Már a latinok is ismerték a füstöt, ehhez kétség nem fér. Úgy hívták: fumus. A spanyol nyelv történetéből tudjuk, hogy a vulgáris latinból kialakuló spanyol nyelv teljesen normális hangfejlődési tendenciáinak megfelelően utóbbiban ma a füst humo alakban él tovább.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A (népi) latin szókezdő f változását illetően a spanyol nyelvvel kapcsolatban Tamás Lajos Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba című művének 60. oldalán ezt olvashatjuk: „[A szókezdő latin] F a spanyolban csak mássalhangzó és -ue- kettőshangzó előtt marad meg: FRĬCARE > fregar, FŎCU > fuego (az ós.-ban huego is), de FILIU >hijo, FEMINA > hembra stb.”

A latinban természetesen létezett a ’füstölög, gőzölög’ jelentésű fumare ige is; a mai spanyolban a Diccionario de la lengua española (DRAE) szerint létezik humar és humear is – utóbbi esetében ugyan a szótár megjegyzi, hogy ez már nem közvetlen latin előzményre, hanem a spanyol humo szóra megy vissza: alapjelentésükben mindkét alak ’füstöt kibocsát, füstöl’ jelentésben. A ’füstölt hering’ spanyol megfelelőjének (arenque ahumado) szempontjából külön érdekesség, hogy a DRAE szerint a spanyol ahumar ’füsttel megtölt; [húst] megfüstöl’ jelentésű ige szintén a latin fumare egyik továbbképzett alakjára nyúlik vissza: *affumare.

Arenque ahumado – füstölt hering
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az is biztos azonban, hogy a latinok még nem ismerték a dohányt és a dohányzást sem. Ahogy az Amerikát felfedező spanyolok sem.

Fumare necesse est

Amerika felfedezésével a hódító európaiak – elsőként a spanyolok – megismerkednek a dohánnyal és a dohánylevelek füstjének belélegzése során nyert élvezettel. Az első spanyolok, köztük Rodrigo de Jerez, 1492 novemberében már láttak dohányzó indiánokat – amikor azonban Rodrigo de Jerez maga is rákapott a füstölésre, az inkvizíció boszorkányság címén börtönre ítélte, hiszen csak az ördög képes az embernek olyan hatalmat adni, hogy az füstöt bocsásson ki a száján. Mire azonban Rodrigo de Jerez hét évvel később szabadult börtönéből, a dohányzásnak már nem lehetett gátat szabni Európában.

Rodrigo de Jerez, az első európai dohányos. Új szenvedélye az inkvizíció börtönébe juttatta
(Forrás: Wikimedia Commons)

A spanyol tabaco ’dohány’ szó eredetét a felfedezések korának spanyol krónikásai helyi indián nyelvekre vezették vissza; a DRAE szerint azonban arab eredetű: úgy tűnik, különböző, álomkeltő hatású növényekkel kapcsolatban a mai Spanyolország (és a mai Olaszország) területén már a 15. század elején használták a tabaco/tabacco kifejezést: egyes feltételezések szerint a spanyol hódítók vélhetőleg ezt a nevet alkalmazták az indiánok által szívott anyagra, a dohányra is.

Györkösy Alajos Magyar-latin szótára szerint a dohányzással kapcsolatos, későbbi keletű, újkori latin kifejezések jó része szintén a fumare szóra megy vissza. Így a fumator ’dohányos, dohányzó’ főnév is – melynek spanyol megfelelője, a fumador (’uaz’) szintén újabb képzés a fumar igéhez hasonlóan.

Magának a dohányzásnak, a dohánylevelek ilyen módon történő elfüstölésének megjelölésére azonban a ma létező spanyol kifejezést leginkább a fumar szó adja vissza: jól felismerhetően az újkori megnevezés szintén az eredeti latin fumare alakra nyúlik vissza – természetesen a vulgáris latinból a spanyol felé való átmenet szókezdő f > h változása nélkül. Talán nem érdektelen, hogy a fumar ige számos jelentése közt a ’dohányzik’ mellett ott találjuk a ’füstöl’ jelentést is. Ezt az igét azonban spanyol nyelvterületen minden további nélkül használják olyan más szubsztanciák elfüstölésének megjelölése kapcsán is, mint például az ópium, a marihuána vagy a hasis. A népi latin egyenes folytatásaként a mai spanyolban létező humar (és humear) mellett az újabb keletkezésű fumar tehát eltérő jelentésárnyalattal utal a füstölés új jellegére: a dohányzásra.

Jean Nicot (1530–1600), lisszaboni francia követ, akiről a nikotint elnevezték
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az már csak külön érdekesség, hogy a nikotin nevének eredete közvetlenül nem spanyol, nem indián, nem latin vagy arab, hanem francia gyökerekkel rendelkezik: Jean Nicot, Franciaország portugáliai követe terjesztette el a dohányzást a francia udvarban. A dohány sikere olyan nagy volt párizsi körökben, hogy Jacques Deléchamps francia botanikus már ennek alapján 1586-os művében Herba nicotiana néven említi a növényt, amit később Linné is átvesz: a legközönségesebb dohány neve így Nicotiana tabacum.

De füstöl-e az, aki e-cigit szív? És ha nem, mit csinál?

Az e-cigi nem füstöl
(Forrás: demotivalo.net)

Füstöl(g)ők és gőzöl(g)ők

A Radio y Televisión Española (RTVE) 2013. október 5-i riportja szerint a – némi 20. századi előzménnyel rendelkező – ténylegesen alig egy évtizedes múltra visszatekintő e-cigaretta (elektronikus cigaretta, spanyolul egyebek mellett cigarrillo electrónico) használói azonban nem a fumar igével jelölhető tevékenységet végeznek: azaz nem füstölnek. A kínai találmány lényege szerint ugyanis az e-cigit szívók nem füstöt, hanem (víz)gőzt lélegeznek ki és be. A nyelv pedig gyorsan új szavakat kreált a jelenségre: így született a spanyol vapear, vapeo és vapeador szó.

E-cigi
(Forrás: Wikimedia Commons / Mrsmoke / CC BY-SA 3.0)

A vapear ige a riport szerint a spanyol vapor (’gőz’) szóra megy vissza – aki tehát nem cigarettát (ópiumot stb.), hanem e-cigarettát szív, az ezzel az igével kifejezhető tevékenységet végez, azaz nem füstöt, hanem gőzt ereget... Maga a tevékenység az el vapeo, aki pedig e-cigit szív, az spanyolul vapeador.

Az e-cigaretta jelenlegi helyzete a világon nem egységesen szabályozott, a szakértők a dolog esetleges káros hatásait illetően sem vélekednek egységesen. Ennek ellenére úgy tűnik, Spanyolországban olyan helyeken, ahol dohányozni tilos, a vapeo engedélyezett: elvégre a vapeador nem füstöt ereget, hanem csak gőzt.

A spanyol kifejezések megjelenésével párhuzamosan természetesen azonnal megjelentek a kritikusok is. Ők a spanyol nyelv védelmére kelve azt mondják, hogy az új jelenség kurrens megnevezésére a vapear helyett inkább a vapor szóhoz jobban köthető vaporear kifejezést javasolják. Érvük alátámasztására azt hozzák fel, hogy a spanyolban más -or végű szavak (sabor ’íz’, color ’szín’) esetében is az igeképzés az utóbbi minta szerint megy végbe: saborear ’ízlel, ízesít’, colorear ’színez’. Vélhetőleg ennek a logikának a mintájára a vaporeador is jobb lenne ’e-cigit szívó’ értelemben, illetve a vaporeo ’az e-cigi használatának aktusa, e-cigizés’.

Dohányozni tilos, e-cigit szívni szabad – spanyolul
(Forrás: vapear.eu)

A kritikusok felhívják a figyelmet arra is, hogy a vapear (’e-cigit szív’) inkább hajaz az angol to vape (’uaz’) igére, semmint a vapor szóra (ugyanígy vapeo – vaping, vapeador – vaper).

Hogy a harc eredménye mi lesz vapear és vaporear közt, még nem lehet látni, az viszont már biztosnak tűnik, hogy annak ellenére, hogy nagyon új jelenségről és elnevezésről van szó, a spanyolban a vapear (és származékai) már most gyakoribbak, mint a vaporear (és származékai).

Smoker vs. vaper
(Forrás: rlv.zcache.com)

S hogy mindez a magyar nyelvben hogyan jelentkezik majd, milyen kifejezés születik az új jelenség jelölésére, még a jövő kérdése.

Felhasznált irodalom

Dorogman György: Spanyol-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Györkösy Alajos: Latin-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.

Györkösy Alajos: Magyar-latin kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Tamás Lajos: Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.