a régen használt szavak nagy része is rövid).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Olvasónk nem téved nagyot, amikor arra keresi a választ, hogy mi köze van a szavak átlagos hosszúsága és használata között. Annyi az igazság a megérzésében, hogy a gyakori szavak átlagos hossza rövidebb, mint a ritkáké. (Viszont vannak igen ritka rövid szavak is, például az ír ’(gyógy)szer’.) Ez minden nyelvben mindig érvényesül, tehát az őseink által használt igen gyakori szavak nyilván rövidebbek voltak az ő idejükben, és ha fennmaradtak, akkor ma is rövidek, még ha ma igen ritkák is (ezért nem szerencsés példa az íj és a vad: lehet, hogy ezek valaha gyakoriak voltak, de ma nem).
Mi az oka a gyakori szavak rövidségének? Meggyőződésem, hogy a nyelv általános sajátosságainak (az ún. univerzáléknak) a gyökereit a nyelv használatában és a nyelvhasználók, az emberek szervi és idegrendszeri felépítésében kell keresni. Így például a hangtani univerzálék egyrészt a hangképző szerveinknek és a hallószervünknek a törvényszerűségeiből fakadnak, másrészt abból, hogy az idegrendszerünk hogyan befolyásolja a beszédtevékenységünket és azt, ahogy a beszédet felfogjuk, feldolgozzuk. Ezek a tényezők magyarázzák azt is, hogy melyek a tipikus nyelvi változások, és a tipikus változások magyarázzák azt, hogy milyen a nyelvek tipikus felépítése.
Ha mindez igaz, tehát hogy a gyakori szavak rövidebbek szeretnek lenni, és hogy ezért az emberi szervezetet és a nyelvhasználatot kell felelőssé tenni, akkor úgy kell állnia a dolognak, hogy van egy tipikus nyelvváltozási irány, amely a gyakori szavak rövidülésében nyilvánul meg (és nem szabad tipikusnak lennie az ellenkező irányú változásnak, gyakori szavak nyúlásának vagy ritka szavak rövidülésének). Azt gondolom, hogy ez így is van. Az a tipikus változás, amely a gyakori szavak rövidüléséhez is vezet, a már sokat emlegetett gyengülés (leníció).
A gyengülésről korábbi válaszaimban mindig elmondtam, hogy rövidüléshez, egyszerűsödéshez vezet, és hogy olyan nyelvi formákat érint, amelyek kevéssé informatívak, például hangtanilag nehezen felismerhetőek, vagy más szempontból nem hordoznak elég fontos információt. Mi köze ennek a gyakorisághoz? Az információelmélet alapjaihoz tartozik, hogy az információérték összefügg a váratlansággal. A gyakoribb jelenségek kevésbé informatívak, mint a váratlanok. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a gyakoribb szavak általában nélkülözhetők vagy akár elhagyhatók lennének. Viszont ha egy szónak csak egy részletét halljuk (pl. az elejét, vagy csak a magánhangzóit vagy csak néhány jellemző hangját), akkor könnyebben azonosítjuk valamelyik gyakori szóval, előbb ugrik be róla gyakori szó, mint ritka. Ezért a gyakori szavakból könnyebb hangokat vagy más jellemző vonásokat elhagyni anélkül, hogy az érthetőséget ez zavarná. Gondoljunk csak arra, hogy például a köszönések vagy a káromkodások milyen szívesen rövidülnek (szasz, ’pot, baeg), hiszen a kimondás környezetéből és néhány jellemző hangból mindenkinek azonnal beugrik, hogy mit is akartunk mondani.
Érdekes kísérleti bizonyítékok is mutatják a gyakoriság és a rövidülés összefüggését. Carol Fowler professzor például már az 1980-as években kimutatta, hogy ha a beszédünkben egy szó többször ismétlődik, akkor az egymás utáni előfordulásaiban egyre rövidebben ejtjük. Vagyis a rövidülés nemcsak a nyelvi változásokban figyelhető meg, hanem egészen kicsi időskálán is, és ennek a rövid távú rövidülésnek valószínűleg egészen alapvető neuronális alapjai vannak.