A dohányzás kétségtelenül káros és rossz szokás, mégis megvan a maga – ha úgy tetszik – nyelvi előnye. A dohányzók ugyanis nemcsak szívják azt a káros anyagot, hanem közben beszélgetnek is. Sokan talán nem is azért bagóznak, mert fizikailag függők lennének, hanem sokkal inkább a közösségi élmény, a közösségi összetartozás miatt. A dohányzás sokszor egy adott csoporthoz való tartozást is jelent.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ilyen típusú csoportok pedig rendszerint ki szokták alakítani maguknak azokat a sajátos nyelvi kifejezéseket, amelyek a csoportot még inkább összekovácsolják, és megadják sajátos jellegét. A dohányzás szertartásos jellege (amikor dohányzunk, pihenünk, szünetet tartunk, lazítunk) pedig még vonzóbbá teszi a terepet a nyelv végtelen gazdagsága számára, hogy minél több, minél változatosabb, eredetibb kifejezést teremjen. Az alábbiakban ezekből válogattunk.

Forrás: Wikimedia Commons / Tomasz Sienicki / GNU-FDL 1.2

Először is, lássuk milyen szavak vannak magára a bűnös anyagra, a cigarettára. (Ezeknek egy részét korábbi cikkünkben már tárgyaltunk.) A cigaretta becézve cigi, ritkábban bagó vagy dohány. Ha lazábbak vagyunk, blázt vagy staubot mondunk. Hallotuk már a cinci elnevezést is:

Van cincid?

Maga az aktus elnevezése – nem túl meglepő módon – ezekből a szavakból hozható létre képzőkkel. Talán a legsemlegesebb a dohányzik, a cigarettázik. A cigizik, bagózik már informálisabb, míg a blázol már egészen laza. Lehet még szívni, meg füstölni vagy füstölögni, bár ezek közül az első sokszorosan sokértelmű, a második is legalább kétértelmű.

A dohányzással kapcsolatosan az egyik szertartásos aktus a cigaretta meggyújtása. És mivel rágyújtani unalmas, a nyelvhasználók ezt már igen változatosan ki tudják fejezni:

Elpattintunk/nyomunk egy blázt?

Tolunk egy staubot?

Gyújtasz, főnököm?

Ha tüzet kérünk, azaz megkérjük beszélgető- és dohányzópartnerünket, hogy gyújtsa meg a ciginket, szintén leleményesek lehetünk:

Pattintsál sunshine-t a botom végére!

A szlengblog egyik kommentelője pedig a következő megszólalást idézi – a 80-as évek elejéről származó egyetemista párbeszédből:

Most lőttem a büfétanszéken ezt a királydekket. Csiholjá’ kánikulát a staubom alá, napsugár!

A megszólalás a királydekk szó előfordulása miatt is érdekes. A dekk a félig-meddig elszívott, majd eloltott, és újrahasznosítás végett félretett cigi. A királydekk pedig olyan dekk, ami még jó hosszú, jó sok benne a dohány.

A dohányzásnál pedig már csak egy rosszabb szokás van, az pedig a lájmolás, azaz, amikor valakitől kérünk cigit, amikor nem a sajátunkat szívjuk. A lájmolókat nem szokás nagyon kedvelni, bár a lájmolás módjával szépíthetnek. Például így:

Büntess meg egy cigivel!

Persze néha le is bukhatunk, ha lájmolunk, de ki tudjuk vágni magunkat.

– Tudsz adni egy cigit?

– Bocs, nekem sincs
– Na jó, szívok a sajátomból, de jössz eggyel!

Arra pedig, amikor a lájmoló még tüzet is kér, bátran válaszoljuk ezt:

Na, neked is csak a pofád van meg a dohányzókészletedből!

Hogy mikor válunk igazi függővé? Talán akkor, ha a következő mondatot nemcsak túlzásból mondjuk:

Elnyomom ezt a cigit, hogy rágyújthassak.